A múlt hónapban szerkesztőségünknek címzett vaskos borítékot hozott a postás. A levél feladója a hatvankilenc éves Bodó Benedek, 504. szám alatt lakó torjai nyugdíjas, aki a tőszomszédságában, az 503. házszám alatti Pethő Sándor ellen tett panaszt birtokháborítás és sértő szavak használata miatt.
Panaszleveléhez a torjai rendőrőrsön is iktatott beadványát, több telekkönyvi kivonatot, helyrajzot és örökösi bizonyítvány másolatát is csatolta. Az évek óta zajló telekvita per tárgyát is képezi a kézdivásárhelyi bíróságon, és három panaszlevelet iktattak a torjai őrsön, kettőt Pethő Sándor, egyet pedig Bodó Benedek nyújtott be. Lapunknak nem tisztje igazságot szolgáltatni egyik fél számára sem, ezért csupán a tényeket közöljük.
A beltelek története
A panaszos leveléből idézünk: Az 1974-es évben a 4725-ös számú telekkönyvben szereplő, 166-os topográfiai számot viselő, 6461 négyzetméteres beltelket teljes egészében megvásároltam feleségemmel, Bodó Évával együtt az ő nagymamájától, Molnár Gézáné Sólyom Gizellától, de az akkori törvények szerint telekkönyvileg csak nyolcszáz négyzetméter került a nevünkre. Az 1975-ös évben néhai Lukács Benedek torjai lakos erőszakkal a helyi hatóságok, az akkori néptanács, a helybeli és kézdivásárhelyi milícia segítségével ráépített a mi területünkre, amiből el is foglalt 2094 négyzetmétert. A házalap megépítése alatt, négy-öt napig naponta 8 és 20 óra között étlen-szomjan a kézdivásárhelyi milícián tartottak fogva, és arra akartak rávenni, hogy adjak át telekkönyvileg kétszázötven négyzetmétert Lukács Benedeknek, amivel én nem értettem egyet, és nem is írtam alá semmiféle szerződést. Megjegyzem azt, hogy Lukács Benedeknek 1975-ben volt saját tulajdonú lakása, udvara és kertje. Ez a lakás a Torja-pataka szélén feküdt, távol a főúttól. Lukács Benedek gondolt egyet, lebontotta a lakását, és kiköltözött a főút mentére, amit meg is valósított a mi tulajdonunkon, még az építkezési engedélyt sem arra a területre kapta meg, hanem egy másikra. A rendszerváltás után, az 1990-es évek elejétől, amikor megjelent a törvény a területek tulajdonba helyezéséről, mi megpróbáltuk, hogy a 166-os számú beltelek kerüljön a saját tulajdonunkba, de az akkori torjai polgármesteri hivatal nem adta ki a szükséges igazoló iratot arról, hogy a beltelek Torja község területén fekszik, és magántulajdont képez. Tizenhét éves küzdelem után sikerült megkapni az igazoló aktát, hogy magánterületről van szó, és nem képezte a volt téesz vagy a román állam tulajdonát. Így 2007-ben a kézdivásárhelyi bíróságon pert indítottunk a tulajdonjog rendezése érdekében. 2008. január 7-én a kézdivásárhelyi bíróság kiadta a végzést nevünkre 6461 négyzetméteres beltelekről. Az év áprilisában a vitatott terület 523 négyzetméter hiányával — ezen a területen épületek vannak — visszakerült a mi használatunkba. 2009 márciusában Lukács Olga, Lukács Benedek leánya beperelt a kézdivásárhelyi bíróságon azzal, hogy a 2464 négyzetméteres terület tévesen volt telekkönyvezve, és kéri a beltelek megosztását két külön parcellára. A terület tulajdonjoga a bíróságon dől el, de Pethő Sándort mint községi tanácstagot ki tudja felelősségre vonni, mert sem a rendőrség, sem az ügyészség nem intézkedett semmit másfél hónap alatt. Négy tárgyalás volt eddig, a következőre szeptember 30-án kerül sor.
