2.
Elkedvetlenítő feltételek
Amit kevesen mondhatnak el magukról: Dimény Gábornak Oltszemről az utóbbi tíz évben sikerült szépen felszerelt gazdaságot lábra állítania, a bérelt területekkel együtt harmincvalahány hektárt mûvel, méghozzá saját gépparkkal, miként a nagykönyvben meg van írva, a növényi kultúrák és az állattenyésztés kiegészítik egymást. S ha mindehhez hozzávesszük a felhalmozott tapasztalatot és tőkét, az embernek kedve lenne kijelenteni: íme a jövő embere, akinek nem lesz gond helytállnia az Európai Unió piacán sem. Ha valakiről, róla bizonyára elmondható: felkészültség dolgában az elsők közt van, s alighanem zökkenőmentesen fog beilleszkedni az unió bonyolult, de a szakértelemmel párosult tőkét igaz értéke szerint méltányoló kontinentális mezőgazdálkodásába.
Nos, a riporteri következtetésre rácáfol az alany vallomása: annyira nem elégedett azzal, amit elért, hogy azon gondolkodik, esetleg felhagy a gazdálkodással. Amit a riporter sikernek nézett, az a gazda szemében az erőfeszítésekkel arányosságban semmiképpen nem álló eredmény.
- Én ennek az uniós menetnek sem örvendek. Az is olyan, hogy vagy erre, vagy arra, de az embert kényszerítik valamerre.
A megjegyzésre, hogy a román államénál kiadósabb támogatásokra lehet számítani, elmeséli, milyen fonák módon kínált az állam az idén ősszel szubvenciót:
- Azt mondták, ha búzát vetsz, harmadát a vetőmagnak az állam állja. Annak a vetőmagnak az ára kilónként 10 000 vagy 12 000 lej. Hektáronként 300 kilót számítva - én 340-360 kilót szoktam különben vetni - az 100 kiló szubvencionált vetőmagot jelent, a többi 200 kilót nekem kell kifizetnem, ugyanattól a cégtől vásárolva, azaz az én költségem 2,4 millió lej hektáronként. A bökkenő csak az, hogy a hektáronkénti 3,6 milliós vetőmagárral én egy tonna jó búzát vehetek ma egy magángazdától. Tíz mázsát - mert 280-300 000 lej egy mázsa. Az állam pedig a vetőmag mázsáját 1,2 millióért kínálja. Hát ilyen segítségeket ajánlanak. Nem is igényelte senki a tanácsnál, jól tudom, mivel tanácstag is lennék, s tisztában vagyok minden úgynevezett támogatással, ha tejre, ha földre, ha egyébre vonatkozik.
Nem tagadja azonban a gazda, a mai román úzus nem biztos, hogy az uniós gyakorlatot vetíti előre, sőt! Ezért érezni, a reménykedésről nem mondott le, inkább kivár.
Kiderül a beszélgetésből, amire már mások is szolgáltak adalékkal: átrendeződőben a faluhatár szerkezete. A vadkárral, de az intenzív gazdálkodással is összefügg, hogy a peremeken a téeszidőkben vagy még korábban felszántott földek legelőkké és kaszálókká alakulnak vissza, már maga a távolság és a tagosítás szándéka is arra indít, hogy a faluhoz közelebb fekvő területek mûvelésére fordítsanak nagyobb gondot. Mivel a földvásárlást mellékesként kezelte, az összevonás felől hiába érdeklődnék, ezért inkább az udvarra terelem a szót.
Lakótér és gazdasági udvar elválasztása
Feltûnt nekem, mennyire szép és rendezett a ház eleje, csupa virág a tágas előudvar, sehol a képből kirívó gép, trágyalének meg hasonlóknak nyoma sincs.
- Sokat jártam-keltem, s megfontoltam, mit csinálok. Balról van a tehén- és lóistálló, s annak a lefolyása az istálló háta megett van, elszigetelve. Nem érzik a szaga. Mikor annyira megtelik, szívatom is ki. Kanalizáltam: egy külön gyûjtőmedencébe folyik le a disznók alól a lé, s külön a marhák alól.
- Az unió az állatok lakóterének a megteremtését is előírások teljesítéséhez köti. Bizonyára hallott róla, hogy az istállónak ablaka is kell hogy legyen? Sokba fog ez kerülni?
- Hogyne, és huzattól mentes helyen kell a lovat tartanai, arra különösen érzékeny, megszabják az ablaknyílás szélességét és magasságát, mindent. Mibe kerül: én már a meglévő rendszeren nem változtatok, sőt, idén azon kezdtem töprengeni, vissza kellene adnom a földeket. Csapadékos volt az év, kárt tett a gabonában, ezt megéreztem. Másfelől nincs ára semminek, két éve tapasztalom, minden megy tönkre, s nem érdemes csinálni. Akiktől bérlem, félnek is, hogy lemondok a földekről, s akkor ők mihez kezdenek, mert nemhogy gépük és lovuk, de még szamaruk sincs, idősek és tehetetlenek.
Átnyergelni
A gazda egyre kevesebb jövőt lát a mezőgazdaságban, ahogy mondja, s mivel fő jószága a gép, és a környéken létezik pozícióit őrző vagy most lábra kapó ipar, ezekhez fûződnek reményei:
- Én egy stagnáló időszakot éltem meg. Most úgy döntöttem: az egész földet még megszántom, elvetettem 14 hektár búzát, s meglátom, teszek-e 5-6 hektár cukorrépát s 4 hektár pityókát, ez a tavasz titka? lám, hogy ébredünk. Ha valami jó üzlet kínálkozna, eladnám a gépparkomat, s irányt változtatnék. Vagy erdőkitermeléssel foglalkozni - csörlős traktort, TAF-ot kéne beszerezni -, vagy valami komolyabb gépet hozni külföldről, amelyik kőbányában is megállná a helyét, emberrel együtt bérbe adnám, vagy jómagam dolgoznék rajta. E nagy teljesítményû gépeknek hasznát lehetne venni például a zoltáni homokbányában, a környék kőbányáiban, az oltszemi kavicsbányában. Kőröspatakon is lett volna munka, ha hamarabb fordítottam volna a dolgon. Arra nem lehet várni, hogy lám, az unió mit csepegtet és mit ad! Ha ez még két-három évig így megy, akkor padlót fogunk valamennyien, kinyiffanunk. 5000 lejes tejárral nincs mit kezdeni. (A tej felvásárlási ára falun 5000-7000 lej közötti, a városi üzletben 20 000-21 000 lejért árulják - szerk. megj.)
A felvásárlási árak várható alakulása, illetve a mûvelési támogatások rendszere komplikált kapcsolatban áll, erre még visszatérünk. A gazda, aki gazdaköri vezetőségi tag, közbirtokossági alelnök s tanácstag is, a mai viszonyokkal elégedetlen:
- A nyáron vagy 24 juhot megütött a villám, a kár az embereket sújtja. Vagy ha a vonat elvág egy tehenet, és kényszervágás alá kerül: nincs, ahol értékesíteni. Nem kell a Kovács-mészárszéknek, sem a szalámigyárnak - nagy gond ez. Ki vásárolja fel az 500 kilós bikaborjút a megyében? Senki, hanem béjő a román testvér, s ő feketén elhordja, el a selejtmarhát, a kiöregedettet vagy lábatöröttet is elviszi.
Közösséget szétmaró pénztelenség
Hiányzik a falu belső összetartása:
- Máshoz hiába mész sírni, hogy adja legalább felét az árnak, nem kell senkinek. ,,Bálázott? hús, ilyen hús, olyan hús: nyakig van mindenki. Viszont ha eléjő a marhakergekóros história vagy a madárinfluenza, Bukarestig kell menni az analízisekkel. Valós baj a járvány, de politika is van benne. És itt, nálunk magyar a magyart, székely a székelyt nem pártolja fel. Ha Palkónak eltörik a tehene lába, le kell vágni, és ki kell kilózni - nemigen tudja eladni. Volt eset rá, kezdeményeztük a gyûjtést, én is belejártam, a polgármester is segített, hogy valakinek a kárát megfizettük, egyik 50 000 lejt, a másik 100 000-et adakozott, mert holnapután, mondtuk, rajtad a sor, és visszakapod. Szépen ment egy-két esztendőig, de jött a pénztelenség, a munkanélküliség. ,,Te kaptál öt éve, most mért nem adsz?? ,,Értsd meg, nincs honnat!? S mikor egypár kiállott, a többiek azt mondták: ,,ha ők nem, én sem, a múltkor is kapott tőlem, azelőtt is, s most engem mégsem támogat?. Így a viták felszámolják ezeket az önsegélyező köröket. Látom az üzletben is, ha bémegyek: egy kenyérkét és egy szivarkát is hitelbe vásárolnak, felíratnak az emberek, annyira pénztelenek. Nekem öt évvel ezelőtti aratás árával hat ember tartozik, a tavalyról is tizenkettő, szántásból is öt? Dolgoztatni sem tudnak maholnap, mert képtelenek kifizetni. Jövedelmi forrás? Aki a tejet gyûjti bé, három hónapja nem fizetett!
Ami a tejet illeti, a gazda e kiszolgáltatottságot úgy próbálja meg kiküszöbölni, hogy mivel kislányát mindennap be kell szállítania a városi iskolába, reggel viszi a friss tejet is magával, s ott előfizetőknek osztja szét 14 000-ért literét, nyilván, mindkét fél kölcsönös megelégedésére.
