A múzeumbeli ünnep a szó legszorosabb értelmében is az ünnep fogalomköre köré szerveződött, hiszen a nap központi eseménye a veszprémi Laczkó Dezső Múzeummal közösen készített néprajzi kiállítás megnyitója volt, ennek is kiemelt pillanata a Veszprém Táncegyüttes és a helybeli Százlábú Néptáncegyüttes bemutatkozása — kétségkívül ez vonzotta a legnagyobb számú közönséget, köztük igen-igen sok gyereket (a nap folyamán a múzeumban megfordult három és fél száz látogató zömének átlagéletkora tíz év körüli). A kiállítás, különösen a szakavatott alkalmi tárlatvezetésnek köszönhetően — a két múzeum néprajzkutatója, S. Lackovits Emőke és Szőcsné Gazda Enikő mutatta be a különféle népszokásokat —, maradandó élménnyel szolgált a résztvevőknek, miként a délutáni múzeumi tárlatvezetés is Boér Hunor jóvoltából, ki színesen, élvezetesen ismertette az épület történetét, különös érzékenységgel beszélve Kós Károly nagyszerű elképzeléseiről, az általa megálmodott legapróbb részletekről is — melyek némelyike csak az elmúlt egy-két évben kerülhetett a helyére. S egész nap szólott a népzene az udvaron, ahol sátrak alatt néhány hagyományos mesterség bemutatása zajlott, gyerekzsivajtól visszhangzottak az árnyas sétányok, s a tágra nyitott székely kapu olyanokat is bevonzott bár néhány pillanat erejéig, kiknek különben meg sem fordult fejükben, hogy napjukat a múzeumban töltsék.