RiportLüget 104. szám

2005. december 3., szombat, Archívum 2003–2007

Alighanem Románia legfurább falusi házszáma a címbeli, mely alatt közel félezer ember lakik a hivatalos lakosság-nyilvántartás szerint. Négyszáz léleknek egyetlen faluszéli (sőt, megyeszéli) lakhelye van papírforma szerint, mely telek ráadásul valami kóros falánkság folytán a másik megyéből jó pár hektárt is bekebelezett - e hatóságilag produkált képtelenségben benne van a szóban forgó romák helyzetének egész fonáksága, sorsának mostohasága, de benne az őket pásztoroló hivatalosságok nem egy sanda szándéka is.
Adófizeto cigányok
Mivel időközben a háromszéki prefektus a nevenincs, az erdővidékiek által ugyan már Korlátfalvának elkeresztelt új cigánytelepülést illetően úgy nyilatkozott, hogy a szabálytalanul épített házakat át kell költöztetni a pár méterre fekvő megyehatáron, és ezzel megoldódik az eddig gordiuszi csomónak bizonyult kérdés - nos, ezt követően újra útnak eredt a riporter, hogy lemérje e kijelentések hatását. Mint kiderült, nem egyedüliként a ,,hivatásos kíváncsiak? közül, jó héttel őelőtte ott járt ugyanis az RTV 1 Varázsszem címû adásának stábja is, és lehetetlen nem arra gondolni, hogy a szászma­gya­rósi tanács ezáltal kívánt az országos nyilvánosságban támaszt keresni a maga érdekei védelmében.
Zárójelben jegyezzük meg: a korábban felmerült területcsere és/vagy megyehatár-kiigazítás ötletét Bukarestben a szakminiszter elvetette, mivel ezáltal - mondotta - precedenst teremtenének más megyék számára is, a dominóeffektust pedig mindenképp elkerülendő. Ennek nyomán módosult úgy a háromszéki álláspont, hogy ha területet nem lehet cserélni, marad az illegálisan betelepülők kiutasítása minden egyébbel, ami ezzel együtt jár, ,,vihetik a házaikat?, ahogy a megyei lap tudósítása hírül adta.
Második kiszállásunkon alaposabban szemügyre vettük a falut, mely tulajdonképpen Lüget felszegi utcáján keresztül is megközelíthető, s aki a Baróti-hegyek felől hajt be a már kétoldalt beépített utcába - ez lévén a földből kibújt település -, az előtt rögtön megvilágosodik annak keletkezési módja. A felszegre és lennebb, a Korlát patak völgyébe Lügetről (Brassó megyei enklávé az Olt bal partján) kiszorult cigányok tulajdonképpen az utcát folyamatosan, de annak irányát nyugatnak fordítva építették tovább, viskót viskó mellé húzva fel, kezdetben a patak Lüget felőli partján, ahova annak idején még a szászmagyarósi székhelyû téesz is mért nekik korábban 450, utóbb már csak 250 m2-es házhelyeket. Ha egy-egy gyerek kiházasodásakor tudtak új telket szerezni, akkor oda húzták fel az új gazdaságot, ha nem, a szülői telket osztották fel, emiatt olyan nagy a zsúfoltság, és emiatt oly aprók az udvarok, kertről, gazdasági udvarról meg hasonlókról nem is igen lehet szó. A közösség szaporodása a 70-es évektől errefelé olyan méreteket öltött, eljött a pillanat, mikor a patakot át kellett lépniük, s ez még a téeszidőkben megkezdődött, bár lendületet a kilencvenes években vett. Közben zajlott az idegháború a földjeiket a patakig visszakapott bölöniek és a cigány lakosság között, melynek az lett az eredménye, hogy mára az idáig nyúló földjeikből a bölöni gazdák fele, bár csupán zsebszerződéssel, de eladta a völgy északi dombéléig nyúló részeket, 20-30-50 árak cseréltek gazdát. Az igazsághoz tartozik, hogy a még el nem adott birtokszéleket sem lehet mûvelni, illetve lehetetlen onnan bármit is betakarítani, mert mindennek lába kel, mi több, a mozgás maga sem biztonságos a környéken. A cigányok földvásárlása különben kivételszámba megy, s nem csupán azért, mert vásárlóként nemigen jöhetnek szóba. Bölön határszélén erre ők maguk két okból szorulhattak rá: mert a magyarósi tanács nem gondoskodott a hihetetlen ütemben szaporodó népesség számára új telkek kiosztásáról (a község lakosságának több mint a fele cigány, e népcsoport a községközpont három fertályát foglalja el, az alárendelt Lügetnek pedig a felső és ,,korlátfalvi?, hegyen túli részét), illetve mert a bölöniek sem leltek végül a kényszereladásnál (ez szabta meg az árakat) jobb megoldást, a bölöni hatóság (tanács, rendőrség) pedig évtizedig nem avatkozott a folyamatba.
Utána kellene nézni, hogy miért nem a lügeti és szász­ma­gyarósi újtulajdonosok földjeire vetettek szemet a kirajzó roma nemzedékek, de valószínûsíthető, hogy azokat a helyi hatóság hatékonyabban védte, mint a megyehatár menti háromszéki tulajdonokat a bölöni. A ,,korlátfalviak? tehát, bár csak részben, ,,birtokos? cigányok, ha földjük nem is haladja meg a pár tíz árat. A földvásárlás célja, ismétlem, nem annyira a földmûvelés szándéka volt, hanem egy sokkal elemibb szükség vitte rá őket: a fiatal párok, szaporodó családok feje fölé fedél kellett. Az ilyformán lezajlott földszerzés aztán természetesen vezetett el az építkezéshez, mára az illegálisan felhúzott kulipintyók száma eléri a 106-ot - ahogy azokat pár napja Sikó Imre bölöni polgármester összeszámoltatta.
A polgármester meséli:
- Mi a nyáron a viták hatására felszólítást küldtünk ki a törvénytelenül építkezőknek az 50-es törvényre hivatkozva, hogy amennyiben nem rendezik harminc napon belül az építési engedélyek kérdését, akkor számoljanak azzal, hogy a házak lebonthatók.
Kérdésemre, hogy a rendezhetetlent hogyan rendezhették volna, azt a választ kaptam, más formulát nem találtak. A tanács nyilván mindössze annyit akart, bizonyos értelemben közölje álláspontját a korlát­falviakkal. Lett is erre nagy felzúdulás a romák között, s rögtön a szászmagyarósi tanácshoz szaladtak segítségért. Azóta vált nyílttá az addig lappangó ellentét, és folyik a nyilatkozatháború a két tanács és a két megye között.
A bölöni polgármestertől tudtuk meg: kiderítette, hogy a tavalyi választások előtt mindenki megkapta személyazonossági igazolványát, miután korábban százak éltek minden okmány nélkül a telepen, de az új ,,buletinek? rendkívül sajátos módon mind a Lüget 104. számra szólnak. Legutóbb mindössze hat, személyi okmányok nélküli felnőttet találtak a faluban. Botrányosnak találja a polgármester, hogy a Brassó megyei villamos mûvek átvezette a villanyt is Lügetről a három­széki területen fekvő házakhoz, mi több, a szász­magyarósi tanács házadót szed vagy fogad el a romáktól a minden építési engedély nélkül más község és megye területére, ott is szántóra felhúzott illegális építmények után!
Ami a prefektusi ötletet illeti a romák visszaköltöztetésére, erre vonatkozóan a polgármester tanácstalan, nem tudja, hogyan lenne kivitelezhető. Én teszem hozzá: alighanem meghaladja, ha nem is a hatáskörét, de erejét mindenképpen.
