
Míg 1990 előtt a gyermekvédelem szinte csak annyiból állt, hogy kevés pénzből tartották fenn a rettenetesen lerobbant mamutárvaházakat, jelenleg az ország legkisebb megyéjében is sokszínû gyermekvédelmi hálózatról beszélhetünk, amelynek kiépítése, mûködtetése és fejlesztése a megyei tanács alárendeltségébe tartozó szociális gondozói és gyermekjogvédelmi igazgatóság feladata. A hivatal 2005 januárjától mûködik a jelenlegi felállításban, korábban a felnőttvédelemmel a hátrányos helyzetûek felügyelősége foglalkozott, egy éve ellenben összevonták a két intézményt.
Esztendő teltével egyfajta mérlegkészítésre kértük Vass Mária igazgatót, de mert korábban a gyermekvédelem irányítását látta el, ezen a területen ismeri a folyamatban lévő programok teljes történetét, így ezúttal nem kérdeztük az igazgatóság felnőttvédelmi tevékenységéről.
- Közel harminc szakember, köztük szociális munkások, pszichológusok, gyógypedagógusok és az adminisztratív személyzet dolgozik Kovászna megye gyermekvédelmi hatóságánál. Az állami gondozottak különböző típusú elhelyező központjaiban dolgozókkal és a nevelőszülőkkel együtt csaknem négyszázra emelkedik azok sora, akik a háromszéki gyermekvédelmi hálózatban fejtik ki tevékenységüket. Mi az alapvető célkitûzése a rendszert irányító központi hivatalnak?
Vass Mária, igazgató: Tulajdonképpen nem az a feladatunk, hogy egymás után intézményeket hozzunk létre, a gyermekeket kiemeljük a családból, és intézménybe helyezzük el, hanem az intézménybe való bekerülésüket kell megelőznünk. Természetesen, ha ez nem lehetséges, semmi áron nem lehet a gyermeket a családban tartani, akkor el kell helyezni. Elsősorban nem az intézményhálózaton van a hangsúly, hanem a nevelőszülői hálózat kiépítésén. A 272-es gyermekvédelmi törvény arra kötelez, hogy két évesnél kisebb gyermeket nem helyezhetünk el intézményben, de az utóbbi időben az országos hatóság azt szorgalmazza, hogy a 14-15 éves gyermekeket is nevelőszülőknél kell elhelyezni.
- Ha életkoronként tekintjük át az állami gondozottak helyzetét, a legkisebbekkel kell kezdenünk. Évente közel száz csecsemő marad a megyei kórház újszülött osztályán. Hányan kerülnek közülük a rendszerbe?
- Az elhagyottak fele hazakerül, mert sok anya megszüli a gyermekét, otthagyja, de nem azért, mert nem akarja hazavinni, hanem éppen akkor nem teheti meg, mert például van még négy gyermeke otthon. Ha kérezne, biztosan nem engednék haza, emiatt elszökik. Erről tesznek jelentést nálunk, és a gyermeket nyilvántartásba vesszük mint elhagyottat, de amikor kimegyünk a családhoz és elbeszélgetünk, kiderül, hogy az anya valóban nem akarja, hogy a gyermek bekerüljön a rendszerbe, csak éppen akkor nem tudott gondoskodni róla. Akiket mégsem visznek haza később sem, azokat igazgatói rendelkezéssel helyezzük el sürgősségi eljárással nevelőszülőnél vagy a sürgősségi központban, de a végleges elhelyezésről a törvényszéknek kell határoznia.
- Milyen a jogi státusa a gyermeknek, amíg a sürgősségi központban tartózkodik?
- A törvény értelmében erre az időre a szülő elveszíti a szülői jogokat, amelyeket a végleges elhelyezésig az intézmény vezetője gyakorol. Abban a pillanatban, amikor a gyermeket elhelyezzük, a szülő visszakapja a jogait. A törvénykező úgy gondolja, hogy amikor a gyermeket sürgősségi eljárással helyezzük el, annak olyan súlyos oka van, hogy a szülőt ilyen esetben megfosztja a szülői jogoktól. Persze, a sürgősségi központból is hazakerülhet a gyermek a szülők kérésére, ha bebizonyítják, hogy valóban akarják és gondját tudják viselni, és a törvényszék előtt is kifejezik ezt az akaratukat, ez esetben a törvényszék visszahelyezheti a családba.
- Mi a helyzet a nagyobb gyermekekkel?
- Tízen-tizenöten kerülnek be évente a rendszerbe a nagyobb gyermekek közül. Ellenben sokan kerülnek ki, mert betöltik a tizennyolc évet, és nem tanulnak tovább. Tizennyolc év után akkor is maradhat a gyermek még két évet, ha nem tanul, de kéri, hogy szocializálódás céljából maradhasson. Ha tanul, akkor huszonhat év a felső korhatár.
- Van-e olyan gyermek, aki maradna, de nincs hely?
- Azáltal, hogy a gyermek az elmondott feltételek mellett ott maradhat tizennyolc év után, ahol addig is tartózkodott, és nem muszáj az utógondozói központba kerülnie, nincs olyan eset, hogy valakit ki kellene tennünk az utcára. Az összlétszám nagyjából állandó, közel kilencszáz gyermekről gondoskodunk.
Sikeres pályázatok
- Az utóbbi években nagyon sok létesítmény épült fel, régieket alakították át kisebb egységekké. Ezek révén Háromszéken gyakorlatilag sikerült felszámolni a mamutárvaházakat. Mindez nem valósult volna meg, ha csupán a költségvetésből kellett volna gazdálkodni, a sikeres pályázatokból teremtette elő az igazgatóság az anyagi fedezet nagy részét. Hogy sikerült ezt elérni?
- Vegyük sorra a létesítményeket. A családi házak gyakorlatilag majdnem egészében pályázati pénzekből valósultak meg. A kilenc házból egyedül a szentgyörgyi nem a gyermekvédelmi igazgatóság tulajdona, ezt a helyi polgármesteri hivataltól béreljük szimbolikus összegért. Az illyefalvi és a két csernátoni házra az európai fejlesztési alaptól kaptuk a pénzt. Ezek közül a csernátoni ikerház, tehát két ingatlanként tartjuk nyilván, és a mûködésük is önálló, itt húsz gyermek nevelkedik. A kézdialmási házat a brassói Catharzis Alapítvány vette nekünk, és a megyei tanács pénzéből újítottuk fel. A kézdivásárhelyi 1-es gyermekotthon felszámolását célzó Phare-pályázat keretében vettük, illetve építettük a sárfalvi, nyujtódi, kézdivásárhelyi és a második szentgyörgyi házat, és hoztuk létre a kézdivásárhelyi rehabilitációs központot. Mindenik pályázat elszámolását leadtuk, és elfogadta a pályáztató, a legutóbbi esetében jövő év elején kell visszakapnunk a pályázat értékének 20 százalékát, közel 2,5 milliárd lejt, amit a megyei tanács önrészként tett hozzá. Az utógondozói központ és az autista központ is Phare-pályázat révén valósult meg.
- Sikerült-e minden pályázatnál elérni a kitûzött célokat?
- Muszáj megvalósítani a tervet, hisz másképp nem fogadják el a végelszámolást. Itt nem csak pénzről van szó, a pályázatot a tartalmi megvalósítás vonatkozásában is ellenőrzik. Néha előfordul, hogy időközben változtatni kell a pályázaton. Ez történt az utógondozói központ és a kézdivásárhelyi otthon felszámolása esetében. Kezdetben arról volt szó, hogy egyetlen épületet vásárolunk meg, és abban rendezzük be, de sajnos több hónapi keresgélés után nem sikerült ezt megvalósítani, és akkor a Phare-központ részéről javasolták, hogy vegyünk tömbházlakásokat, mert ha egyetlen házat veszünk, tulajdonképpen egy újabb intézményt hozunk létre, holott éppen az a cél, hogy a nagy központokat felszámoljuk. Változott a terv, a költségvetést át kellett rendezni, és így csúszások történtek, hisz minden apró változtatást jóvá kell hagyatni, ez legalább két hónap.
- Szárnyra kapott a hír, miszerint az utógondozó lakói ellen a szomszédok panaszt emeltek, mert a fiatalok hangoskodnak, zavarják a tömbház békéjét, és emiatt az igazgatóság eladná az egyik lakást.
- Erről egyelőre szó sincs. Valóban vannak kellemetlenségek, ezért egy bizottságot neveztem ki, hogy nézzék meg, mi történik a központban, de nem csak az ott lakó gyermekekről van szó, hanem a nevelők munkáját is ellenőrizni kell, hisz ebben mindenkinek van egy kis hibája. Úgy értesültünk, hogy éjjeleken át buliznak, kiabálnak, csattogtatnak, hiányzások vannak. Ez nem igazán elfogadható, hisz azért van nevelő, szociális munkás, pszichológus, hogy nézzen utána a dolgoknak, és ne az igazgatónak kelljen ezzel foglalkoznia. Ha a fiatalok rendesen viselkednek, szó sincs az elköltöztetésről, de ha további gondok adódnak, és további feljelentéseket kapunk a szomszédoktól, akkor ezen változtatni kell.
- Szóljunk az igazgatóság pályázatíró munkatársairól, hisz ők hozzák a legtöbb pénzt, amiből megvalósulnak a tervek.
- Eleinte nehezen mûködött, mert nem nem volt lehetőség arra, hogy aki megírta a pályázatot, részt is vegyen benne, hisz köztisztviselőként nem lehetett két munkahelyük. Két Phare-pályázat esetén a pályázatírók fel tudták vállalni a lebonyolítást, arra az időre felfüggesztették állásukat az igazgatóságnál, és azzal foglalkoztak, így történt az utógondozói központ és az autistaközpont esetében. Az utógondozói központra Béres Károly írta meg a pályázatot, az autistaközpontra Székely Csaba, Csiszár István, Székely Csaba és Fejér Loránd együtt dolgozott a kézdivásárhelyi terven.
- Amikor nincs ilyen lehetőség, van-e rá mó, valamiképpen ösztönözni a munkatársakat - például prémiummal vagy az év végi minősítéssel -, hogy pályázatokat írjanak és kövessék azokat?
