
Fazakas Alpár nem egyedüli, aki mikós érettségi diplomával kezében Magyarországon nézett kereseti lehetőség után, hogy majdan hazatérve valamelyes létalapot biztosítson magának. Közel évtizedes pályafutása tanulságos. A következetességet és a kitartást példázza. Alpár ez év szeptember 27-én töltötte 28. életévét. Úgy néz ki, hogy ideiglenesen révbe jutott. Ez nem biztos... A révbe jutás mikéntjéről beszélgettünk vele köpeci lakásán.
- Érettségi után, 1996-ban hátizsákba pakoltam cuccaimat, s elindultam Budapestre. Azt akartam, hogy saját erőmből teremtsem meg megélhetésemet. Pomázra kerültem, és megismertem majdani főnökömet. Építési vállalkozó volt. Beálltam feketemunkásnak. Emésztőgödröt ástam közel 40 fokos melegben. Vizes sapkát húztam a fejemre, hogy bírjam... Hadakoztam a sorssal. Erősítettem magam. Tudtam vakolni, glettelni, s mindent, úgy, mintha szakiskolában tanultam volna. Így ment ez hat hónapon át. Hungarocelen aludtam egy hideg pincében. A főnök megsajnált, jobb helyre költöztetett. Látta, hogy megbízhat bennem, kisfiamnak szólított, és lassan - mert ő Pesten élt - kezdte rám hagyni a munkálatokat. Úgy belejöttem, hogy már a tervrajzról mindent le tudtam olvasni, és tavasszal én adtam ki a munkát a szakiknak. Amolyan minimûvezető-féle lettem. Így telt az életem 2000-ig. Vágytam haza. Itthon, a baróti diszkóban megismerkedtem mostani menyasszonyommal, Erikával. Úgy határoztunk, hogy együtt megyünk vissza, s közösen szerezzük meg a további életvitelhez szükséges anyagiakat. Győr mellett - Győr-Újbaráton - egy termopán nyílászárókat készítő üzemben helyezkedtünk el, ahol kiváló baráti kört tudtunk kialakítani. Így könnyebb volt elviselni a nehézséget. Igen ám, de a gyár három év után bezárt - s én víz-gáz és fûtésszerelő lettem barátaim révén Gyálon. Nem volt könnyû, de az volt a jelszavam, hogy akarattal még egy hegyet is el lehet hordani! Mindent meg kellett tanulnom, nem volt más kiút... dolgozni kellett... élni és pénzt keresni. Annyi pénzt összegyûjtöttem, hogy ez év májusában hazajöttem. Most köpeci nagyanyáméknál lakom. Nekik is jó, ha van valaki mellettük. Valamit el kellett kezdeni. Munkahelyek szûkében áll a vidék, s úgy határoztunk, hogy megspórolt pénzünkből diszkófelszerelést veszünk. A volt Tancelló bár helyiségét kibéreljük, ott ifjúsági szórakozóhelyet, bárt, klubot, esti-hétvégi diszkót nyitunk. Gyermekkoromban Effendy volt a becenevem, s ezt a nevet adtuk a bárnak is. Úgy tudom: törökül barátot jelent. Saját erőnkből felújítottuk a helyiséget, szép bútorzat van benne, meg lehet nézni. Az ötlet tulajdonképpen a köpeci fiataloké volt. Mondták: te, milyen jó volt a Tancelló, nyissál te is egy bárt, nincsen, ahol szórakozzunk, esténként összegyûljünk.
- Három terem van benne. Egyikben a bár, a másik egy szeparé, ahol lehet fogyasztani, a harmadik a táncterem. Győr mellett, Bakonyszentlászlón megtanultam, hogyan kell gépi zenét adni. De itthon is zenéltem a baróti diszkóban, benne voltam. Így hát én adom a zenét, a menyasszonyom kiszolgál, én és Csongor öcsém felügyelünk a rendre és a fegyelemre. Nálunk helytelenkedés nincsen. Meg lehet kérdezni bárkitől...
- Most már ismertek vagyunk - szólt közbe Csongor. - Jönnek ide diszkózni más falukból is, Vargyasról, Barótról, Miklósvárról...
Az Effendyben lehet asztaliteniszezni. A tulajdonos is szereti ezt a sportot, még versenyt is szervezett a fiataloknak.
- Ez volt a tervünk - mondja Alpár -, ez volt a tét. A tét próbája az, hogy belekezdünk. Eddig ment. Visszük, ameddig lehet...
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.