Fél ház - fél falu
Ezt követően toppant be másodszor a riporter Korlátfalvára, miután ezúttal felülről hajtva be, átkelt a patakon, és konstatálta, hogy Lüget és az új település össze van nőve, azaz tulajdonképpen Korlátfalva nem egyéb, mint Lüget meghosszabbítása a bölöni határszél innenső oldalán a hasonnevû patak völgye mentén. A falun kaviccsal beszórt, rendesen karbantartott út vezet át, melyet a hegyekből érkező rönkszállító teherautók is használnak, fullasztó port kavarva dübörögvén végig rajta a háromszéki fával. A település rendezett benyomást kelt, villanyoszlopok sorakoznak szinte az országútig, a sûrûn egymás mellé épített házakon tányérantennák jelzik, hogy nem csupán világításra használják a lakók az áramot. A hajlékok szegényesek, belülről vályoggal tapasztott, kívül vakolatlan, kőalapra ültetett gerendaházak, melyeket tehát putrinak már nem neveznék - annak a 19. századi paraszti építészetnek a stílusában elkészítve, melyre a székely falvakban már csak az ódon hajlékok nyújtanak példát. Többségük egy helyiségből áll, mint a tanácsirodában egy kimutatásban olvastam: a 16-20 négyzetméteren 2-7 személy lakik, utóbbi esetben két házaspárt vagy öt gyereket kell érteni a szülőkön kívül. A patak felső folyásán istállót, szénacsûrt is láttam néhol, lennebb a három-négy éve sebtében összeeszkábált, négyszer négyes, fél vagy negyed házak fertályában ilyesmi csak elvétve akad. Legfeljebb lótartó gazdaságokról lehet beszélni. A házak előtt és között kerítés, az udvarok rendezettek, a tetőkön cserép, az utcakép szegényes, de figyelemre méltó módon településteremtő szándékra vall. Nem az összevisszaság jellemző hát rá, mint az őrkői telepre például, hanem az a szándék, hogy telket telekhez ragasztva, falut építsen magának egy közösség, mely alighanem ezáltal kíván belső rendjéről is képet nyújtani! Megfigyelhetők ugyanakkor az ideiglenesség és a sebtében ­végzett kontármunka jelei is mindenfelé, nem csupán azért, mert itt jóformán minden mûveletet a háznép maga végzett, szembeszökőbb e jelleg az aszfaltos országútig nyúló nyugati alszegen, ahova a romák úgyszólván rohammunkával tavaly telepítettek kb. harminc új apró ,,kockaházat? az addigi hetven illegális építmény mellé.
No de a zavartalan szemlélődést nem e világ számára találták, az idegent rögtön - nemegyszer számon kérő hangsúlyú kérdésekkel bombázó - helybeliek veszik körül, ezúttal nem nők, hanem főleg férfiak, akik e késő őszben eszerint már otthon tartózkodnak. Soha jobb alkalom egy kis utcai eszmecserére arról, kinek van adásvételi szerződése telkére, s mit szólnak a minap nagy felhajtással, a két község elöljárói, a tévéstáb és a nyomtatott sajtó tudósítói jelenlétében megrendezett faluvégi vitához. A riporter kérése elől, hogy szeretné az okmányokat látni, a férfiak kitérnek, végül egy, a szomszédban lakó asszonyra mutatnak, hogy neki lenne, s valóban Bodor Marianné beszalad a házba, és adásvételi szerződéssel tér vissza, mely sógora nevére szól arról, hogy pár tucat árat megvettek egy bölöni lakostól. A sógor nyilván befogadta a családot hajlékába, ez általános úzus a romáknál. Több szerződés nem kerül elő, de a férfiak is vásárlásra hivatkoznak tulajdonjoguk védelmében, ha igaz, nyilván az. Ún. kézi zsebszerződésekről van szó, közjegyzőileg ellenjegyzett okmánya senkinek sincs. Bodorné mutatja személyazonosságiját, rajta az ominózus 104-es házszám és a tavalyi dátum, mondja is, hogy mindenkié oda szól, amire magyarázatot nem tud adni. Felszólítja a riportert, beszéljenek magyarul, maga ugyanis valamelyik székely faluból származik, ide jövén férjhez, és jobban tud magyarul, az idegen szót azonban a többiek nem értik, bizalmatlanok is vele szemben. A férfiak ,,kórusa? zeng fel, a házlebontás-elköltöztetés kerülvén szóba, magasabb regiszterekbe száll az indulat. Egy ­tiszta arcú, jókötésû fiatal férfi, Mondoc Cachiuc lesz a ­szószóló:
- Kérem, itt az emberek megvették ezeket a földeket. És tessék megnézni, milyen falut építettünk! A villanyt erre lennebb saját pénzünkön mi vezettük le a felső faluvégről. Itt dolgos népek laknak, ide rendőr, mindenki más békén bejöhet, ránk panasza nincs senkinek. Én tavaly házadót is fizettem a szászmagyarósi tanácsnak, kereken 229 000 lejt a 16 négyzetméter után, meg tudom mutatni a nyugtát. Mi az, hogy el akarnak hajtani minket innen? Akkor miért nézték el tíz éven át, hogy itt építkezzünk és terjeszkedjünk? Most jutott eszükbe a házépítési engedélyeket kérni? Én különben benne lennék, hogy a szociális segélyemet a tanács tartsa vissza, s abból kigyûlhetne az a 3- 4 millió lej, amelybe az engedély kerül!
