
Maksán az egyik serülőben fordult ránk a juhsereg, annyian voltak, hogy az Udvaromon három vályú, abból iszik háromszáz juh kezdetû operettáriát el lehetett volna énekelni, amíg a kocsi mellett a juhok elvonulnak. Mondja is a zágoni juhász az ő nyelvén, hogy bizony háromszáz juh van a seregben, amelyet Lécfalváról Maksán és Angyaloson terelnek Sepsiszentgyörgy felé.
A nyájat két szamár vezeti a szó miesnapi értelmében, mintegy rácáfolván arra a butaságra, hogy a szamár buta lenne. Mert hogy is van ez? A két juhász a nyáj végén poroszkál, s a juhsereg előtt a két csacsi önállóan vezeti a nyájat. Figyelem, hogy éppen a tehéncsorda erdei legelők felé taposott nyoma mellett mennek el, de a szamarak magabiztosan állnak ellen a kísértésnek, hogy a ,,legelteti nyáját, fújja furulyáját? kezdjék bőgni, mint ezt fennebb a tóparton szemetelők teszik, talán valamikor a tavaszi seregkihajtáskor rögzülhetett bennük a program: ezen az úton kell a karám biztonságába hazamenniük. Vagy a kutyák irányítanák a szamarakat is, hisz - szinte hihetetlen - a juhász parancsszava nélkül állják el a juhsereg legelő felé nyíló útját.
A hosszú szőrû, fekete kutyák, mint biztonsági szakállatok, mint valami terrorelhárítással megbízott kormányőrök, éber figyelemmel vigyáznak a menetre. Igaz tehát a mondás: eminens, mint juhok között a szamár, s az is, hogy ebet szőréről, szamarat füléről lehet megismerni. Engem meditációra késztet ez az őszi hazavonulás. Maga az útirány is. Lécfalva és Sepsiszentgyörgy között ez az ősi út a legrövidebb. Maksán, Angyaloson keresztül, és onnan átlósan ráállva a Szépmezőn át a Sepsire vezető egykori mezei útra. Aztán az okos szamarak azt is tudják, hogy a juh körmének, a szamár patájának, sőt, még a kutya tappancsának is megfelelőbb a földút, az útszéli gyep, mint a köves vagy aszfaltozott út.
A szamarak mellett a juhokról is van jó szavam. A Székely Nemzeti Múzeumban a Székelyföld 1000 pillanata kiállításon Váradi Péter Pálnak van egy juhos fotója. Valahol a Gyimesek völgyében egy juhsereg egyes sorban megy át a széles, a sebes, és jó sodrású patak fölött a lengőhídon. Nem vezeti őket sem juhász, sem szamár. Mennek maguktól, fegyelmezetten, egyes sorban, mint mi, hazai magyarok szavazások alkalmával. Mert nyolcvan év alatt megtapasztaltuk, merre van a jeges víz sodrása.
A juhász a lengőhídon a sor végén bandukol. Akárcsak politikusaink, akik tudják, hogy a nyáj tudja: nincs kiút, sereghajtóként is át lehet kullogni a pallón, mert a nyáj, ha már át kell menni, a sok rossz közül a kevésbé rossz átkelési módot választja.
Szóval, a maguk módján nem buták sem a juhok, sem a szamarak. A buta minősítést mi aggattuk rájuk, hogy a saját fogyatékosságainkról eltereljük a figyelmet, s ez az igaztalan emberi szentencia, hogy ők a buták, rajtuk maradt, mint szamárra a füle.
Sylvester Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.