Antal ÁrpádÉlő múlt: A kézdivásárhelyi kaland

2006. január 12., csütörtök, Archívum 2003–2007

- Milyen említésre méltó történésekkel zárult a kézdivásárhelyi éved?
- Júliusban töltöttem huszadik évemet, s kissé úgy érezve, hogy túl korán vágtam bele erőmet meghaladó feladatokba, a nyár folyamán lassan készülgetni kezdtem az egyetemre. Közben egy nevezetes történelmi esemény történt, aminek szem- és fültanúja voltam, sőt, majdnem szereplője is lettem.
A dolog 1945. augusztus 12-én esett meg Kézdivásárhelyen. A járási pártvezetők, nyilván megyei feletteseik utasítására, erre a vasárnapra az egész felső-háromszéki népet megmozgató népgyûlést hívtak össze, amilyeneket akkoriban mindenfelé tartottak, mégpedig a demokrata Groza-kormány támogatására, látványos ünneplésére. A gondos előkészítésnek köszönhetően 10 órától kezdve nagy embercsoportok kezdtek gyülekezni, mindenik élén magasra emelt táblát vittek az illető helység nevével. 11 óra tájt az emelvényen, ahol mikrofon biztosította a beszéd tovasugárzását, megjelentek a helyi s megyei párt- és népi szövetségi vezetők. A nagy összejövetel szervezői azonban egy döntő fontosságú körülményre nem gondoltak, arra nevezetesen, hogy a nép körében roppant nagy az elégedetlenség, tengernyi sérelem halmozódott fel. A román kormányzat hatáskö­rének Észak-Erdélyre való kiterjesztése után Ojtoznál a hegyen túlról egyszerre megindult a katonaruhába vagy más hivatalos öltönybe bújt emberek sokasága, s a még folyó háború szükségleteire hivatkozva megkezdték a könyörtelen rekvirálást. Ily módon tolvajok és szélhámosok mindenféle állatot, gabonát és egyéb hasznos portékát vittek magukkal. Emiatt volt elégedetlen a környék székely lakossága, jómagam a rajoni párt vezetőit egyszer figyelmeztettem is ezekre a fejleményekre, sőt, kockázatosnak mondtam a nagygyûlés összehívását, ők azonban túlzónak tartották aggodalmaimat, s a már meglévő tervek szerint Felső-Háromszék népét arra a vasárnapra összeterelték.
- Hol volt a gyûlés? A főtéren?
- Nem, a kézdivásárhelyi tágas sportparkban. Összegyûlt a nép, jött az első szónok, a szentgyörgyi Csobot elvtárs, az idő szerint a megyei első titkár. S utána a második, harmadik, negyedik s tán az ötödik, helyi és megyei politikai vezetők, de valamennyien ügyetlen és tapasztalatlan szónokoknak bizonyultak. Egyikük sem tudta vagy nem akarta tudni, hogy mi foglalkoztatja az előtte sereglő tömeget. Legalább a bevezető sorokban szót kellett volna ejteniük a bajokról is, de ehelyett már a harmadik-negyedik mondatukkal ki akarták csikarni hallgatóikból a Groza-kormány ünneplését. És ez nem jött be. Eleinte feszült némaság, aztán panaszos bekiabálások, majd egy-két harsogó ,,Le vele!? kiáltás volt a tömeg válasza. Utóbb már ezt az elutasító kiáltást harsogta az egész tömeg. Mikor egyik szónoknak az akkor divatozó ,,Testvérek!? megszólítása elhangzott, az előtérben álló szentlélekiek visszaharsogták: ,,A kutyának!? S akkor én, ki előző nap este érkeztem vissza a városba, semmit nem tudva a fejleményekről, megindultam a szónoki emelvény felé. A helyzetet menteni akaró, rögtönzött beszédre gondoltam, a bevezetőben azt emelve ki, hogy vidékünkön súlyos bajok vannak. A nép elégedetlen, mert súlyos visszaélések, sérelmek történnek. Irgalmatlanul megrabolták ezt a vidéket. Forduljunk tehát a kormányhoz, nyomatékosan kérve, hogy vizsgálják ki ezt az ügyet, mert itt valami nem tiszta dolog rejtőzködik. A magunk részéről pedig ennek mértékében hajlandók vagyunk támogatni az új kormányt. Mielőtt odaértem volna, már a lépcső aljából látom, hogy valaki megelőzött. A mikrofon előtt Cseh Tibor csernátoni egyetemi hallgatót láttam, akivel néhányszor találkoztam az ifjúsági szervezet székházában. Tibor nagyjából ezeket mondta: ,,Testvérek! Erdélyben élnek románok, élnek magyarok. Erdély volt Magyarországé, s az sérelmes volt a románokra, volt Romániáé, ami a magyarokat bántotta, aztán legutóbb megosztották a két ország között, ami egyik nemzetet sem elégítette ki. Forduljunk Sztálin generá­lisszi­muszhoz, a Népek Atyjához, s kérjük meg, hozzon bölcs döntést ebben a kérdésben, Erdély ne legyen se a románoké, se a ma­gyaroké, hanem legyen független!? Frenetikus éljenzés, ünneplés fogadta szavait. Ezek után én nem is próbálkozhattam kompromisszumos javaslatommal.
