- Bánffy Miklós könyve A Polis Kiadó évek óta sorozatban jelenteti meg Bánffy Miklós írásait. Megjelentek memoárjai (Emlékeimből, Huszonöt év), az Erdélyi történet címû regénytrilógiája (Megszámláltattál..., És hijjával találtattál, Darabokra szaggattatol), összegyûjtött novellái, egy leveleskönyv (Bánffy Miklós estéje), s legújabban a Fortéjos Deák Boldizsár memoriáléja* címû keretes elbeszéléskötet. (Először 1931-ben az Erdélyi Szépmíves Céh adta ki a szerző illusztrációival és iniciáléival, ezek most is szerepelnek!, másodszor a Révai, 1943-ban az író életmûsorozatában, kiegészítve a Kolozsvár ostroma (1704) címû ciklus novelláival. Ezek is szerepelnek a Polis-kiadványban?)
Fortéjos Deák Boldizsárról. A kiadó előszava címû, sziporkázóan szellemes írásban ,,a kiadó? megállapítja, hogy ugyan keveset tudunk róla, de valószínûleg a tizenhatodik század végén született, Padovában tanul. ,,Alighanem ott nyeré el a ?liberalium artium magister? címet, melynek a ?Deák? a magyar megfelelője.? A szellemes életrajz még török és későbbi itáliai utazásokat is említ, s leírja, hogy a ,,memoriálét? - maga a tudós szerző ,,rendezetten? küldte el egy ismerősének, bizonyos Zablya vagy Zabja, vagy Szablya Jánosnak (nincs kizárva, hogy törvénytelen fia volt) egy igen érdekes levél kíséretében, amely a kiadó szerint érdemes a publikálásra, s mintegy felvezeti Fortéjos reneszánsz kori történeteit, amelyek ,,?azokat a tanulságos és bizonyos életbölcsességet tanúsító? felismeréseket foglalják magukban, melyeket Fortéjos saját szavaival ,,úti memoriálénak? nevez, s bánatos szívvel vallja meg ,,öccsének?, hogy kiadásra nem is gondolhat, hol van már az olyan fejedelem, mint Bethlen vagy az öregebb Rákóczi György; Erdély főurai pedig tatár rabságban sínylődnek, s különben is ,,manapság nincsen gazdája népünknek. Gyakranta bég vagy spahoglán basáskodik rajtunk, és mind csak szabad-kapzsira vagyunk és kápé-rápéra. Mégis azt mondom: békés szívvel kell lenni, és az nagy furton-fúrás jóra nem vezet, mert ha nem is tészen rendet senki közöttünk, maga az élet rendet von, vagy elébb, vagy utóbb, ahogy nem egy írásomban meg is olvashatod.?
És ezután következnek ezek a bûbájos itáliai, reneszánsz kori történetek. Már az előbbi idézetből is látszik, hogy Bánffy stílusa, modora külön színfoltja a könyvnek, azaz maga a könyv! Hiszen ez a tizenhatodik-tizenhetedik századbéli erdélyi memoárírók nyelvét bravúrosan imitáló s ezzel az imitációval Fortéjos és a hozzá hasonló ,,memoriáléírók? észjárását is pazarul újrateremtő könyv stílusából teremti önmagát. Itt a forma a rendező elv, az elrendező erő. Fortéjos szemforgatóan erkölcsös hozzáállása különösen akkor vezet telitalálatokhoz, amikor éles ellentétben áll az elmesélt történetek Dekameronba illően vaskos valóságával. A morálról, az erényeskedésről, az erkölcscsőszösködésről minden kiderül, amikor kibomlanak a pajzán történetek, egyik bûbájosabb, mint a másik. Bánffy láthatólag elemében van, teremt egy nyelvet, ami részben újjáteremtése egy így talán soha nem voltnak (még leginkább Apor Péter vagy Hermányi Dienes József stílusában valósul valami ilyesmi meg), másrészt újjáteremt egy észjárást, ami Erdélyben - fő a pragmatizmus! - azóta sem változott, s ezt nem véletlenül nevezhetjük a hős nevéből kiindulva ,,fortéjos?-nak vagy furfangosnak. S csak sajnálhatjuk, hogy Fortéjos csupán úti memoriálét, itáliai történeteket ír, s nem néz szét a kies Erdélyországban is?
Talán ezt pótolandó születnek a második ciklus, Kolozsvár ostroma (1704) sziporkázóan szellemes hazai történetei. Ezek is stílusimitációk, Bánffy láthatólag otthonosan mozog mind az észjárásban, mind a nyelvben, s kolozsvári történeteit úgy is olvashatjuk, mint rövidke bevezetőjük egyik szellemes megállapításának kibontását. Szól ez pedig imigyen: ,,?ameddig az üvegbutélia az ászokban fekszik, úgy látjuk: színtiszta benne a bor. De ha megrázzuk, hát akármilyen láthatatlan kicsi salak volna benne, fölzavarodik a tetejire. Így van embernél, midőn olyatén situatióba jut, készületlen, kire békés életiben sohase jutott volna??
* Bánffy Miklós: Fortéjos Deák Boldizsár memoriáléja. Polis Könyvkiadó, 2005
Bogdán László
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.