A levágott kerítés és a betört műhelyablak
A két szomszéd közötti vita idén júniusban érte el a tetőfokát, amikor Bodó Benedek július 20-án kerítést húzott az istálló és szomszédja asztalosműhelye mögött. Délután az oszlopokat Pethő Sándor kiásta, és a kerítést lebontotta. A jelenet július 25-én megismétlődött, amikor Bodó Benedek kihasználva azt, hogy Pethő Bukarestben tartózkodott, ismét felhúzta a kerítést. 27-én, amikor Pethő Sándor hazatért Torjára, és látta a kerítést, fogta a fűrészt, és levágott 5,5 métert a kerítésből. Bodó Benedek panaszt tett a torjai őrsön, július 29-én a kézdivásárhelyi rendőrségről is kiszálltak, és lefényképezték a levágott kerítést. Augusztus 26-án este Bodó Benedek betörte Pethő Sándor asztalosműhelyének ablakát. A lapunk augusztus 29-i számában megjelent rendőrségi tájékoztató szerint a tettes kifizette a kárt, holott ez nem fedi a valóságot, a betört ablak árát a mai napig sem törlesztette, és tettét sem ismerte be, pedig a rendőrségi jegyzőkönyv szerint ő törte be az ablakot.
Mit mond a polgármester?
A telekvita kapcsán Daragus Attilát, Torja község polgármesterét is megkerestük. Daragus elmondta: nem áll szándékában a két szomszéd vitájába beleavatkozni, ellenben kötelességének érzi egy-két dolgot tisztázni. ,,Telekproblémáról lévén szó, s attól eltekintve, hogy húsz centiméter vagy fél méter, esetleg több fölött vitatkoznak, nem szép dolog és nem is egészséges az, hogy két szomszéd egymással veszekszik. Tudott dolog, hogy a családtagokkal nem találkozunk olyan gyakran, mint a tőszomszédokkal. Az sem elhanyagolható, hogy ha Isten őrizz, tűz keletkezik, és nincs két jó szomszéd a közelben, leég a ház. Ebből kiindulva és az együttélés szabályaira hivatkozva azt szeretném elérni, hogy háborúskodás nélkül, jó megértésben éljenek a szomszédok, a falusfeleim" — hangsúlyozta Daragus, aki azt is elmondta, hogy neki nem áll jogában, és nem is akar beleavatkozni, az ügy azért került a bíróságra, hogy ott hozzanak ítéletet a telekvitában, ha már a két szomszéd nem tudott békés úton kiegyezni. ,,Ki kell várni a bírósági végzést, és nem szabad önkényesen cselekedni. Ha az alapfokú döntéssel sem lesznek megelégedve, akkor még hátravan a megyei törvényszék, a táblabíróság vagy éppen a legfelsőbb bíróság. Olyan nincs, hogy mindenki tévedjen az ítélet meghozatalában, de azt ki kell várni. Annyira elfajult a két szomszéd közötti telekvita, hogy személyi bosszúvá vált. A konfliktusba már a helyi és kézdivásárhelyi rendőrséget, sőt, az ügyészséget is bevonták. Most már a Háromszék napilapot is próbálják beavatni a vitába. A lap nem avatkozhat bele két család közötti vitába, mert nem ez a dolga, és nem is áll jogában döntést hozni. Ha a Háromszék kezdené közölni minden egyes panaszos levelét, nem lenne elég hatvan oldal sem, amiből legkevesebb negyven panaszokkal lenne tele, hiszen mindenki azt hiszi, hogy neki van igaza, és azt meg akarja jelentetni. Nem szabad azzal vádolni valakit, hogy helyi tanácstag, és ezért nem intézkedik ellene a rendőrség meg az ügyészség. Bírósági végzés nélkül senkinek nem áll jogában lekertelni az udvart. Az sem egészséges, ha betörjük a szomszéd ablakát. Ez nem vezet jóra. Pethőéknél ott az egyéves gyermek és a feleség, aki rettegésben él, fél a szomszéd újabb tettétől. Józan ésszel legyen annyi lelkiereje mindkét szomszédnak, hogy várja ki a bírósági végzést, és ha nem lesznek megelégedve az ítélettel, akkor kérjék az ügy áthelyezését egy semleges bíróságra, ahol nincs ismerős ügyész, ahol nem veszik figyelembe azt, hogy az illető önkormányzati képviselő, ahol nincs befolyásos rendőr, ahol igazságos és pártatlan döntést hoznak."
