Magánvélemény a tanügyi sztrájk lecsengése utánNyílt tér: A tolvajkulcs

2005. december 23., péntek, Archívum 2003–2007

Mint minden vihar, a tanügyi sztrájk is elterelte ugyan ideig-óráig az emberek figyelmét egy sor mindennapi nehézségről, de utána óhatatlanul a felszínre hozott egy sor, addig az árral sodródó problémát és elégedetlenséget a hazai oktatás tizenöt éve kavargó reformja kapcsán.
A létminimum szintjén élő pedagógustársadalom jó része gondolkodás nélkül beállt a szakszervezeti érdekképviselet zászlaja alá, nyilván valamennyien teli ilyen-olyan reménnyel.
Pedig értelmiségiként jó lett volna figyelni az ókori bölcsek intelmére is. Nevezetesen arra, hogy az életben egyetlen igazán nagy tévedés létezik, ez pedig a ,,meggondolatlanság?.
A sztrájktoborzóban használt követelések igazán kecsegtetőek voltak, és csak keveseket késztettek kételkedésre, meggondoltságra. Így a pedagógusok részéről is csak kevesek gondolták végig, és még kevesebben vették észre, hogy összességében tekintve a szakszervezetek által megcélzott oktatási modell egy erősen centralizált iskolaszerkezet mellett teszi le a voksát. Arról, hogy ebben a központosított rendszerben hol lehet a helye a minőségi anyanyelvû oktatásnak, talán még a tiltakozást szervezők sem elmélkedtek, vagy ha igen, akkor ennél fontosabb érveik lehettek.
Megítélésem és hitem szerint a romániai anyanyelvû közoktatásban dolgozó pedagógusok nem vállalhatnak fel olyan tiltakozási formát, amelyben az iskola a tanítás helyett hazaküldi a tanulót. Ez nemcsak deontológiai probléma, ez nemzeti létünk, megmaradásunk, gyerekeink, unokáink jövőjét tekintve is vállalhatatlan. Úgy gondolom, hogy ezt nem teheti meg közösségünk egyetlen gyökérrel és gyümölccsel rendelkező értelmiségi tagja sem. Azt is érzékelni lehetett, hogy sok szülő eltávolodott az iskoláktól, pontosan az ilyen jellegû akciókért. Pedig szerintem az lenne követeléseink járható útja, hogy a szülőkkel együtt lépjünk fel az iskola közös érdekeiért, amelyben benne lehetnek a méltányos pedagógusi bérek is. Erre és az ehhez hasonló kistérségi érdekekre kellenének szakmai szerveződések, nem a Bukarestet kiszolgáló összefonódásokra. És ez végeredményben nem más, mint egy szelete a sokat vitatott autonómiatörekvéseinknek. Így például a tanügyi címzetes katedrák sorsáért is kár síkraszállni csak azért, hogy a kinevezéseket Bukarestben döntsék el.
Példának okáért most, éppen a tanügyi sztrájk alatt bizonyosodott be, hogy nem a törvény a törvény, hanem a ,,protokoll? van a törvény felett, azt kell érvényre juttatni bármi áron.
Napjaink eseményei, a pedagógusbérek kifizetésének módozata juttatta eszembe a tolvajkulcsot. Közismert ugyanis, hogy a 11,83 százalékos béremelés évi átlagban kevesebb, mint a megjósolt 8 százalékos infláció, és a többi szakszervezeti vívmány is alig észlelhető. És hogy ,,a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon?, valamint a magas szakszervezeti és tanügyi bársonyszékek léte is igazolást nyerjen, megszületett a híres ,,protokoll?, amely a sztrájkkal kapcsolatosan minden érvényes törvényt felülírt. Meglepő módon ez ellen egyetlen romániai hatóság sem emelte fel a szavát. A megye oktatásáért felelős főtanfelügyelő asszonynak is csak a szóban osztogatott ,,útbaigazításokra? futotta a bátorságából a bérek kifizetését illetően. Sajtó- és tévés nyilatkozataiban merőben mást és mást beszélt, mint amit írásban küldött ki az iskoláknak november 21-én a 6110. számú átiratában.
Ha országos szinten a ,,paritáris? bizottságok a sztrájkkövetelések teljesítésére nem találtak megoldást, nem volt más mit tenni, elő kellet rukkolni valami felemás megoldással. Erre volt alkalmas a régi jó ,,tolvajkulcs?, hiszen ezzel ki lehetett nyitni az egyetlen lehetséges kasszát, amelyben megmaradt a pedagógusok sztrájk alatti novemberi bére. Igen ám, de ezt a tolvajkulcsot nem vette a kezébe senki sem. A főtanfelügyelő asszonyunk is csak arra merte biztatni az iskolák igazgatóit, hogy nosza rajta, egy ügyes menedzser a felkínált tolvajkulccsal kifizetheti az ünnepek előtt álló és különben is éhbérért dolgozó pedagógusait, persze, mindenki a saját felelősségére. És elmondta, hogy ezt ? is megtenné, amennyiben igazgató lenne. Érdekes, nem?
Nesze nektek iskolai autonómia, ugorjatok szépen egymásnak valamennyien: igazgatók, könyvelők, pedagógusok, szülők, gyerekek, takarítónők, karbantartók, mind ahányan vagytok. Lett is ebből elégedetlenség és acsarkodás szinte minden iskolán belül. Persze, azt már nehéz magyarázni és még nehezebb megértetni, hogy miért törvénysértő a sztrájk idejére a béreket kifizetni, ha egyszer ezt a ,,jogot? a tanfelügyelőség és a minisztérium ,,delegálta? az iskolák igazgatóinak.
Ami pedig az igazán nagy tévedés problémáját illeti, a ,,meggondolatlanságét?, minden kioktató vagy sértő szándék nélkül mondogatom, hogy amikor lényegbevágó választás és döntés előtt állunk, megéri, ha rászánunk néhány percnyi felelős morfondírozást, mielőtt felsorakoznánk valamelyik zászló alá.
Demeter Miklós, a Váradi József-iskola igazgatója
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép