JegyzetFaluvilág: Valami bûzlik Székelyföldön

2005. december 8., csütörtök, Archívum 2003–2007

Anyagi és társadalmi hanyatlásunknak, lemaradásunknak és elszigeteltségünknek nagyon, de nagyon mélyen kell keresnünk az okait.
Autonómiát, uniós tagságot akarunk, de nem tudjuk összeszedni magunkat, nem tudunk megfelelni a XXI. század kihívásainak, feltételeinek.
Az a nemzet vagy nemzetség, mely nem tanul múltjából, nem a jelennek él, és nincs jövőképe, biztos pusztulásra van ítélve, s lassan elfogy, mint a gyertyaláng.
Sokáig politikusainkat, választott képviselőinket tartottam minden baj forrásának, de nagyot tévedtem. Politikusaink is olyanok, amilyeneket meg­érdemlünk, megválasztunk. Siratjuk gyárainkat, földjeinket, erdeinket, de fülünk botját sem mozdítjuk, hogy ami még megmaradt, ne idegen kézre kerüljön.
Miért lehetett ezt velünk megtenni?
A levitézlett, sokak által visszasírt társadalmi rendszer népbutító politizálása újból kezdi kimutatni a foga fehérjét.
Az a népcsoport, mely még a királynak sem adózott, büszkén, egy emberként szembeszállt törökkel, tatárral, de a híres Mária Teréziával is, s ágyút öntött harangjaiból, hogy szabad maradhasson, még akkor is, amikor a fél Európa ellene volt, most nem tud, mit kezdeni a szabadságával.
Trianont siratjuk, de nem tudunk élni az új Európa által felkínált, tálcán elénk állított lehetőségekkel. A két világégés között csaknem minden elveszett, de megmaradt az összetartás, összefogás. Tanítóink, papjaink, az egész népéért elkö­telezett erdélyi magyar értelmiség abban a sötét időszakban is magasan tartotta az égő fáklyát, iskolát teremtett, bankrendszert épített, megmaradást, fennmaradást biztosított, jó példával utat mutatott.
És hol állunk tizenöt évvel a szabadság fakó lángjának felcsillanása után? Sehol!
Elsorvadásra, elpusztulásra vagyunk ítélve? Hogy gyermekeink, unokáink - de nem csak ők - a reménytelen helyzetből menekülni próbálnak, választva a hontalanság keserves kenyerét, csak nekünk köszönhetik, és csak magunkat vádolhatjuk. Mert hiányzik belőlünk az összetartozás, az összefogás. Elvárjuk politikusainktól, a román államtól, az anyaországtól, de az uniótól is, hogy segítsenek, támogassanak, helyettünk szervezkedjenek, tagosodjanak, vegyék meg földjeinket, erdeinket, termeljenek, ha lehet, hozzanak segítséget, de pénzeljenek is, mert mi már nem vagyunk képesek semmire, csak a sült galambot lenyelni, de milyen keservesen!
Miért lehet egész hegyoldalakat, büszke bérceket évszázados fáinktól csóréra pusztítani, okos ügyvédek segedelmével egész közbirtokosságot eladni (mikor nem lehet), gyárainkat, üzemeinket, altalaj- és ásványkincseinket is idegen kézre juttatni, mert nem merünk összefogni, szervezkedni, megvédeni ősi jogainkat?
Árkosra látogatott Amerikából egy testvérgyülekezet közösségteremtő, alulról szervezkedő, közösségfejlesztő programmal, egy egész világot bejárt professzor vezetésével. Nem pénzt hoztak, ajándékot, hanem azt a tudást, azt a lehetőséget, hogy fejlődhessünk még ebben a globalizálódó, modern világban is, ahol a legnagyobb hatalom a forrás, az összefogás, összetartozás, a saját erőből való építkezés.
Nekik nem volt távoli a messzi Amerikából Árkosra jönni (de sajnos, nem csak Árkosról van szó), de nekünk nehezünkre esett, hogy pár lépést tegyünk, és legalább meghallgassuk, megnézzük, mit is akarnak, hogy minket összefogjanak.
Addig, míg kultúrotthonaink, polgármesteri hivatalaink, intézményeink konganak a nemtörődömségtől, érdektelenségtől, ne várjuk sorsunk javulását, a felzárkózást és sajnos, a megmaradást se.
Nem a mindenkori politikum, kormány, de még az anyaország, sőt, a fejlett unió sem fogja gondjainkat megoldani, sebeinket meggyógyítani (ők csak sebtapaszt, ha raknak fájdalmaink enyhítésére), hanem csak a megszervezett faluközösség, vidék és táj szerinti szervezkedés, de miért ne, egy egész régió, mely nem csak sírni fog, hanem becsületesen megfogja a lapát nyelét és kalákázik, fát dönt, utat épít, jövőt teremt mind magának, mind eljövendő nemzetségének.
Bíró Zoltán árkosi biogazdász
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép