Sylvester LajosSzilveszter: Halas-tökös feljegyzések

2005. december 31., szombat, Archívum 2003–2007

Bikavezetés
Bolondos április volt, puha vattaként hullott volna a hó, ha az erős szél nem kavarja és nem csapkodja orcánkba a verébnyi pelyheket. Komolló felé igyekeztünk, ahol ilyenkor még nem kuporog a nyári mennykő, de a csuka, úgy mondják, szeles időben erősen harapja a kanalat.
Megálltunk a Skodával a régi hídnál, s én a horgászbotot elkapva máris rohantam a holtág felé, hogy kifogjam az év első csukáját. A szél kutyául tombolt, csapkodta a szemembe a hópelyheket, annyira, hogy a vizet is alig láttam.
Tompa kiáltást hozott felém a vihar, mintha a Gyuri fojtott hangja lenne. Ez a Gyuri hangja! Az ördög vigyen el, van elég kövérség rajtad, máris vinnyogsz a hideg miatt - morfondíroztam magamban, s veszettül dobáltam a blinkert a vízbe. A kiabálás csak nem szûnt - s a bosszúság helyett ágaskodni kezdett bennem a baráti szolidaritás. A nagy csuka nem jön, nézzem meg, miért vonítja túl a vihart ez az ember.
A szélnek testemmel nekifeszülve közeledtem a Skodához. Gyuri benn ült a kormány mellett, mikor odaértem, résre nyitotta az ajtót, a felső ajkába beleakaszkodva fityegett egy hatalmas hármas horog és rajta az acélelőke. Ekkora testékszert én még nem láttam, a Kárpátok Géniuszának uralgása idején ez nem is volt divat.
Ha a szél s a hó nem fogja vissza bennem a vérnyomást, a látványtól rosszul leszek.
- Fágd le a csífőfofóval a horof szafállát (szakállát), s fújtast (bújtasd) át a szájam feremén. Fujtast át, s ne sajnájj!
- Én nem sajnállak, ne félj! - szóltam vissza, hogy éppen mondjak valamit.
Előkotortam a csípőfogót. Az acélhorog szárát nem gyerekjáték elvágni. Végre sikerült. A horog éles hegyét át kellett bújtatnom a felső ajak gyûrûs izmán. Az a nyomástól kinyúlt, mint a pating, s láttam, amint a feszülő izomból kiszalad a vér. Rosszullét környékezett.
- Montam, hoty fe sajnájj - nyögte Gyuri. Másodszori nekiveselkedésre átbújt a horog szakálla a felső ajak izomzatán.
Szó nélkül szedtem össze a horgászcuccot, rádobáltam a hátsó ülésre. Ezzel befejeztük az aznapi horgászatot. Mély csend rekedt a kocsiban.
Mondom a rétyi keresztút táján Gyurinak:
- Máskor akkora nagy és kemény legény vagy, hogy egy ilyen nyápic, mint én, sehogy sem bírna veled. Most egy vékony szál nejlonnal s ezzel a horoggal a szádban Szent­györgyig vezethettelek volna, mint egy kevély bikát, mikor kapocány van az orrában.
- Ne fogjon most is a figura! - mondta Gyuri, s akkor láttam, hogy a sápadt arcára már rákenődött egy kevés pír.

Kávémelegítés duna-deltai módra
Megérkeztünk Mahmudiára. Cserno­morec Artyin és Jusztina fogadott a szőlőlugassal körbefuttatott, patyolattiszta lipován házikóban, ahová, talán a Duna-deltába is bekérezkedő török szokás szerint, csak lábbeli nélkül lehetett bemenni.
Vendéglátóink körbedongtak kedvességükkel, Csernomorec máris töltötte egy sárga mûanyag vederből a forrásban lévő habzó bort, a murcit.
- Mivel szolgálhatunk? - kérdezte Jusztina, és sorjázni kezdte az ajánlatait: Ugye, éhesek? Sütök egy kevés halat. Ezt a szőlőgerezdet kóstolják meg, ez finom. Ez a körte olyan, mint a vaj! Mit hozzak még?
Pista, a barátom kiemelte a csomagból a kétliteres ûrtartalmú kínai termoszt, s odaadta Jusztinának.
- Ez eddig meghûlt - mondta -, melegítse fel egy kicsit!
Jusztina belépett a termosszal a konyhába.
Néhány perc múlva orrfacsaró bûz és vastag fehér füst gomolygott ki a konyhaajtón.
A termoszról égett le a rózsamintás festés és a szigetelőanyag.
Jusztina szabadkozva mentegetőzött: ó, hát miért nem mondták, hogy töltsem át felmelegíteni egy másik edénybe!
- Nem tesz semmit - mondta Cserno­morec -, igyunk rá egy cseppet.
S csordulá­sig töltötte a bádogkannát habzó murcival.