Összefogás?
No de lát-e lehetőséget az összefogásra egy ilyen tekintélynek örvendő ember, akire nyilván sokan hallgatnának? Teszem azt, a tagosításra nyílna olyan lehetőség is, mely nem érintené a tulajdonviszonyokat, miként arra Hollandiától errefelé sok példát találni.
- Az emberek makacsok. Földszomszédok is összeállhatnának, össze lehetne hozni 5-10-15 hektáros parcellákat, és együtt mûveltetni. Ugyanúgy valamivel arrébb, mert ott ugyanaz az öt ember bírja a földet. Eldönteni: ide közösen vetünk répát vagy törökbúzát, máshova egyebet. És alkalmazhatunk vetésforgót is, miként az dukál. De a székely ember makacs!
? miért nem kezdeményez hasonlót? Nem fejti ki, az erkölcsi feltételek nem értek be hozzá talán, a gazdaságiak sem, hiszen minden kiszámíthatatlan.
- Nekem, ha egészségem lesz, magamnak és a családomnak valamit kiagyalok, eltartom magunkat, a szegényebbrendûekkel van a probléma. Az özvegy asszonykákkal, beteges bácsikákkal. Most is traktorom szánt az Olton túl, ott egy 80 éves bácsinak van egy 30 áras csíkja, azt az enyémmel együtt megszántatom, s jól fog neki esni, mikor karácsonykor majd találkozunk, és elárulom neki ezt. Én szívesen segítek, ötször fordul rajta a traktor, és megvan.
De ez nyilván nem a távlatos megoldás.
Dolgoztatni
Dimény Gábor a maga kiútját hát a bizonytalansági tényezők kiküszöbölésében keresi, a tőke gyümölcsöztetésének biztonságosabb, kiszámíthatóbb módozataiban. Ehhez a munkaadó és alkalmazott közti viszonyt a megbízhatóság alapjára kívánja helyezni. Hozzá kell tennünk, a munkavégzésből különben ő maga ugyanúgy kiveszi részét, mint bármelyik gépkezelő. Indításnak ott a kérdés: dolgoztat-e a falu nagyszámú cigányságával?
- Igen, de a nagyobb részit idegenekkel végeztetem el. Általában Nagypatakról hozom a munkáscsoportokat. Románokat. Hogy ott is sok a cigány? De ott legalább rend van. Ha valamit mondasz - az úgy van! Nem pofáznak vissza, mint az itteniek. Elszállásolni? Kapálás idején nyugodtan elhálnak a lucernában 30-35-en is. Öt hektár répát kivel kapáltattam volna meg az idén? 18 vagon répát adtam le! Hogyan? Én hozom le őket kocsival vagy pótkocsival a faluból, az első kapálást elvégzik. Mikor annyira gyarapodott a répa, el a másodikat is. Tavaly és tavalyelőtt is hozzájuk fordultam. Szerintem nem kérnek többet az itteni cigányoknál, 180 000 lej volt legutóbb a napszám. De tudom, jobb munkát végeznek, mert rea vannak szorulva. ? idegenben van, és elvégzi a dolgát. Az itteniek pedig feleséggel s gyerekkel jőnek, hárman-négyen - s egy dolgozik belőlük. Azt se tudod, melyikre figyelj. Veszekednek, vitatkoznak, s a végén meg is kell sapkázni őket. Nem lehet rendet tartani, ezért hívok szívesebben másokat. Az ittenieket, ha pityókaszedni hívod, s kérsz húsz embert reggel hétre, nem jőnek, csak kilencre, akkor is csupán öten. Nagypatakon van egy felelős, annak telefonálok, vagy személyesen felkeresem, megbeszéljük, ettől a naptól kellene kapálni a répát, ő vállalja, összeszedi a kívánt számú embert, jöjjek értük ekkor és ekkor.
(Nagypataknak nagy tradíciója van a napszámosmunkában, évtizedek óta számíthatnak rájuk a háromszéki gazdák, akárcsak a dobollói stb. lakosokra. Utóbbi falvak és közösségek anyagi helyzete, a kiemelt hatósági segítségnek, az iparosításnak és annak köszönhetően, hogy kimaradtak a kollektivizálásból, feljavult az elmúlt évtizedekben, ráadásul az utóbbi időben sok földet vásároltak a székely falvaktól, de mint látjuk, s a mezőföldi falvakban is tapasztalható, bevételeiket sokan még mindig idénymunkák jövedelméből pótolják.)
Este hatkor, sötétedés után fejezzük be beszélgetésünket. A gazda azzal búcsúzik, mivel lehûlést és havazást ígérnek a meteorológusok pár napon belül, ül fel a traktorra, s hajnalig szántani fog, mert mindennek megvan a maga ideje.
B. Kovács András