Az ötlet a szociális segéllyel újabban terjed a telepen, egyesek elvetik, nem hajlandók lemondani a fél éven át szotyogtatott pár millióról, nyilván, rászorulnak, mások már belemennének, ha ez javítana helyzetükön. A szabálysértő betelepedéssel előállt helyzet persze komplikáltabb, legálisan sem a telkek eladása, sem tulajdonjoga nem tisztázott és nem végleges, a patakvölgyet belterületté kellene előbb nyilvánítani, a településrendezési tervbe beilleszteni stb.
A korábbi riportunkban szereplő vak aggastyán, Bunghe apó tûnik fel egyik lánya karján az úton, a két kilométerre fekvő községközpontba, a tanácshoz iparkodván. A körben álló férfiak közül hárman is jelzik, hogy unokái az öregnek, ,,tudja, mi itt mind egy család vagyunk?, hozzák a riporter tudomására. Az öreg a múltkor valóban kilenc saját gyerekről számolt be, unokáit pedig, mint mondta, számon sem tudja tartani, annyian vannak. A búcsúzó riporterrel az alkalmi falutanács némi tanakodás után (mit is célszerû lelkére kötni egy éppen Sepsiszentgyörgyről érkezett magyar riporternek?) közli üzenetét:
- Ha itt hozzálátnak a házak lebontásához, ne gondolja senki, hogy nem fogunk ellenállni, Miron Cozma kismiska volt ahhoz képest, amit mi itt rendezünk!
Tévéshow a nyílt utcán
Eddig jutottam írásom megszerkesztésében, szerda délelőtti élményeim papírra vetésében, mikor le kellett ülnöm a tévé elé, hogy a bukaresti közszolgálati adó egyes csatornáján megnézzem a Varázsszem mûsorában este kilenckor sugárzott riportot. Nos, a félórás tudósítás átlagon felül sikerült, a tényfeltárásban szinte brillírozott, az egy héttel korábban nyílt utcán, a helybeliek és a két község elöljáróinak részvételével megtartott vita látványlehetőségeit is mintaszerûen kiaknázta, a tényállást valóban pártatlanul tisztázta. Így világosan kiderült, hogy a két közigazgatási egység vezetőinek álláspontja össze­egyeztethetlen, Dorel Todera? szászmagyarósi polgármester őszinte kifakadása pedig kendőzetlenül vall véleményéről: ,,Területcserét akarnak? Igen, én kiosztható szántót adjak maguknak, és kapok helyette egy romákkal benépesített kolóniát? Hogy is képzelnek ilyesmit?? A bölöni polgármester és helyettese hallani sem akart a területről való egyoldalú lemondásról, s a fonákságokat firtatta: hogy van az, hogy ide bevezették a villanyt? Hogy buletint osztottak? Hogy a tavalyi évben újabb harminc ház bújt ki a földből? Tudomásul kell venni, hogy nekik is földet kell osztaniuk a bölöni jogosultaknak! Íme, mit jelent, hogy a megye és a törvényesség határára szorult romák senkinek sem kellenek - szentenciázott errefel a riporter. A legérdekfeszítőbb azonban a helybeliek véleménynyilvánítása volt, jogos és jogtalan méltatlankodása a konfliktusos helyzet miatt, s az általános felzúdulás, ami azt a riporteri kérdést kísérte: miért ne csatlakozhatnának Bölönhöz? Na, ezt végleg nem kívánta senki, nemcsak azért, mert iskolába, orvoshoz, tanácsirodára járni Bölön háromszor messzebb van, mint Magyarós, hanem azért sem, mint egy Bunghe unokakinézetû alany mondotta: az ottaniak magyarok, és sosem voltunk igazán jóban velük, ha odacsatolnának, én inkább lebontanám és odébb költöztetném a házamat?
