Békési levelekNyílt tér: Réka, így adventkor

2005. december 9., péntek, Archívum 2003–2007

Előttem - Istenem, micsoda ,,véletlen? - egy nyáron készült fénykép, melyen csaknem másfél mázsás biztonságot sugárzó karjaimban, széles vigyorral övezve, óvó kezemben szinte elveszvén ott ül (mit ül, fészkel!) Mónika és Józsi pici lánya, Réka, alig pár hónaposan.
Nyár van, sőt még annál is ,,rosszabb?, korai előnyár, hála a technikának, a fénykép sarkán rögzítve ez áll: 2004. május. 15. Ez az év legnehezebb hónapja nekem. Télen, hóolvasztó, s mégis csípős tavaszi szeleken túl ránk rontott oly orvul, váratlanul a május. Május, a szerelmes tavasz életre robbanásának gyors beteljesülése, mely egyben vég és kezdet is. A tél után ránk omló életcsírából villámgyorsan szárba szökkenő bizonyosság hava, melyet a boldog beteljesülés nyara követ, ha van hozzá párod. És nincs a boldogtalanságnak az a mélysége, melyet az a nyár jelent, mikoron tikkadva nézed, egyedül, mint közeleg az ősz, hozva boldog frigyet és a kézben kezet másnak. És nem neked.
Miért jutnak ily dolgok eszembe most? Hiszen mikor e fénykép készült, és az utána következő hónapok is a csendes boldogság, a szép barátság, a mindennapi, életet erjesztő langymeleg esték, az egymás fájó hiányának mégis jóleső érzete, az önfeledt beszélgetések, a csodálatos kerékpáros napok, és az azt követő végeláthatatlan együttdumálások talán ismételhetetlen időszaka volt. Meg a család családdá forrásának, a hitünk mélyülésének, érzelmek váratlan mélységû ránk tódulásának egyedi, kegyelmi időszaka volt ez.
Akkor mi a baj? Miért e mélabú? Honnan a gyötrő gondolatok?
2004. december 5-e után, tizennegyedik békési évünk után, a tizenötödikbe taposva lassan, otthonról (Erdélyből) haza (Békésre) találva, azt kérdeztem feleségemtől: ,,Nem vagyunk árulók, hogy elhagytuk szülőföldünket? Ezek után nem kellene hazaköltöznünk Erdélybe? Itthonról? Haza?? S mikor e két szót kimondtam, látom a gesztenyesort, melyen naponta iskolába ballagtam a Székely Nemzeti Múzeum előtt, a Székely Mikó Kollégiumot, ahol magyarnak megmaradni tanultam, látok arcokat, köztünk első barát-szerelem arcát, egy másik Rékáét, kit akkor megpuszilni volt merszem és szabad. Réka ma asszony és barát, és persze már rég nem szerelem.
De a szülőföld örök szerelem marad. És az ilyen örök, fájó szülőföldszerelemre csak egy gyógyír van: a haza. Mely, mint a sír egykoron, ápol és befogad. Mint igazi anya. Szülőanya. Bölcsőringató. Anyaországi haza.
De van ilyen?
Vagy most már ez az utolsó mentsvár is mostoha, ki megtagadja vérét, fiát? Süket, béna és szívtelen?
Nem. Mindenkinek, még egy anyának is lehet rossz pillanata. De attól még anya marad. Ezért is hessentettük el nejemmel a gondolatot. Maradunk. Mert rend, úgy néz ki, most a végeken van. Tennivaló meg itt, az anyaszívhez közel kerül. És nem is kevés.
Úgy látszik, nekünk ez rendeltetett: Erdélyben bozgor (hazátlan), itt ,,román? némelyeknek. De egünk és anyaföldünk, nyelvünk és Istenünk közös. Mint ahogy a jövőnk is az.
Az elvetélt igen próbatétel volt. Ha nehezen is, de álltuk.
Advent van, a boldog várakozás időszaka. Várjuk a Megváltót, az euforikus születésnapot, az évente ismétlődő csodát. És várjuk az eljövetel ,,árát? is, az újabb próbatételeket. Mert egyszer sikerülni fog!
Tudjuk, a kereszténység legnagyobb ünnepe a húsvét. De a legszebb, a legcsaládiasabb, legmelegebb a karácsony. Hisz képletesen naponta keresztre feszítenek. Ezt elviselni csak úgy lehet, ha naponta erősíti hitünket annak tudata, hogy mindig van, akire, amiért várakozni.
Dr. Pálmai Tamás
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép