Délelőtt kisebb csoportokban szállingóztak az érdeklődők, délután már tömött sorokban indultak az udvarházak — a falu legfőbb értékeinek — megtekintésére Várallyay Ré­ka művészettörténész vezetésével. A sietősebbek a fontosabb kúriákat a kultúrházban berendezett színes kiállításon is számba vehették, Péter Alpár képzőművész illusztrációi előtt pedig kipróbálhatták, hogy hány Benedek Elek-mesére emlékeznek még.

A Kulturális Örökség Napjai alkalmából szervezett egész napos rendezvény több újdonságot hozott: a gyermekek igen nagy kedvvel válaszolgattak a környezettudatos életmódot népszerűsítő Zöld sátor játékos feladványaira, kincskeresésre pedig több csapat is elrohant (ötféle ,,drágakövet" — színes üvegkavicsokat — kellett felkutatni Kónya Ádám egy régi rajza, régi épületek, rejtett utak, összeadott évszámok, mulatságos leírások alapján), később pedig igazi táncházban rúghatták a port a Folker együttes muzsikájára. Maga az eladásra kínált portéka inkább minőségében tűnt ki: faragott tékák, tükrök, szőtt és nemezelt kézimunkák, kerámiák, ékszerek, óriás pálinkafőző üst (tízezer lejt kértek érte), a helybeli asszonyok által sütött különféle tészták és egy fotosmartonosi gazdasszony saját befőttjei, savanyúságai, házikenyér, kürtőskalács közül válogathatott a betérő; gyári termék még mutatóban sem akadt. De volt reneszánsz táncbemutató, és néhány — Bikfalvához legalább egy megőrzött hangulatú hétvégi házzal kötődő — értelmiségi próbálta a falukép megmentésének útját is kitapogatni. Annyi már látszik, hogy nem lesz könnyű, de nem is reménytelen.