- Prémiumalapunk nincs, ezt elvették. Általában a munkatársaink maximális pontszámot kapnak az év végi minősítésnél, de ha mégsem, akkor annak nagyon nyomós oka van. Ezt a fizetésén érezheti meg az illető, mert ha nem éri el a maximumot, nem kaphatja meg az adott kategóriának megfelelő, legfelsőbb fizetési besorolását.
- Térjünk vissza az intézmény mûködéséhez. Ebben a formában egy éve mûködik a főigazgatóság, de mindmáig nincs kinevezett igazgatója. Mi az oka ennek?
- 2005. januárban ideiglenesen neveztek ki engem főigazgatónak, és ugyanakkor neveztek ki két aligazgatót, Korodi Attilát a felnőttvédelemhez és gazdasági igazgatónak Fejér Lorándot, a gyrmekvédelmi aligazatót akkor még nem nevezték meg. Májusra hirdették a versenyvizsgát a négy igazgatói tisztségre, amelyen a főigazgatói állást ketten pályáztuk meg, Béres Károly és én. Az én pályázatomat a bizottság visszautasította, mert nincs öt év tapasztalatom, amióta megszereztem a szociális szakterületen az oklevelemet. Gépészmérnök az alapszakmám, 1998 decemberétől dolgozom a gyermekvédelemben, de csak egy éve végeztem el a pszichológia szakot Kézdivásárhelyen a Lucian Blaga Egyetemen. Béres Károly nem nyerte meg a versenyvizsgát, Korodi Attila sem érte el a kinevezéshez szükséges pontszámot, a gazdasági igazgatói állásra senki nem pályázott, a gyermekvédelmi aligazgatói tisztséget Szász Katalin jogász pályázta meg, és meg is nyerte. Június végén lejárt a hat hónapra szóló ideiglenes kinevezés, ezt Korodi Attila és az én esetemben meghosszabbították, Fejér Loránd nem vállalta tovább a megbízatást, Rákosi Ágotát nevezték ki ideiglenesen gazdasági igazgatónak. Ezek a megbízatások addig érvényesek, amíg a szóban forgó tisztségeket versenyvizsga által betöltik. A versenyvizsga kiírása a megyei tanács feladata, értesüléseim szerint ez 2006 első hónapjaiban meg is fog történni.
Tervek, célkitûzések
- Év vége, év eleje közeledik. Beszéljünk a 2005-ös esztendő legsikeresebb megvalósításáról, illetve a kudarcokról, a félbemaradt munkákról, mint például a kilyéni Pótsa-kúriába tervezett és több, mint nyolc éve vajúdó rehabilitációs központ, valamint a még megmaradt baróti és bodzafordulói gyermekotthon helyzetéről.
- Valóban rég megkezdődtek a munkálatok Kilyénben. Idén az épületet annyira be tudjuk fejezni, hogy gyakorlatilag be lehet zárni, erre a tanácstól kaptunk pénzt. Rendeltetése kettős, az emeleten súlyosan sérültek lesznek, akiket semmiképpen nem lehet családi házba vagy nevelőszülőhöz elhelyezni, a földszinten és az erre a célra kialakított pincében rehabilitációs központ fog mûködni. Kérést nyújtottunk be az országos gyermekvédelmi hatósághoz, hogy az országos érdekeltségû programok keretében biztosítson anyagi fedezetet a befejezéshez. Több milliárd lej nagyságrendû a még szükséges pénzösszeg ahhoz, hogy teljesen befejezzük, berendezzük. Legnagyobb idei megvalósításnak a kézdivásárhelyi 1-es gyermekotthon felszámolását tartom, miáltal hetven gyermeket sikerült elhelyeznünk családi házakba, nevelőszülőkhöz, illetve a családba visszaintegrálni, és ugyanabból a pályázatból megnyitottuk a rehabilitációs központot, létrehoztuk az első területi koordináló központot, ami a felső-háromszéki gyermekvédelem bástyája. Kudarcnak tartom, hogy még mindig van két gyermekotthon, a baróti és a bodzafordulói, amelyeket sem felszámolni, sem átszervezni, átalakítani nem tudtunk. Bodzafordulón annyira rendezetlen a területek jogviszonya, hogy nem sikerült házat vásárolnunk családi típusú ellátóközpont számára. Baróton egy temesvári alapítvánnyal fogunk együttmûködni a központ átalakítása érdekében. Az emeleten súlyosan sérült kisbabákat helyezünk el, a földszinten rehabilitációs központ lesz. Barót környékén nagyon nehéz nevelőszülőket találni, így itt még nem sikerült csökkentenünk a létszámot, de az átalakítás után kevesebb gyermek számára lesz itt otthont nyújtó központ, így ezt meg kell oldanunk. Ezek a jövő évi céltkitûzések között szerepelnek, de emellett tovább bővítjük a szolgáltatások körét, segítünk az önkormányzatoknak, hogy a szociális problémákat helyben oldják meg, és hangsúlyt fektetünk a személyzet folyamatos szakképesítésére, adatbázisunk bővítésére.
Fekete Réka