A pártatlan és izzó hangulatú, leplezetlen tényfeltárást némi szerkesztői ,,megfejelés? követte a riportban, fényt vetve a tévét értesítők mögöttes szándékaira: megváltoztathatja-e ötszáz roma Románia földrajzát? - szólt mindjárt a legelején a némileg szenzációhajhász felvezetés, a megyehatár-módosítás javaslatára utalva. Zárómondataiban pedig a riport, bár óvakodott megoldást nyújtani, ami nem is volt feladata, végkicsengésében mégis azt sugallta: ilyen szembenállás és kibékíthetetlen álláspontok mellett a Brassóhoz csatolás lenne a megoldás, méghozzá felülről, kormányrendelettel (!), a roma honszerzést hivatalosan elismerve, szentesítve. Hogy a bölöniek el nem hanyagolható igényeivel mi lesz ez esetben - nos, erre még sugallataiból sem futotta a szerkesztőnek.
Nincsenek ötletei
Előző tapasztalatai birtokában kopogtatott be a riporter másodszor a szászmagyarósi polgármesterhez. Rövidre fogva, a hivatal álláspontja mit sem változott egy hónap alatt. Bár tudja, a miniszter nem helyesli, továbbra is abban látná a megoldást, hogy Bölön egyoldalúan mondjon le területéről, arról a ,,2-4-5 hektárról?, miután már azt a romák úgyis megvásárolták. Neki cserébe felajánlandó földje nincs, mint állítja, minden ki van adva birtoklevelestül, mindenestül. Dorel Todera? jobb ötletet nem ismer, s reméli, értesülése, miszerint tavaszig várnak a házlebontással, helytálló. Előkerül a Silviu Zaharia településrendezési felelős készítette dosszié, benne a minapi felmérés összesítése: Korlátfalván száznál több család lakik a házakban, a cigányok saját, nem ellenőrzött nyilatkozatai szerint egyesek adásvételi zsebszerződés birtokában, mások az egykori szászmagyarósi téesz elnöke és könyvelője által aláírt telekosztó igazolványt tudnak felmutatni, vagy azt találtak javukra a hivatal iratai között, de vannak olyanok is, akik még e kétféle papírral sem rendelkeznek, tehát teljesen önkényesen foglalták el telküket. Van, akit az 1975-ös árvíz öntött ki előző kunyhójából, akkor kelt át a patakon és vert tanyát a magasabb parton - tudtán kívül egy más megyében. A dolgokat még kuszábbá teszi, hogy a bölöni földek egy részét akkor a magyarósi téesz kezelte egy, a korban szokásos adminisztratív döntés nyomán, de telekkönyvileg az ma is bölöni terület. A 105 házban 391 lelket diktáltak be a lakók, akik 16-20 négyzetméteren tengődnek általában többedmagukkal, kettőtől hétig terjedő számban, azaz viskónként átlag négyen. ,,Ahol heten vannak, ott nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a legnagyobb lány férjhez adásakor két év múlva megint szükségük lesz egy házra.? Újdonság, hogy egy negyven négyzetméteres, gerendákból összeábdált pünkösdista imaház is szerepel a nyilvántartásban. A személyazonosságira vonatkozó kérdésére a riporter azt a választ kapta: nem saját választási esélyei javításáról van szó, hanem a választások előtti kampányban kapott utasítást követve járt el a rendőrség, amikor mindenkinek buletint állított ki, a patak lügeti partján az utolsó házszám akkor a 104-es volt, ezért kaptak több százan oda szóló iratokat? Hogy ezzel egy törvénytelen helyzet törvényszegő legalizálása folyt le a hatóság által, ezt nem kívánták kommentálni a hivatalban. Különben nyilván arra várnak, hogy a tévéadás által országos nyilvánosság elé lépve, magasabb pártfogókat találjanak minden engedményt elutasító álláspontjuk számára.
Buzdítják oket, hogy építkezzenek!
Pár keresetlen bölöni szó következik.
A bölöni tanácsnál futunk össze Alexe Dr?gannal, az 1437 lelket számláló román ajkú bölönpataki romák vezetőjével, a három roma tanácstag egyikével, aki két mobiltelefonos beszélgetés közt szívesen nyilvánít véleményt:
- A lügetiek másmilyenek, mint mi, nálunk munkából élnek az emberek, érdemes megnézni, milyen szép iskolát építettünk magunknak. Azokkal tárgyalni sem lehet, mikor magyaráztam egynek, hogy építési engedélyt szerezzen a szociális segélyből, elutasította, mert azt nem kívánja elveszíteni. Nem értik, az engedély fontosabb, mi a falunkban azt mindig elrendezzük, itt, a tanácsnál meghallgatásra találunk. Az ottaniaknak képviselőjük sincs saját tanácsukban! Elmesélek egy esetet: pár éve hírül hozták, hogy lopják a termést a határban. Kimentünk egypáran, de vissza kellett térnünk. Van a korlátfalviaknak egy ekevasuk, amit harang helyett megkongatnak ilyenkor, s harmincnál több férfi bújt elő rögtön, s jött szembe velünk fenyegetően. Sarkon kellett fordulnunk, nem tehettünk semmit?
Földvásárlás? Alexe Dr?gan azt mondja, maga két hektárt vett, ne kelljen vásárolnia az élelmiszert. Folytatnók, de a telefon közben elszólítja.
A községi tanács területrendezési előadója, Bartha Pál Csaba szavait idézzük még:
- A lebontás nyilván nehezen megoldható emberiességi kérdéseket vet fel, de a jogtalan terjeszkedést muszáj megfékezni, mert különben kilátástalan helyzet alakul ki, egyre nagyobb bölöni területet veszélyeztet, ez pedig tûrhetetlen. Ha a megyehatárt nem is engedik megváltoztatni, de a községekét miért nem lehetne? Bölön egy esetleges csere fejében a Bélmező (Fântânilor) dûlőt kéri, az a 11 hektár a mai napig telekkönyvileg a bölönieké, de mivel a rendszerváltáskor a szászmagyarósi téesz kezelte, siettek kiosztani, az ortodox egyház kapta, telekkönyveztette is, holott a Kovászna megyei kataszteri hivatal nem engedélyezte. Megtették - megkerülésével! Igaz, a mai napig pereskedés tárgya e dûlő, az ortodox egyház pereli a bölönieket, akiknek a tanács papíron jogos tulajdonukat visszaadta! Pereli, mert hogyan mertek beállani a 90-es években a sajátjukba! E visszaszármaztatást valahányszor szóba hoztuk eddig a magyarósiak előtt, ők tárgyalni sem voltak hajlandók róla, holott e visszajáró terület lenne az igazi kompenzáció az átengedett földekért. Annál is inkább, mert Ko­vász­na megye területén fekszik. Ami a törvénytelenül letelepedett romákat illeti: a magyarósi elöljárók mossák kezüket, de tény, hogy házépítésre buzdítják az ­embe­reket. Nem törődve a következményekkel, kész helyzet elé kívánják állítani a világot, minket is. Zsebszerződés nélküli házak is épülnek-épültek, folyik a telekfoglalás. Így bajosan fogunk valaha is megegyezni.
*
A riport nem csupán beszámoló, előléphet akár vitafórummá, ha szükséges, javaslatokat is megfogalmazhat hát. A korlátfalvi eset nemcsak felkavaró, tanulságos is egyben, azzá teszi az itt önkényesen otthont teremteni kívánó romák fátuma, azzá a hatósági manipuláció, melynek áldozatai és kiszolgáltatott cinkosai is egyben. Ennek okáért annyit megkockáztatna a riporter, mintegy saját szakállára, hogy felveti: a szántóterületi kérdés mindenféle közigazgatási határmódosítás nélkül is rendezhető, elvégre miért ne birtokolhatna egy község lakosa a szomszéd egység területén földet? De már lakóhelyet, telket persze az a település köteles adni bárkinek, melynek hivatalosan lakosa a kérelmező, Szászma­gyarós sem oldhatja meg ez irányú gondjait mások rovására, miként pedig nyilvánvalóan szeretné, valósággal halmozva a törvényszegéseket. Minősíthetetlen, hogy még ő állna az erdő felől. Márpedig ha nem egyezik bele a méltányos cserébe, akkor csakis visszafogadhatja kirajzott lakosait, más út nincsen, az egyoldalúan elvárt kormányhatározat csakis diktátumot szülhet. Ha a visszaköltöztetés lesz végül a megoldás, ehhez Háromszék annyit persze felajánlhat: részleges kárpótlásként besegíthet az új roma telep felépítésébe - szászmagyarósi földön.
B. Kovács András
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép