Erdély sportjának halhatatlanjaiSport: A négy testőrnő

2005. november 7., hétfő, Archívum 2003–2007

Azt mondják, a székely senkitől sem fél, csak az Istentől. Azt regélik a krónikák, hogy a székelyek fegyvertelenül mentek Rákóczi táborába. Minek hurcolják magukkal a nehéz fegyvert, mikor hoz az ellenség éppen eleget, majd elveszik tőlük. Azt mesélik, hogy a franciákkal vívott háborúk alkalmával a székely katonák azzal a kéréssel fordultak a fővezérhez, jelölné meg nekik az ellenség reájuk eső részét, hamarosan levágják, s azután hazamennek, mert otthon sok dolog várja őket.
Túl a legendán tény, hogy Magyarország keleti határain védve a hazát, ezrével vérzett el a székely, de mégis él. Jogos a kérdés: vajon mi tarthatta fenn másfél ezer esztendőn keresztül e maroknyi népet? Mi védte meg az elpusztulástól? ?si erényei, intézményei, sajátos birtokviszonyai, a Székelyföld természeti fekvése, e föld varázsa vagy talán a Hadak útján megjelenő ősök segítsége?
Azt mondják, a székely senkitől sem fél, csak az Istentől, senkiben sem bízik, csak az Istenben és önmagában. Érdekeinek, jussának ő maga az őrizője, gondozója, védelmezője. A létért való örökös küzdelme tette testét edzettebbé, kitartóbbá, szívósabbá, elméjét élénk felfogásúvá, eszét élessé, egész lényét okossá.
Nem véletlen tehát, hogy Erdély sportjában - mely az egyetemes magyar sport része - a vívók játszották, játsszák a főszerepet. A sportvilág nagy versenyein (olimpiai, világ- és Európa-bajnokságokon), mindegy, hogy milyen ország - Románia, Magyarország, Németország? - színeiben léptek pástra, mindig tették dolgukat becsülettel, tisztességgel, nagy-nagy tudással, ügyszeretettel.
A sportvilág felé vezető Hadak utján érkezett csapat: Bodóczi Miklós, Budaházi József, Bartos Magdolna, Csipler Attila, Falb Gyula, Fekete Attila, Funkenhauser Zita, idős Guráth Béla, ifjú Guráth Béla, Gyulai Ilona, Haukler István, Jencsik Katalin, Kabos Endre, Kuki Péter, Lázár Kató, Lázár Réka, Nyilka Sándor, Nyisztor Sándor, Orbán Olha, Orosz Rozália, Papp János, Pongrácz Antal, Rohonyi László, Schenker Zoltán, Stahl Krisztina, Szabó Pál, Szabó Vilmos, Szántay János, Szánthó János, Szatmáry Kamill (a román vívósport első olimpiai versenyzője), Tasi Zsuzsa, Uray Zoltán, Weber Mónika, Weissböck Ardeleanu István, Zilahi József olyan trófeakincset halmozott fel az évek során, melyre egy egészen pici túlzással elmondhatjuk, hogy a ENSZ-tagállamok 99 százaléka szívesen vallaná magáénak.
Íme az irigyelt éremgyûjtemény:
Olimpián: 5-6-16
Világbajnokságon: 14-17-36
Európa-bajnokságon: 3-4-4
Összesen: 22-27-56
Nem képezi vita tárgyát, hogy ebben a gyûjteményben benne vanak a Magyarország színeiben versenyzett Kabos Endre (3-0-1), Schenker Zoltán (1-1-1), Fekete Attila (2-1-2), a közben németországivá vált Funkenhauser Zita (4-2-7), Weber Mónika (2-1-5) érmei. Nem zavar az minket, erdélyieket, hiszen a megmaradt érmek sokasága Románia vívósportjának vitrinjét díszíti.
Az erdélyi vívók sorából messze kiemelkedik
a négy testőrnő
- Szabóné Orbán Olga, Stahlné Jencsik Katalin, Jeneiné Gyulai Ilona és Szabóné Lázár Réka. Négyük világbajnoki mérlege: 6 arany-, 13 ezüst-, 13 bronzérem, Európa-bajnoki mérlege: 2 arany-, 3 ezüst-, 2 bronzérem, olimpiai mérlege: 2 ezüst-, 7 bronzérem, három világverseny összesítésében: 8 arany-, 18 ezüst- és 22 bronzérem.
Szabóné Orbán Olga
Mátyás király szülővárosában, Kolozsváron született 1928. október 9-én. Mint nagyon tehetséges tornász kezdte sportpályafutását. És minden bizonnyal a szerek között is felszaladt volna a sportvilág csillagos egére, ha közbe nem jön egy barátnője, aki elvitte magával a híres vívómester, Ozoray Lajos vívótermébe. Olgi ott ragadt. Az istenadta tehetséggel megáldott kislány rövid időn belül valósággal berobban előbb a román, majd a világ vívósportjának élmezőnyébe. Még nincs tizenhat éves, amikor román ifjúsági bajnokságot nyer, majd két évvel később Melbourne-ben olimpiai ezüstérmes lesz a női tőrvívás egyéni számában. Melbourne után Orbán Olga, majd később férje (a vízilabda-válogatott Szabó Sándor) után Szabóné Orbán Olga pályafutása végéig megőrizte helyét a női tőrvívás világélmezőnyében. 1959-ben ezüstérmes az ifjúsági világbajnokságon, 1960-ban ötödik (egyéniben) a római olimpián, 1961-ban bronzérmes a torinói világbajnokságon (csapatban), 1962-ben világbajnokságot nyer egyéniben Buenos Airesben, 1963-ban negyedik (egyéniben) a gdanski világbajnokságon, 1964-ben ötödik (csapatban) a tokiói olimpián, 1965-ben mind egyéniben, mind csapatban ezüstérmet szerez a párizsi világbajnokságon, 1966-ban negyedik (csapatban) a moszkvai világbajnokságon, 1967-ben a montreali világbajnokságon megvédi negyedik helyét egyéniben, és bronzérmes lesz csapatban, az 1968-as mexikóvárosi olimpián bronzére­mért állhat dobogóra a csapatviadal végén, 1969-ben csapat-világbajnoki címet szerez Havannában, az 1970-es ankarai világbajnokságon egyéniben bronz-, csapatban ezüstérem a jutalma, 1972-ben a müncheni olimpián - ez volt egyébként ötödik olimpiai részvétele - bronzémet nyer csapatban. A fenti sikersorozatát egészíti ki a hét országos bajnoki cím, a négy BEK-győzelem s a jó néhány Balkán-bajnoki cím. Nem vitás, Orbán Olga minden idők legeredményesebb, legjobb romániai tőrvívója. Férjével, a sokszoros válogatott vízilabdázóval, Szabó Sándorral méltán kerültek a sportvilág legjobb házaspárjainak sorába. A Szabó család ma Magyarországon él.
Stahlné Jencsik Katalin
Szatmárnémetiben született 1946. július 31-én. Ha Szatmárnémeti, akkor a Csipler-vívóiskola - ez a szóbeszéd járta az idő tájt Erdélyt, Romániát. Katalin ezt büszkén vállalja is, hiszen Csipler Sanyi bácsi irányításával annyi, de annyi sikert arattak a szatmárnémetiek örömére. Sokáig nem tartott az öröm, mert amikor a Gyulai Ilona, Tasi Zsuzsa, Jencsik Katalin alkotta hármas fogat megnyerte az országos csapatbajnoki címet, a fővárosi Steaua átigazolta az egész szatmárnémeti női tőrcsapatot. Ez a nagy húzás nem zavarta, sőt, segítette Katit abban, hogy felszaladjon a vívósport egére.
Az 1964-es tokiói olimpián ötödik helyen zár csapatával, 1965-ben ifjúsági világbajnokságot nyer egyéniben, még ez évben a felnőttek párizsi világbajnokságán ötödik (egyéniben), ezüstérmes csapatban, 1966-ban a moszkvai világbajnokságon egyéniben bronzérmet nyer, csapatban a negyedik helyen zár, 1967-ben a montreali világbajnokságon bronzémes a csapattal, akárcsak az 1968-as mexikóvárosi olimpián, az 1970-es ankarai világbajnokságon az ezüstérmes csapatnak a tagja, két évvel később Münchenben pedig olimpiai bronzérmes lesz a csapata úgy, mint az 1973-as göteborgi, majd az 1974-es grenoble-i világbajnokságon. 1975 csúcsév Katalin pályafutásában, hiszen a budapesti világbajnokságon egyéniben arany-, csapatban bronzérmet vehet át. Következett a montreali olimpia, ahol mind egyéniben, mind csapatban a 7-8. helyen zárt, az 1977-es Buenos Airesi-i világbajnokság csapatbronza hozott egy kevés gyógyírt a montreali sebre, hiszen egyéniben a negyedik, csapatban pedig a harmadik helyen végzett. A moszkvai olimpia - Kati ötödik olimpiája - jelentette pályafutása záróakkordját, sajnos, az érem elmaradt, pedig az lett volna az igazi befejezés, na de az egyéni negyedik hely is remek teljesítménynek számít. A közben férjhez ment - férje Stahl István újságíró - Katalin Szatmárnémetiben él. Leánya, Krisztina a román női tőrválogatott tagja, aki már most édesanyja nyomdokain lépked, s gyûjtögeti a világversenyek nemesfémeit.
