Gyerekkoromban mindig úgy vártam az angyalt, mint nagyapám a kommunizmus végét. Úgy képzeltem, hogy az angyalok nőnemû lények, nagy-nagy szárnyakkal. Bár már akkor is láttam képeken, festményeken pici, dundi, röpködő, kakaskás angyalkákat is. Mert jártam ám templomba és vallásórára! Büntetésből ezért aztán fel is állítottak hétfőnként az iskolában azok, akik viszont kilencven után kezdtek szorgalmasan templomba járni. A vallásórán tanultuk, hogy bizony férfi angyalok és arkangyalok is vannak. És az angyal ûzte ki Ádámot és Évát a paradicsomból az almaevés miatt. (Ezt aránytalanul nagy büntetésnek tartottam.) Aztán kiderült, hogy rossz, bukott angyalok is voltak, és ezekből lettek az ördögök. Mikulást láttam, nem is egyet, de angyalt csak képen. Viszont az angyal sokszor tanújelét adta létezésének. Néha csengetett, máskor meg hallottam elsuhanni felettem a sötét éjszakában, úgy karácsony körül. De jönni mindig olyankor jött, mikor nem láttuk. A szomszéd kislánnyal még a szekrény mellé is elbújtunk, hogy hátha eljön, ha nem lát minket. Az angyal viszont mindent látott, és nem akkor jött, amikor és ahol vártuk. De végül is mindig megjött.
Óriási csalódás volt aztán, mikor azt mondták, hogy nem az angyal hozza a karácsonyfát. Ez az ördög mûve lehetett, a rézangyalát! Akkortájt történt, mikor mikuláskor megjegyeztem, hogy a Mikulás orcája pontosan olyan, mint a szomszéd nagylányé, a Tittesz Bözsikéé. Viszont ördögöt sem láttam soha, és mégis sokszor éreztem a kisördögöt s mellette a nagyobb ördögök jelenlétét is. Hát akkor angyalok miért is ne lennének a közelünkben? Hányszor hallani az utcán, hogy: angyalom vagy angyalkám! Meg az őrangyal is majdnem mindig a közelünkben tartózkodik! Nemde?
Nagynénémet is az őrangyala menthette meg, mikor a család kinevezte volt angyalnak: öltöztetné fel a karácsonyfát kisebb öccseinek. ? fel is öltöztette az út felőli tiszta szobában, és az ereszen keresztül, a sötétség leple alatt át akarta csempészni a hátsó szobába. Csak eközben az egyik családtag (ördög bújhatott belé!) felnyitotta, és úgy felejtette a pincelappancsot az ereszben. És az alkalmi angyal, Márika néném karácsonyfástól berepült a pincébe. Bizonyosan az őrangyala segíthetett neki, mert aránylag ép bőrrel megúszta.
És én miért is ne várhatnám így, karácsonykor az angyalt?
Kuti János
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.