A tenger - ebben az esetben - masszívan román ajkú romaközösséget jelent, mint amilyen megyénkben Magyarhermány, Székelyszáldobos, Bölönpatak, Nyáraspatak, Előpatak, Hete és így tovább. Nincsen matriarchátus a cigányság körében, de legtöbb esetben az anya az - kissé természetes is -, aki magyarul tanítja a már motyogni akaró purdéját. Van számos magyar cigány család roma-telepeken. Vegyesen, de kevésbé keveredve, és eléggé békésen élnek egymás mellett, például a nagyon heterogén összetételû és leromlott Köpecbánya-telepen. Nem csinálnak ebből különösebb gondot, nagyobb kapocs a bőrük alatti barna pigmentszemcse. Előpatakon nem egy család magyar cigányként szórványban él, nem volt mitől félniük-tartaniuk, a választások alkalmával, a tulipánra ütötték a bélyegzőt.
Hovatartozás alapján nálunk, Kovászna megyében magyar és román anyanyelvû cigányságról beszélhetünk. Sajnos kevesen tartották meg eredeti cigány anyanyelvüket. Ha rápillantunk a 2002-s népszámlálás megyei adataira, azt vesszük észre, hogy Háromszékről eltûnt a cigányság! A megye 222 449 lakójából hivatalosan csak 157 (!) vallotta meg cigányságát. A vallásfelekezetekről szóló kimutatáson azonban 3131 pünkösdista vallású személy szerepel. Nos, ezeknek nagy százaléka biztonsággal román ajkú cigány, hisz a rendszerváltás utáni pünkösdista felekezeti térítésről már többet tudunk. Arról is tudunk, hogy a magyarul beszélő cigányok Baróton, Nagyborosnyón, Gidófalván, Besenyőn, Dálnokon, Kovásznán és másutt magyarnak vallották magukat, a magyar nemzetiségû polgármesterektől reméltek valamicskét. Fordítva is így mûködik ez Előpatakon, Hetében, Erősdön, Magyarhermányban, Székelyszáldoboson, hogy ne említsük a Bodza-vidéket. Érdekes az, hogy pártok között még igen, de az anyanyelv szerinti megosztás tekintetében már nem lehetett őket - tokányolással sem - más nemzetpárt-politikai oldalra csábítani.
Előpatakon ásványvizes palackjainkat töltögettük, amikor szép székelyes tájszólással hozzánk szól egy szőke cigány kislány:
- Segítsek-e?
- Igen! - mondottuk - s ketten töltöttük a flakonokat.
- Hogy hívnak?
- Lepedát Adriána. Így írják a nevemet, magyarul - hangsúlyozta. ? román osztályba jár, mert Előpatakon nincsen magyar iskola.
- Ha vóna, akkor inkább oda járnék. Így es jó! - kontrázott rá még egyszer.
- Miért?.
- Mert én két nyelven tudok beszélni! Az es valami, igaz-e? Lássa-e, a tanyítók gréván vannak, mi kódulunk. Én két nyelven es tudok kódulni! Aki magyar, az nekem biztos ad valamit, s a rományét es elfogadom... Egyszer-egyszer megsajnálnak.
Lepedát Róza egy seprûkötő román cigánnyal él Előpatakon.
- Maga ne foglalkozzon vele - mondotta élettársáról. - Jó ember, mert handikápát. ? se nem oszt, se nem szoroz. Itt én viszem a menetet. Nyolc unokámat - mind magyart - én nevelem ebből a nyomorúságból. De mindegyik tud magyarul! Szóljon az árapataki primárnak, hogy adjon valami kátránypapírt, fedjem bé a házat, mert jön a rossz idő..., ?sze megígérte a vicse. Én úgy tudom, ha a magyar ember valamit megígér, azt meg es teszi. Ez a legényke olyan fáin, ne, de háromszor megbuktatták, kimaradt. De magyar cigánykölyök...
- Mi a neved te?
- Lepedát Gruja - felelte. - Én es magyar vagyok... bácsi... adjon egy lejecskét...
*
Hete. Román cigánytenger Árapatak és Előpatak között, fenn a Szenestőke és a Sípos-hegy között. Nyomortanya. Ritka az a ház, melynek ablakában üveg lenne... mûanyagfólia. Magyart keresünk.
- Jaj, van itt Borzos Gyuri s a felesége, ő is magyar!
- ? a ,,primár? - mondják -, a líder... hetyei cigányok főnöke.
- Engem meghallgatnak a hivatalos urak. Feleségem, Koskodár Rozália, ő is magyar, Illyefalván született, én itt Hetyében - áll elé Borzos. - Kérem, azt maga tudja meg, ahány nyelv, annyi ember... Volt itt még egy magyar cigány. Tíz gyermeke maradt, de abból már egy sem tud magyarul... no, az milyen magyar cigány? Lehet itt akármilyen az ember, nem ez a baj. Engedje meg, hogy csak egyet mondjak meg a bajok közül magának: azt, hogy 67 ház van itt, rengeteg emberrel, s mind egy kútból iszunk... kinek fáj ez? Itt kezdődik a baj.
Nagyborosnyó. - Ide figyeljen, kicsidúr - mondja egy nagyborosnyói cigány legény. - Ha valaki nem hiszi, hogy én magyar cigány vagyok, én a bicskát mind magamba verem, értette-e? No? Ez a helyzet. Van magyar cigánybecsület is. Nézze: én, ha valamit megígérek, az szent, még akkor is, ha az ég leszakad, s a rágtató ráksúly kieszi a szemem kupáját. No ez a magyar cigánybecsület! Gyermekeim is ebben a szellemben élnek: tanulnak, mûvelődnek. Kérdezze meg a borosnyói iskola igazgatóját... Mi többségben vagyunk Nagyborosnyón. Itt miénk a szó. Amikor a választás volt, mi a mai primárra, Bartha Lászlóra szavaztunk... A magyarok nem tudták volna megválasztani. Azt mondtuk: Főnök, maga legyen nyugodt. Magát mi megválasztjuk... Az a sok gamat magyar mind maga ellen van. Itt a miénk a szó! Mert Lacika jó magyar ember... s nem gyûlöli a cigányt...a magyar cigányt!
Kisgyörgy Zoltán
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.