Jeneiné Gyulai Ilona
A vívósport Oscar-díjasa 1946. június 12-én született Kolozsváron, de a vívás ábécéjét Szatmárnémetiben, Csipler Sanyi bácsi vívóiskolájában sajátította el. Kitûnően. 1964-ben a budapesti ifjúsági világbajnokságon már ezüstérmet szerez egyéniben. Egy évvel később a tokiói olimpián ötödik a csapattal, majd rá egy évre a rotterdami ifjúsági világbajnokságon újra ezüstérmes lesz. Első felnőtt-világbajnokságán ezüstérmet nyer a csapattal, egyéniben pedig a hatodik helyet szerzi meg. Közben férjhez megy Drimba Ionel tőrvívóhoz, így aztán az 1966-os moszkvai világbajnokságon már Drim­báné néven szalad, s csapatban a negyedik helynek örül. Az 1967-es montreali világbajnokságon javít a csapat, melynek tagja, és bronzérem lesz a jutalom. A mexikói olimpián aztán éremeső hull a Drimba családra: Ionel arany- (egyéniben), Ilona bronzérmes (csapatban). Ionel disszidál, Ilona újra Gyulai néven fut, és az 1969-es havannai világbajnokságon aranyérmet nyer a csapattal, ezüstöt egyéniben. 1970-ben Ankarában még kerül egy világbajnoki csapatezüst a gyûjteményébe. A ?72-es müncheni olimpia csapatban hozott egy bronzérmet, s ez a bronz elkísérte az 1973-as, 1974-es, majd az 1975-ös világbajnokságokra is. De bár kísérte volna a montreali olimpiára is, de sajnos nem tette, s ott 7-8. helyen zárt a csapat, melynek sorait ezúttal Jeneiné Gyulai Ilonaként erősítette. Az 1977-es világbajnokságon aztán folytatódott a bronzsorozat. A négy olimpián részt vett Ilonát a Martini Kupa végleges elnyerése után a vívás Oscar-díjával tüntette ki a nemzetközi szövetség. A Jenei család ma Nagyváradon él
Szabóné Lázár Réka
A Cenk alatti városban, Brassóban született 1967. március 11-én. Alig hétéves, amikor beiratkozik a Traktor Sportegyesület vívóiskolájába. Gyorsan jönnek az eredmények, Réka tízéves korában már országos gyerekbajnokságot nyer. Az igazi nagy eredményekre 1990-ig kell várnia. A sorozat lenyûgöző: 1990 és 1991: világbajnoki 4. (egyéniben), 1992: olimpiai bronzérem (csapat) és 6. hely (egyéniben), az Európa-bajnokságon 5. (egyéniben), 1993: világbajnoki ezüstérem (csapat), 1994: világbajnoki cím egyéniben és csapatban, 1995: világbajnoki ezüstérem (csapat), Európa-bajnoki cím egyéniben, 1996: olimpiai ezüstérem (csapat), 1997: világbajnoki ezüstérem (csapat), 1998: világbajnoki ezüstérem (csapat), Európa-bajnoki bronzérem egyéniben, 1999: Európa-bajnoki ezüstérem (csapat), 2000: Európa-bajnoki ezüstérem egyéniben és csapatban, olimpiai nyolcadik hely egyéniben, 2001: Európa-bajnoki bronzérem (csapat), 2002: világbajnoki bronzérem (csapat), 2003: világbajnoki bronzérem (csapat), 2004: Európa-bajnoki cím csapatban.
Férje Szabó Vilmos kardvívó, olimpiai bronzérmes. Fiuk, Mátyás nagy döntés előtt áll, nem tudja, tőrt vagy kardot rántson-e. Szabóné Lázár Réka éveket töltött Német­országban, de bármikor hívták, mint Dumas legendás hírû testőrei, mindig hazatért, hogy szolgálja szülőföldjét.
?k volnának a négy testőrnő. ?k a mi - s gondolom, az egyetemes magyar sporté is - büszkeségeink, akik méltóképpen képviselték az erdélyi magyarságot - függetlenül attól, hogy milyen ország színeiben versenyeztek -, öregbítették jó hírnevét, tehetségét.
(áros)
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép