Helyszín: Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy. Előadás: Godot-ra várva. Írta egy nagy mester: Samuel Beckett. Rendezte egy másik nagy mester: Tompa Gábor.
Tér: valahol, nem lehet tudni. Idő: valamikor, nem lehet megállapítani. Szereplők: két csavargó: Didi és Gogo.
Ügyetlenkednek, Gogót szorítja a cipő. Lehet, túl nagy a lába? Didinek baj van a kalapjával. Biztos, rossz a feje. Beszélgetnek. Izgalmasabb, mint a hallgatás. Nem függ össze. Csak néha. Furcsa szöveg, de igaz, nagyon is igaz. Magamra ismerek. Az emberiségre ismerek.
Várnak. Ha nem várnának, megbüntetné. Ki? Hát Godot. Godot-ra várnak. De nem jön el. Ilyen trógerekért nem fáradozik. ?k nem szentek, de várnak a megadott helyen.
Jön más. Egy ember és egy ember-maradvány. Pozzo és Lucky. A zsarnok és az alattvaló. A szolga meg van kötve. Liheg. Zihál. Tapog. Kancsi. Szakadt. Férfi vagy nő? Nem tudom? Állat vagy ember? Nem tudom. Hátborzongató. Félelmetes. Kiráz a hideg. Ez igen. Itt van színészi jelenlet. Csodálatos alakítás.
Állj fel, disznó! Közelebb. Fordulj! Állj! Köpenyt. Fogd! Ostort. Távolabb. Kiváló parancsteljesítő masina. A csomagokat nem teszi le. Fáradhatatlannak akar tûnni, nehogy elhajtsák. A tömeg emberére emlékeztet. Különböző rendszerek által vezetett tömeg emberére.
Meg kellene ölni - mondja az ,,úr?, az ,,arisztokrata?. Elkezd könnyezni. Nyivogni. Sírni. Vannak érzelmei? Úgy látszik, vannak. Gogo letörli. Lassan. Gondoskodóan. Ez furcsa dolog? Luky bokán rúgja. Jól bokán rúgja. Neki ez így jó. ?t kötéllel kell vezetni. ? egy parancsteljesítő masina.
Leveszi a kalapot. Poros ősz haj. Lucky valójában nő? Nem tudom. Csak néz. Bámul a semmibe. Nem néz senkinek a szemébe. Bamba jelenléte nagyon erős.
Táncolj, disznó! A csomagokat végre leteszi. Előrejön. Lassú, elrajzolt mozdulat. Az idő egy pillanatig megáll, és kirobban. Táncol: úgy, mint a mai fiatal. Rángatózik. Rázza magát. Régebb tudott mindenféle szép táncot, de most nem. Hát ilyen az emberiség. Hovatovább korcsul?Vagy pont fordítva? Megtörténhet.
Gondolkodj, disznó! Lassan szétnéz. Mintha nem is ebben a dimenzióban élne. Szája mozog. Hang nem jön ki. És egyszer csak bekattan. Mond, mond, akár egy robot. Fokozatosan gyorsabban. A figurák forognak körülötte. Minden egyre gyorsabban mozog. Seggbe rúgják, nem áll meg. Csak mond. Tudományos felfedezések. Személyes istenkép. Kaotikus mozgás. A kalapját! Lekapják a fejéről. Kidől, mint egy fatuskó. Még suppan is. Most már hallgat. (A diákoknak sem lehet érdekesebb, mikor számon kérik tőlük a nagy tudományt. Ugyanez kavaroghat a fejükben, vagy pont semmi.)
Második felvonás: újra megjelennek. Pozzo vak. Lucky néma. Most már nem zihál. A figurák értékvesztésen mennek át, leépülnek.
Ilyen Beckett világa. Az ember megszületik. Megnémul. Megvakul. És meghal. Világot változtatni nem tud. Nincs szükség rá, de létezik. Vár. Állandóan vár valakit, valamit. Nem lehet tudni. Remény, az van. A zöld lapi bármikor kihajthat. De egyértelmû, ez az irány nem a megfelelő.
gólicZA
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.