Heten egy hétig - nő nélkül
A Duna-deltában rostokoltunk, heten, férfiak, már egy hete. Nő nélkül.
Egyszer arra lettünk figyelmesek, hogy valami evezőlapátok simán suttyanva nyalják a vizet, s erre elénk siklott a látvány is: két kopasz és pocakos hapsi pöffeszkedett a csónak ülődeszkáján, s két húsosabb dáma begyeskedett a sokszalagos, nagy karimájú kalap alatt, s a rózsamintás selymet finoman billegette rajtuk a szellő.
Az evezőlapátot egy vékony testû, szalmaszőke varkocsú lipován leányka mozgatta, feszes teste szinte pengett az evezéstől.
A parton egy bokorsor takarásában néztük a bennünket megbabonázó jelenetet. A két afrobarna hölgy a böhöm férjüket froclizva értékelte a parti jelenetet.
- Mind férfiak, nő nélkül - mondta a begyesebbik.
- Micsoda rend van, látod? - szólt a másik.
- És ők főznek, mosogatnak, érzed a halászlé illatát?
- És milyen atlétás a termetük!
Erre akaratlanul is kihúztuk magunkat, majd közülünk a legatlétább a svéd bakter történetére utalva a bokor takarásából kiszólt a mi nyelvünkön:
- Hát a ?szom nem kéne-e?
- Abbizony jó volna - kacagott replikázva a begyesebbik.
- Mit mondott, mit mondott? - faggatta a magyar hölgyet a csónak rakománya.
Az szó szerint lefordította a nem éppen szalontörténetet.
S a feszes testû lipován lány az evezőket vízbe csettintve szállította az álmos unalom tartománya felé a rakományt.

Kisütöttük a Rétyi Nyír geológiáját
Rétyi Nagy Lajos egyik sütőtökérlelő őszi napon telefonált, hogy a Nyírben figyelemre méltó geológiai felfedezéseket tett, amelyek megváltoztatják a Háromszék Szaharájáról és nászuk idején a gyönyörbe belekékülő kecskebékákról kialakult téves nézeteinket, s helyreigazítják Jókai Mórnak a Bálványosvár címû regényében és Orbán Balázsnak a Székelyföld leírásában elkövetett tévedéseit. Mennék ki a helyszínre, biztatott, s nézném meg az erre vonatkozó konkrét bizonyítékokat. Bennem van minden bizalma, mert ő már a magukat geológusoknak és földrajzi tudományokban járatosnak valló alsó-háromszéki tudósok mindenikének szólt, de ezeket nem érdeklik az új felfedezések.
Rohantam Rétyre.
Rétyi Nagy Lajos nemcsak remek geológiai felfedező, hanem a drámai alkotások cselekménybonyolításában is jártas. Az expedíció elkezdése előtt bekebeleztetett némi kalóriákat Lenke asszony főztjéből.
Utána, ugyancsak a drámai kifejlet késleltetése végett, elvitt három cigányportára, vélhetően azzal a szándékkal, hogy báró Apor Péter Metamorphosis Transylvaniae címmel közzétett munkájában leírtakat vélem cáfoltassa meg. Látogassuk meg Kalányos Gizit - mondta -, aki immár fel sem veszi a roma előnevet, mert kilépett abból a társadalmi kategóriából, s átfestette a lakását.
Utána vendéglátóm a Rétyi Nyír északnyugati csücskébe kalauzolt, az ottani Nagy-domínium homokozójába, és megmutatta a tökét. Nem is egy, hanem több töke volt. Egy erjedésben lévő domb tetejére felalpi­nistáskodta magát, s onnan mutogatta a tökeit.
Egyik tökét felém akarta gurítani. Figyelmeztetnem kellett, hogy egy másik orvos megtiltotta, hogy az én bús szívemmel ekkora tököket emeljek, mert a nagy erőlködéstől vagy kihasad a szívvezetékem, mint a jó múltkor a konyhánkban a mosogatókagyló alatt fémszálakkal körbeszőtt gégecső, vagy lemegy az, amit szóba hoztunk. Erre Nagy Lajos fogott egy közepes méretû tököt, s odagurította a kocsi csomagtartójához. Figyelmeztetett, hogy ne a dúrral, hanem a dérrel csípessem meg, mert nem mindegy az, hogy éretlen tökösödünk-e, mint a pestiek, akik már fennkölt parlamenti beszédükbe is beépítik, hogy tökjó, tökmindegy, tökegyszerû, tökös - és Tök mint helynév, ahol nem a tökkelütöttek élnek, mint ahogy ez hihető lenne, hanem a tökiek.
Nos, ezután megtökösödve elindultunk Rétyi Nagy Lajossal a geológiai felfedezőútra.
A kutatást egyik építőtelepen kezdtük. A homokdomb hasába, a köldök alatti részen egy homokdombi alsótáji testnyílást láttunk, amelyet öntött betonfallal támasztottak ki, hogy a homok ne percegjen be a domb ágyékába. Látható volt, hogy ez lesz az építmény altesttáji bejárata.
Ezután került sor a geológiai felfedeztetésre: Nagy Lajos rámutatott egy homokdombra, amelynek a tetején és körülötte tyúkborító nagyságú kövek kotoltak. Kifejtette, hogy ezek a vulkanikus eredetû görgetegkövek arrébb nyomják az eddigi geológiai hiedelmeinket, miszerint a Rétyi Nyír a Nemere szele által idehordott homokbuckákból létrejött homokozó lenne. Ezek a sütőtöknél termetesebb kövek a Tusnádi-szoros felől gurultak ide, amikor a Csíki-medence beltengere átszakította a Nagycsomád szeméremdombját, s ezeket a köveket rátojta Háromszék alföldjére, a Szépmezőre.
Doktor Nagy Lajos engem gyorsan meggyőzött, hogy ezennel véget kell vetnünk a geológiai téveszméknek, s ki kell hirdetnünk, hogy a Rétyi Nyírt az ?s-Olt építette fel, s nem az a Feketeügy, amelyre eddig ezt a homoképítmény összehordását rákenték.
A felfedezés bizsergető örömével és sok fotóval érkeztem vissza a tudományok sepsiszentgyörgyi várába, ahol már adagolni kezdtem a számítógépbe a Rétyi Nyír geológiai morfológiája kialakulásának új elméletét. Az elméletet nem sajátítottam ki teljességgel, hagytam belőle Rétyi Nagy Lajosnak. Közös felfedezésként kezeltem ezt a kőtökös ügyet.
Az elmélet kidolgozásába akkor hasított bele a telefon.
Rétyi Nagy Lajos volt. ? adta le az S. O. S. jeleket.
Álljon meg a menet! - mondta -, mert azokat a köveket nem az ?s-Olt görgette Rétyre, hanem egy rétyi ember, aki neki megvallotta, hogy a lelet a Szotyor alatti homokbányából származik, s nem vízi úton került Rétyre, hanem billenőteknős tehergépkocsival.
Tökmindegy - mondhattam volna -, mert nálunk dák, sőt kőkorszaki leletek is kerültek már úgy elő a feneketlen múltból, hogy billenőteknős kocsi szállította az ősi lelőhelyként kijelölt dombra, de lapunk kényesen kritikus olvasóira való tekintettel hagytam összeomolni az elméletet, s maradtam a Nagy Lajos ajándék (sütő)tökével.
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép