Délelőtt 11-kor tehát újra megjelent ugyanott, mivel nagy fájdalma volt, és — vasárnap lévén — nem volt más, akihez forduljon. Senki nem szentelt neki figyelmet, ezért kénytelen voltam közbelépni. 12 óra után bekopogtattam az ügyeletes nővérhez, aki hideg udvariassággal közölte, hogy nem szabad nekem oda bemenni, és éppen CT-vizsgálat folyik. Megkértem, vegye elő az éjszakai nyilvántartást, ellenőrizzük a jelenlétünket. Kiderült, hogy nem is jegyezték be a fiamat. Esetünkkel azért fordulok a nyilvánossághoz, mert úgy érzem, tartozunk ennyi felelősséggel a lakosságnak. Nem is beszélek most emberségről, de — ha nem is vagyunk segítőkészek — vajon (én is és más is, aki alkalmazottként dolgozik) nem tartozunk elszámolással legalább azért, amiért a fizetésünket kapjuk?

RÁDULY GITTA, Sepsiszentgyörgy. Közös műsorral emlékezett Benedek Elekre a sepsiszentgyörgyi Reménység és a nagybaconi Őszi csokor nyugdíjasklub tagsága a kisbaconi kultúrházban. Az ünnepség résztvevőit Szabóné Bardócz Réka tanárnő, az intézmény vezetője köszöntötte, az író életéről Benedek Gyula beszélt. A dalcsoport Molnár Sándor tiszteletes vezetésével énekelt, majd Mihály Árpád szavalt. Benedek Elek népköltészeti gyűjtőmunkáját jómagam ismertettem. Opra Irén verset és népmesét is mondott, Fábián Matild népballadát, Pakucs Etelka monológot adott elő, nagy tetszést aratva. Újabb éneklés után az író közéleti tevékenységét méltattam, Bardócz Mihály Réka pedig a Cimbora gyermeklapban megjelent levelekből olvasott fel. Bedő Magda zárószavalata után megtekintettük az emlékházat, és leróttuk kegyeletünket a temetőben is. Meglátogattuk a bodvaji vashámort is, néhányan most először, jövet pedig a szüreti bál előkészületeiben, a székely ruhás fiatalok fúvószenekarral kísért lovas felvonulásában gyönyörködtünk.

NAGY PIROSKA, Középajta. Tíz évvel ezelőtt a Kolumbán cég megszüntette buszjáratát Középajta felé, mert nem érte meg anyagilag a kerülő. Nem érdekelte a céget, hogy emiatt a középajtai embereknek időjárástól függetlenül három kilométert kell gyalogolniuk Nagyajtára, az első buszmegállóig, hiszen a klientúra így is megmaradt. Azóta kicsit változott a helyzet, Középajtáról is indul már buszjárat a Gerendi cég jóvoltából, ami nem kis segítség a Sepsiszentgyörgyre járó diákoknak és dolgozóknak, akik kérésére az indulást az eddiginél korábbi időpontra, fél hétre időzítették. Erre a lépésre a válasz egy, a Román Közúti Hatósághoz benyújtott feljelentés volt. Mert akad, akinek az a tíz perc nagyon fontos. Épp ennyi időbe került volna a Kolumbán cégnek is felmenni a középajtai utasok után, és épp ennyibe telik a Gerendi cégnek, hogy kevés erőfeszítéssel segítsen embertársain.

VERES IBOLYA, Uzon. A Kulturális Örökség Napok alkalmából részt vettem a megyei művelődési központ által meghirdetett honismereti kiránduláson. Erdővidéki műemlék templomokat, kastélyokat, udvarházakat láthattunk, no meg a csodálatos kisbaconi vízimalmot. Az időjárás is kedvezett, gyönyörű őszi napsütésnek örülhettünk. Két óra tájban értünk Vargyasra, ahol székely ruhás fiatalok nyüzsögtek, szüreti bálra készülve. Kedvesen marasztaltak, de tovább kellett mennünk. Szerencsére Bibarcfalván is hasonló ünnepségbe cseppentünk, a díszes felvonuláson még a lovak sörényébe is nemzetiszín szalagokat fűztek. Egy legényen egész felsőtestét ferdén eltakaró piros-fehér-zöld masnit láttunk, és elgondolkodtam azon, hogy az SZNT ezzel is bővíthetné a kínálatát — hiszen a zászló, autós matrica, póló nem akasztható vállra vagy a lovak sörényére, de a masni igen. A statútum mi magunk vagyunk, ha megmutatkozunk Európának!

KOCSIS ZOLTÁN, Kézdivásárhely. A helyi Zöld Nap Egyesület és a sportiroda közös szervezésében szeptember 21-én a béke napját ünnepelték a céhes város stadionjában. Ez alkalommal az egybegyűltek (több mint hatvan személy) egymás kezét fogva a béke jelét alkották, és békével, szeretettel néztek társaik szemébe. Jelen voltak: a 2. sz. elhelyezési központ nevelői és gyermekei, a Havas, Zöld Nap és a Nők Egyesületének tagjai, diákok a város több iskolájából és felnőttek, akik komolyan vették e nap mondanivalóját. Ráduly Attila főszervező köszöntötte az egybegyűlteket, és hangsúlyozta a béke napjának üzenetét: napjainkban egyre erősödnek a roma—magyar, román—magyar konfliktusok, ezért rendkívül fontos, hogy kéz a kézben, együtt, bőrszínre és nemzetiségre való tekintet nélkül, bátran, bizakodva nézzünk a jövőbe.

FERENCZ ALBERT, Sepsiszentgyörgy. Városunknak szüksége van egy nagyobb méretű sportcsarnokra, és egy eléggé nagy üres térség megfelelőnek is látszik e célra a belvárosban: a városi buszvállalat garázsai és a bölcsőde között elférne egy új létesítmény. Más összefüggésben: ahhoz, hogy a magyar és román fiatalok békességben élhessenek együtt, fontos lenne egymás történelmének megismerése is. Most azonban sokszor különböző és ellentmondó dolgokat tanulnak a másik nép múltjáról, kultúrájáról, és ezt a hibát az iskolai történelemkönyvekben kellene helyrehozni, ha szebb jövőt akarunk.