A húsmarhák tartása, takarmányozása sok vonatkozásban eltér a tejelő típusú szarvasmarhákétól. A húshasznú anyatehenek termelési színvonala és ebből adódóan a tápanyagszükségletük is jóval alcsonyabb, mint a tejhasznosításúaké. Amint előző lapszámainkban már bemutattuk, az elhelyezésük is más, a húsmarhákat általában épület nélkül tartják, emiatt az időjárási, éghajlati hatásoknak is jobban kitettek, a környezeti feltételek nagyobb mértékben befolyásolják szükségleteiket.
A húshasznú teheneknél a tápanyagszükséglet nagyobb hányadát a létfenntartó-szükséglet teszi ki, a termelési szükséglet alacsony. A növendék marhák tápanyagszükségleténél viszont a létfenntartás mellett számolni kell a súlygyarapodáshoz szükséges energiával és fehérjével. Háromszéki körülményeink között a húsmarhatenyésztés jövője nagyrészt attól függ, hogy milyen mértékben tudjuk az ágazatot olyan takarmányforrásokra alapozni, amelyek a hústermelő kérődzők nélkül kihasználatlanul maradnának. Ilyen takarmányt szolgáltatnak az egyre kisebb mértékben vagy egyáltalán nem hasznosított gyepterületeink és a szántóföldi melléktermékek. A kihasználatlan, mûveletlen gyepterületek hasznosításának viszont nemcsak állattenyésztési, de tájvédelmi szempontból is nagy a jelentősége, lásd az uniós elvárásokat. Ezekből következik, hogy megyei viszonyok között a húsmarhatartást elsősorban a gyepterületekre kell alapoznunk, de takarmányozásukban a helyi viszonyok, a lehetőségek szerint egyéb takarmányféleségek is szerepet játszhatnak. Egyes termelési fázisokban, például a hizlalás időszakában, a szántóföldön előállított takarmányok juthatnak nagyobb szerephez. Másrészt a húshasznú tehenek esetében is a kis tápértékû melléktermékek és legelők hasznosítása úgy tehető hatékonnyá, ha megfelelő módon kiegészítjük azokat.
Az anyatehén nyári takarmányozása. Az év nagy részében a hústehenek takarmányát alapvetően a legelők, elsősorban a gyepek nyújtják. Ez a legolcsóbb tápanyag. Természetes legelőink jó része húsmarhatartásra alkalmas, de a célra gyepet telepíthetünk is. Gyeptelepítés esetén elsősorban a hosszabb élettartamú, gyorsabb fejlődésû, agresszív, esetleg durvább minőséget adó fûfajok alkalmazhatók sikerrel.
A hagyományos legeltetési gyakorlattól eltérően a húsmarhákat hosszabb ideig célszerû a legelőn tartani. Ez azt jelenti, hogy a legeltetést korán, május első napjaiban meg kell kezdeni, és - ha lehetséges - november elejéig célszerû kiterjeszteni. A kevés élőmunka-ráfordítás szempontjából legelőnyösebb a szakaszos legeltetési mód. A fix karámmal, természetes határokkal vagy villanypásztorral körülhatárolt szakaszok területét az állatlétszámtól függően úgy célszerû meghatározni, hogy egy-egy szakasz legeltetése ne tartson tovább tíz napnál, és a növényzetnek elegendő ideje - mintegy 25-35 nap - maradjon a regenerálódáshoz. A legnagyobb hozamot adó első növedék egy részét célszerû szénakészítéssel, illetve silózással tartósítani.
A szárazabb években a gyep egy része kisülhet, ilyenkor a kiegészítő takarmányozásra különös figyelmet kell fordítani. Általában elmondható, hogy nyári időszakban a legelő, a napi 30-50 kg fû biztosítja a húsmarhák tápanyagszükségletét. Tavasszal és ősszel azonban, illetve ha a növényzet szárazanyag-tartalma egyéb okból alacsony, a híg bélsárûrítést és így az energiaveszteséget megakadályozandó, nagyobb szárazanyag-tartalmú szálastakarmányokat is célszerû etetni. Ha nincs elegendő legelőterület, vagy ha a legelő júliusban-augusztusban kiszárad, a tehenek energia- és fehérjeszükségletének kielégítésére kiegészítő takarmányozást kell alkalmazni. Számításba jöhet a szántóföldön termesztett zöldtakarmányok kiegészítő legelőként való hasznosítása. Ilyen célra a leginkább figyelembe vehető növény a kukorica. Jó, ha már időben felkészülünk a száraz periódusra, és annyival nagyobb területre vetünk kukoricát, amennyi a húshasznú tehenek kiegészítő takarmányozását megoldja. Ha a csapadékosabb nyár miatt erre nem lenne szükség, e megoldás akkor sem hiábavaló, hiszen az így megtermelt takarmány a többivel együtt besilózható. Természetesen, etethető bármilyen szálas-, illetve tömegtakarmány is, de ennek a költsége általában nagyobb, mintha legeltetnénk. A zöldtakarmányozási időszak meghosszabbítható azáltal, hogy másodvetéssel legeltetési célokra repceféléket termesztünk.
Incze Péter, MSZH
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.