Az ,,ennyit lehetett elérni" politikusi mentegetőzés közepette az oktatási törvénycsomag burkoltan oda is hat, ahová egy ilyen jogszabálynak aligha kellene. A ,,szülők megsegítésének" mézesmázos indokával ugyanis a személyi jövedelemadóból felajánlható két százalékról is rendelkezik.
Hogy kerül a csizma az asztalra? — kérdezheti bárki joggal. Az adólejek bizonyos százalékának átirányítási lehetőségét ugyanis mindenhol a világon azért találták ki és működtetik, hogy az önszerveződő civil szervezetek ezáltal az állam bizonyos feladatait hatékonyan — értsd finanszírozhatóan — vállalhassák át. Hiszen akár a gazdaságban, a kultúrában, az oktatásban, a szociális szférában, de újabban a környezetvédelemben az állam nem tudja kellő hatékonysággal ellátni intézményes feladatait. A jobbára önként szerveződő civil szervezetek és a nem is olyan rég eme funkciótól megfosztott egyházak szerepe így rendkívüli módon felértékelődik. Ezért döntöttek nálunk is úgy alig négy esztendővel ezelőtt, hogy minden adófizető személyi jövedelemadója egy, majd később két százalékát ilyen célra utalhatja. Az újdonságra első évben kevés adófizető figyelt fel, hiszen nem sokan értették, pluszban egy banit sem kell adniuk, egyetlen űrlap kitöltésével a közvetlen közelében, ráadásul ismerős emberek, netán rokonok, barátok által működtetett civil intézményeket támogathatnak. Csak egy nagyon egyszerű ügyintézés szükségeltetik (ráadásul ezt a munkát a szervezetek magukra is vállalták). A civil szervezetek pedig nem kis munka és pénz árán (emlékszünk még az ismertető reklámhadjáratokra) immár elérték, hogy az adófizetők mintegy negyede rendelkezik adója két százalékáról, országosan mintegy 12,5 millió euró került a kasszájukba, így közhasznú programjaik finanszírozására.
A tanügyi kerettörvény most ezt a lehetőséget kívánja ,,kiterjeszteni" a gyermekekre, arra buzdítva a szülőt, hogy saját gyermeke számára utalja arra a bizonyos bankszámlára az illető összeget. Cinikus húzás, mert a szülő többes minőségét állítja szembe. Mit tegyen mondjuk egy mozgássérült gyermeket nevelő házaspár: a településén működő, fogyatékosok programjait szervező civil szervezetnek utalja a pénzt vagy saját gyermeke számlájára?
Egy felelős állam ilyen dilemma elé soha nem állítja polgárait. Nem beszélve arról a korántsem mellékes hatásról, ami a civil szervezetek önszerveződő motivációit érinti. A civilek javaslata tehát, hogy a gyermekszámlára további két százalékot ajánljon fel az állam, teljes mértékben megalapozott. Az évente néhány millió eurós adóbevétel-kiesés aligha vethető össze az egész civil szféra ellehetetlenülésével.