- Ennek a csernátoni fiúnak ezek után nem esett semmi baja?
- A kudarc pillanatában a helyi és megyei vezetők távoztak az esemény színhelyéről, délután és este néma csend ült a városon, nagy volt a tanácstalanság. Másnap Cseh Tibor még bejött a városba, beavatott személyektől is azt a tanácsot kapta, hogy lépjen tovább egy határral. Pesten folytatva tovább mûegyetemi tanulmányait, vegyészmérnöki diplomát szerzett. Innen 1948 végén Amerikába távozott.
- De a tömeg, amelyik megéljenezte, itthon maradt, és fel kellett dolgoznia a történelmet, ideértve ezt az eseményt is.
- A kérdés valóban az, hogy mi itt hogyan dolgoztuk fel a történteket. Szerintem eleinte sehogy, utóbb aztán igen felemás módon. A sajtó teljesen elhallgatta a történteket. Aztán áttételesen mégis történt némi rejtélyes célzás rá, mégpedig Balogh Edgár MNSZ országos alelnök szájából, aki a fővárosba tartó delegáció tagjaként, útját megszakítva, tíz nappal a történtek után, tehát augusztus 22-én Sepsiszentgyörgyön részt vett egy szövetségi gyûlésen, ahol többek között ezeket mondta (a Népi Egység-beli közlemény szerint): ,,A román és magyar reakció a két nép kibékülésének egyképpen ellensége, és egyformán támad a Groza-kormány ellen. Nagyenyeden a románok, Kézdivásárhelyen a magyarok támadták a demokráciát idegen imperialista törekvések érdekében.? Lassan azonban a kérdés lényegével, a lakosság megsarcolásának vétségeivel is kezdenek szembenézni. Pár nappal később Kurkó Gyárfás MNSZ országos elnök Dózsa György szülőfalujába, Dálnokba látogatott. Az itteni helyzetről a Népi Egység 1945. augusztus 26-i száma ezt írja: ,,A bíró elmondja, hogy katonai egyenruhába öltözött egyének tartják rettegésben a falut. Hetekkel ezelőtt éjjel törtek rablók Bakcsi Gerő portájára, és akkor két tehenét vitték el. Akkor tehergépkocsival jöttek. Most csak szekerük volt.? Másfél-két hónappal később ugyane lapból még súlyosabb dolgokat tudunk meg a történtek felől: ,,Sopánkodnak az emberek a jogtalanul elharácsolt szarvasmarháik, teheneik után, amelyeket a szomorú emlékû Zoltáni- és Cimpoia?-féle társaság húzott ki az istállókból.? Majd tovább a kedvező intézkedés híre: ,,Általános örömet s megelégedést váltott ki itt is a Groza-kormánynak az a rendelkezése, amely szerint Háromszéket mentesítette az állatbeszolgáltatás alól.? (november 16.)
Pár hónappal korábban hasonló gondolatokat mondtam volna el én is, ha idejében eljutok a mikrofonhoz. Eszerint a székelyek nem az idegen imperialisták biztatására, hanem jogos sérelmeik okán elégedetlenkedtek. Ennek a Kézdi járási vezetők is hangot adtak, november folyamán a nagyobb településeken rendre népgyûléseket tartottak, melyeken ismertették a leleplezett és megbüntetett népnyomorgató bûnözők tevékenységét. Számomra az elégtétel napja volt az, amelyen falumban, Nyujtódon is megtartották az igazságot kimondó összejövetelt, épp Kolozsvárra történő elutazásom előestéjén. Nem is szándékoztam elmenni a népgyûlésre, de a rajoni vezetők, emlékezve hozzájuk intézett figyelmeztető szavaimra, külön is meghívtak az összejövetelre, s az asztalnál foglalhattam helyet.
Bizonyítani szándékoztak, hogy a kormány, a párt és a népi szövetség tudja kötelességét. Ámde mindezen bonyodalmakról kukkot sem tudnak a historikusok, akárcsak apámék 1919-es egri kalandjáról, amivel ezt az emlékezést bátor voltam elkezdeni.
Kérdezett: Tánczos Vilmos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép