LovassportSport: Egy sportággal gazdagabbak lettünk

2005. november 7., hétfő, Archívum 2003–2007

Valamikor nem is olyan régen a maga tarka fáival (sportágaival) még dús ligethez hasonlított sportéletünk. Nem volt olyan hétvége, olyan vasárnap, hogy ne lett volna egy rangos sportverseny. Ma viszont? Az egykori ,,liget? egy kiszáradóban lévő erdőcskéhez hasonlít, melyben pusztulóban minden, ami még él, az csak tengődik egyik napról a másikra? A lassú elhalást tanúsító száraz gallyak között időnkét fel-feltûnik egy fiatal csemete, üdezöld leveleivel életkedvet, reményt sugároz. A legújabb fiatal csemete a díjlovaglás. Lelőhelye: Sepsiszentkirály, gondozója:
Vrânceanu Ciprian Nicolae
Névjegykártyája
1960. július 20-án született - a valamikor még Háromszékhez tartozó, ma Bákó megye része - Sósmezőn. A középiskolát a sepsiszentgyörgyi Matematika-fizika Líceumban végezte 1979-ben, majd 1985-ben diplomát szerzett a fővárosi Elektrotechnikai és Távközlési Egyetemen. A főiskola elvégzése után a Kovászna megyei Posta és Távközlési Igazgatóság - ma Romtelecom - alkalmazottja, igazgatója. Nős, hat fiúgyermek édesapja.
Munkahelyén, a Romtelecomnál kerestük fel, és beszélgettünk hobbijáról, a lovassportról na és természetesen terveiről.
- Honnan ez a hatalmas, lovak iránti szeretet?
- Nagyapámtól örököltem, aki jó gazdaember volt Sósmezőn, és lovas katona a hadseregben. Ma is őrzöm nyergét, mellyel katonáskodott.
- Hogyan lett lovas gazda?
- 1998-ban Sepsiszentkirályba költöztem családommal, s a sors úgy hozta, hogy kapcsolatba kerültem a lovak világában jártas emberekkel, akiknek befolyása alatt vettem egy gidrán, majd egy lipicai kancát. Ugyanabban az időben a kolozsvári unokatestvérem is vett két lipicait, s lehozta Szentkirályba. A négy kanca mellé béreltem Alsószombatfalváról két mént, melyek aztán a négy esztendő alatt egészen jó munkát végeztek a vidék lóállományának elszaporodása terén. Ez volt az indulás, de a döntő nyomást egy magyarországi ismeretség hozta. 2002-ben ugyanis megismerkedtem a magyarországi magántenyésztők egyesületének alelnökével, Veress Jóskával, aki a gidrán faj tenyésztésével foglalkozott. Van is Zala megyében egy csodálatos gidrán ménese. Egy alkalommal elvitt egy zala­egerszegi lovasfesztiválra, melynek látványa örökre meghatározta életemet. Ott, azon a fesztiválon határoztam el, hogy hazamegyek Szentkirályba, és rátérek a minőségi lovassportra. Meg is építettem a szentkirályi bázist, és felvettem a kapcsolatot Bartha Róberttel, aki köztudottan remek szakember, kitûnő fogathajtó és a lipicai faj jó ismerője, tenyésztője.
- És mégis a lovassport más ágával kacérkodik, nem pedig a fogat­haj­tással.
- Tévedés ne essék, e pillanatban felkészülésben van két fogatom, melyekkel a tavaszon versenybe szállok? Na de menjek tovább, a sportlovak vonalán felvettem a kapcsolatot a Piatra Neam?-i Leonte Gr?dinaruval, a két mûugró gyerek, Bogdan és Ionu? édesapjával? Nemsokára fiam, Alex velük edzett, ott barátkozott meg a Jurnalista nevû lóval, melyet később meg is vettem, s így indulhatott a gyerek a legutóbbi szentkirályi versenyen a Szent György Lovasklub színeiben.
- E pillanatban milyen fajlovak gazdagítják ménesét?
- Gidránnal kezdem, ez egy angol és arab telivér keverék, aztán következik a tiszta angol telivér, majd a román sportló, na és a lipicai faj.
- Azt már jelezte, hogy fogathajtásban is indulni fog, na és természetesen folytatja a díjugratást és a tereplovaglást. Ketten Alex nevû fiával?
- Na nem. A legnagyobb fiam, Gabriel a bázison tevékenykedik, ott segédkezik a gondok, bajok orvoslásában, a vezetésben, s ha kedve tartja, a tereplovaglásban versenyre kelhet, a közel két méter magas Vlad a fogathajtás vonalán képviseli a Szent György Lovasklubot, Alex (11 éves) már letette névjegykártyáját a díjugratók asztalára, ő tehát ezen a vonalon folytatja, Nerbert következik a sorban, ő kilencéves, és már javában készül a díjugratásra, ha minden jól megy, a tavaszon a kezdők kategóriájában már rajthoz is áll. ?t követi Eduard (hatéves) és Ciprian (kétéves), ők még csak szemlélői a lovaknak, és szerelmesei.
- A legutóbbi rendezvény tereplovagló számában sok volt a ,,szentgyörgyi? - a két Promberger, Imre, Sándor, Gábor, Ioni???
- Osztatlan sikert is arattunk? Na de túl ezen hadd mondjam el, Prombergerék németek, Kristóf németországi, Barbara osztrák, Imre Katalin pedig csíkszeredai.
- Hogy került képbe a két német?
- Prombergeréknek van Új Sinken egy panziójuk, és tagjai a Nemzetközi Lovas­körnek. ?k jártak közbe a szövetségnél, hogy az amatőr bajnokság keretében rendezzük meg az első tgereplovagló-vetélkedőt is. A szövetség vette a lapot, megrendeztük, s ők, mivel nem volt még klubjuk, a mi klubunk színeiben versenyeztek. Remekül - Kristóf az első, Barbara a harmadik helyen végzett, Imre Kati pedig negyedik lett. A jól sikerült tereplovagló-verseny fellelkesített mindenkit, s a szövetség elfogadta javaslatomat, mely szerint jövőben megrendezzük a kétszakaszos országos bajnokságot úgy, hogy a döntő szakasz itt, Szentkirály és Sepsiszentgyörgy körzetében kerüljön sorra.
- Gondolom, valamivel hosszabb pályán, mint az idei (ez 20 km volt).
- Természetesen, 40 vagy 60 km-es pályában gondolkodunk.
- Az idei két versenyt vegyük úgy, hogy az első lépést jelentették a lovassport eme ágának bemutatásában, a közönség általi elfogadtatásában. De hogy valóban az elhintett mag gyökeret eresszen és megkapaszkodjon a Szentkirály fölötti platón, sok még a tennivaló. Hogyan képzelte el e téren a tennivalókat?
- A díjugratás lovainak felkészítése heti ciklusokban zajlik, a hét utolsó napján pedig egyféle háziversenyen vesznek részt. Úgy gondoltam, hogy ezekre a hét végi háziversenyekre hozzunk ki minél több gyermeket, hogy lássák, hogy közelebb kerüljenek a lovakhoz, hogy megszeressék őket, hogy versenykedvet kapjanak. Aztán most, a tél folyamán készítünk egy programfüzetet, ezt sokszorosítjuk, szétosztjuk az iskolákban. Azt szeretném elérni, hogy minél többen jöjjenek lovagolni, mert ez kiegyensúlyozottabbá, vidámabbá, elevenebbé teszi őket. Várja őket Chiru Florin oktató. S ha már Florint említettem, hadd mondjam el, hogy a fogathajtás két szakija Györgyicze László és Timár György. Továbbmenve az előző fonalon vallom, hogy tennivalóinkat segítik elő az építő jellegû észrevételek, bírálatok. Nem haragszom én ezekért, csak lássak bennük egy icipici jóindulatot, érezzem a bíráló segítő szándékát, s akkor elfogadom. A célom, hogy egy nagyon erős alapot teremtsek ennek a sportágnak, mely, úgy érzem, otthonra talál ezen a vidéken. Milyen szép is lenne, ha Szentgyörgy környékén fellegvárrá erősödne a lovassport két ágának e pillanatban otthont adó két falu - Sepsiszentkirály és Bodok. Milyen nagyszerû lenne, ha évente négy-öt rangos lovasversennyel szórakoztathatnók hétvégeken a munkában elfáradt embereket.
- S ha már emlegette a versenyt, mit ígér e téren 2006?
- Mindenekelőtt két rangos díj­ugratóversenyt, a Szent György Kupa viadalát valamikor a Szent György-napok körül és egy nemzetközi ifjúsági díjugrató­versenyt július 30-án. Az előbbi egy öt­venéves kihagyást adna át a múltnak, hi­szen az ötvenes évek elején volt még Szent György Kupa lóverseny. Aztán hogy a rangos versenyeknél maradjunk, nagyon szeretném, ha Bartha Robival, Hermeneanu Tiberiuval közösen ide hozhatnánk a kettesfogathajtó-bajnokság egyik fordulóját, versenyszakaszát. Ezzel csak nyerne a megye, a vidék. S mikor ezt mondom, akkor nem csupán a sportra gondolok, hanem a gazdasági életre is, hiszen az ilyen versenyen sok lehetséges befektető megfordul, nyer a vendéglátóipar, nyer a kereskedelem, nyer mindenki.
- Így igaz. Vehetjük ezt az észrevételt egy felhívásnak is a lehetséges szponzorok, támogatók felé?
- Természetesen. És még hadd tegyem hozzá, hogy nem feltétlenül pénzben kell gondolkodniuk, adhatnak tárgyi ajándékokat is a gyerek és ifjúsági korosztályú versenyzőknek vagy éppen a felnőtteknek is, sőt, lovat, lovakat díjazhatnak? A fontos, hogy közös erőfeszítéssel megalapozzuk a vidék lovassportját.
- Nem szóltunk a falu-, a városnapokról?
- Nem felejtettem el, hiszen valamennyi, ha programjába iktatja a lovasbemutatót, növeli a napok látványosságát, hozzájárul a lovassport népszerûsítéséhez, megerősödéséhez.
- Távolabbi terve?
- Egy fedett lovaspálya (manézs) építése. Nem könnyû, külső befektetőket igényel, de higgye el, megéri a befektetést. Egyébként nem fogunk soha külföldi versenyeken jól szerepelni, ha nem biztosítjuk a lovak téli felkészítésének feltételeit. Na meg aztán csodálatos dolgokat lehet egy ilyen fedett csarnokban csinálni. És nem csak lóversenyre gondolok, hanem más jellegû tevékenységekre is.
- Jó munkát és sok sikert.
- A lovassport nevében köszönöm, köszönjük.
Mi tagadás, újra lobog egy láng, fénylik egy reménysugár. Úgy érzem, megvan hozzá a kellő akarat s egy sor terv, mely ha kiviteleződik, kétségtelenül hozzájárul a sportág meghonosodásához, fellendüléséhez. De ez még nem minden, hogy égjen is ez a láng, s tartósan világítson a reménysugár, a mi hozzáállásunkra, segítségünkre is szükség lesz.
Áros Károly
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép