
Még azok számára is, akik folyamatosan figyelemmel kísérik, vagy próbálják figyelemmel kísérni Bogdán László sokszálú és szó szerint ezer irányba elágazó életmûvét, meglepetésként mutatja magát a szerző Bûbájosok címû regénye. Bogdán életmûve állandó kísérletezés, hol hangulatokra való ráérzéssel és rádöbbenéssel, hol stílusimitációval, hol prózai kísérletezéssel találkozunk nála, s akkor most, mondom meglepetésként, a mostani recenzió szerzője számára is meglepetésként találkozunk ezzel a realista erdélyi történettel. Persze nem kellene, hogy meglepetésként érje az embert az erdélyi történet, hiszen Bogdánt, túl minden kísérletezésén és eredményén, semmi sem érdekli jobban, mint maga Erdély, az erdélyi történet, az erdélyi kisváros és az erdélyi kocsma. Vagy inkább: az ezekből összeálló erdélyi történet, viszont korábban általában csak részeket, töredékeket villantott fel ebből a mitikussá növő erdélyi történetből. Talán éppen ezért meglepetés ez a mostani regény, hiszen most teljes történettel találkozunk, teljes történettel - ami persze még mindig csak része az elmondhatatlan történetnek.
Teljes történettel találkozunk Bogdán regényében, ráadásul realista történettel, az olvasó számára ez is meglepetés, hiszen egyre ritkábban van módja arra, hogy teljes és elmondható történettel találkozzon. Bogdán története az olvasó számára 1968. augusztus huszadikán kezdődik, akkor, amikor a Varsói Szerződés csapatai bevonultak Csehszlovákiába. A történet az olvasó számára az akkori Erdély egyik apró falujában veszi kezdetét, ami azt is jelenti, hogy a történelemben baljóslatú történet kezdődik, hiszen Románia és vezetője, Ceau?escu, vagy inkább a vezető és Románia kimaradt ebből a bevonulásból - valahonnét innét indult az, ami Erdéllyel és Romániával kapcsolatban a mi gondolkodásunkat is lekötötte. Baljós történet kezdődött ezen a napon, Bogdán számára pedig jelképes is ez a nap, csomópont vagy inkább fordulópont, amihez a hősei a maguk életét hozzákapcsolhatják. Ezért mondom azt, hogy csak az olvasó számára kezdődik 1968. augusztus 20-án a történet, hiszen a szereplők története jóval előbb kezdődött, s feltételezhetjük, hogy jóval később is fog lezárulni. A szereplők: János, az orvos, aki 1956. után börtönbe, a Duna-deltába kerül, ezt megelőzően megjárta a keleti frontot és az orosz táborokat is, és Irén, a doktornő, aki Jánost szereti már évtizedek óta, ahogy János is Irént, de hát közébük lépett a történelem... Újbóli egymásra találásuk vagy inkább végleges egymásra találásuk ezen a baljós augusztus huszadikán történt meg, szeretkezésük, végtelenné váló, ritualizált szereplésük hátterében a rádió Ceau?escu deklarációját üvölti... A központi szereplők körül természetesen újabb szereplők mutatkoznak, a szereplők és az újabb szereplők története újabb és újabb csomópontokat jelöl ki, ily módon a Bogdán erdélyi története akár a nagybetûs erdélyi történetté is alakulhatna, megtaláljuk benne azokat a csomópontokat, amelyek az erdélyi magyarság huszadik századi történetének csomópontjaiként is megállják a helyüket, a regénykompozíció viszont ezeket a terheket nem bírja el. Hiába nagyszerû például a Duna-deltában játszódó jelenet, s hiába idézi Bogdán Páskándi Gézát - magát a fejezetet is az ő emlékének ajánlja -, ha a fejezet nem illeszkedik szervesen a regény egészéhez. Bogdán erdélyi története nem bírja el az egész ,,Erdélyi Történetet?. Máskor az az érzésünk, hogy esszéregényt olvasunk, a szereplők nagyszerû költők nagyszerû sorait idézik, ám az idézés hitelességét nem érzem. Annak a hitelességét nem érzem, hogy a szereplők a maguk léthelyzetét szinte minden pillanatban költők soraival tudatosítják magukban, és költők soraival fejezik ki magukat.
Valójában azonban nem ezt akartam elmondani Bogdán László regényéről, hanem azt, hogy mindezzel együtt is, az utóbbi időszakban olvasott regények közül ez a regény az egyik azok közül, amelyek nagyon közel állnak hozzám. Egyike azoknak a regényeknek, amelyet csak nagy nehezen tettem le, s amelyiknek az olvasásához az első lehetséges alkalommal visszatértem. Szóval, ezt a regényt úgy olvastam, ahogy régen, évtizedekkel ezelőtt olvastam egy regényt. S mindez azért volt így, mert ennek a regénynek a szereplői - az elmondottak ellenére - hús-vér emberek, ennek a könyvnek a szereplőit - ismét csak a korábban elmondottak ellenére - a maguk életének egzisztenciális gondjai kötik le. Talán Bogdán László regénye az első az erdélyi regények közül, amelyiken nem a magyar-román kérdés, a kisebbségi kérdés uralkodik - az is persze -, hanem az, hogy mit kezdjenek a hősök a maguk életével. Egyáltalán, hogy ezek a szereplők szeretik egymást, s hogy a rádióban elhangzó deklaráció ellenére szeretkeznek egymással, s hogy a szeretkezés fontosabb számukra, mint a rádióban elhangzó deklaráció. Saját életüket élik, saját életüket akarják élni, s bár a külső világ történései nagyon is meghatározzák az életüket - erről a ,,meghatározottságról? szól az egész könyv -, mégis saját életük megélése a legfőbb gondjuk. Ahogy egymásra néznek, ahogy szeretik egymást...
Az eddigiek alapján az olvasó számára is nyilvánvalóvá válhatott, hogy Bogdán László regényét jelentős, ám mégsem hibátlan munkának tartom. Vannak vonulatai, így főképpen Jánosnak és Irénnek a regény jelen idejében játszódó története, s mindaz, ami a történetüket közvetlenül körülveszi, a háború és a Duna-delta emlékével, és Emillel, Irén férjével együtt, s vannak ettől a történettől távolabb eső vonulatok, amelyek nem tudnak kellő erővel a korábban említett vonulathoz kapcsolódni. De az első vonulat, az valóban remek... Most is, hogy ezeket a sorokat írom, s akkor is, amikor a regényt olvastam, mindig az járt az eszemben, hogy milyen nagyszerû filmet lehetne készíteni a történetnek ebből az ágából. Vajon a forgatókönyvírók és a filmrendezők olvasnak-e mai erdélyi regényeket? Nekik is rá kellene találniuk erre a nagyszerû ,,alapanyagra?...
(Élet és Irodalom)
Füzi László
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.