Szabó T. AttilaÉlő múlt: Bánffy Farkas álma

2006. január 14., szombat, Archívum 2003–2007

Mária Terézia trónra lépése az erdélyi történelemben is jelentős fejezet kezdetét jelenti. Németesítő és a jobbágyság ügyét felkaroló politikája megbolygatta az addig nemzetiségi és társadalmi szempontból nyugodtnak látszó erdélyi életet. A három kiváltságos nemzet: a magyar, székely és szász között az ellentétek mindegyre összeütközésekben robbantak ki. Mikor a királynő 1742-ben elrendelte azt, hogy az igazságosság alapján az adózó nép terhein segítsenek, az erdélyi országgyûlés is elhatározta, hogy el kell végezni a jobbágyösszeírást, és meg kell alkotni az adózás új, igazságos rendszerét. A terv kidolgozására bizottságot neveztek ki. A három nemzet jelöltjeiből alkotott bizottság azonban nem tudott megállapodni a végleges tervben, és ezért mindenik nemzet külön tervet dolgozott ki. E tervek felvitelére a magyar nemzet részéről br. Bánffy Farkast és Domokos Antalt jelölték ki.
Br. Bánffy Farkasnak (1724-1794), id. br. Bánffy Farkas kormányszéki titkár és királyi táblai elnök fiának ez volt az első jelentősebb politikai szereplése. Ettől kezdve aztán részt vett az erdélyi politikai mozgalmakban. Mint Erdély egyik leggazdagabb családjának tagját, magát is közelről érdekelték a királynő erdélyi gazdaság- és társadalompolitikai tervei. E terveket a királynő csak erőskezû és engedelmes közigazgatási szervekkel gondolta, gondolhatta keresztülvihetőnek. Ezért éppen az 1760-as években minden eszközt felhasználtak az erdélyi befolyásosabb személyiségek megnyerése érdekében. Címek, tisztségek osztogatása napirenden volt, sőt, Buccow lovassági tábornok személyében új, a kegyetlenségig keménykezû hadikormányzó került Erdély élére. Mikor aztán az erdélyi ügyekbe Buccow a szokottnál jobban beavatkozott, az akkori főkormányzó, gr. Kemény László erélyes küzdelmet kezdett ellene. E küzdelem Kemény nyugdíjaztatásával végződött. Ezeknek a központi politikai törekvéseknek a három nemzet torzsalkodása, féltékenykedése adta meg az éltető, jótékony támogatást. Ebből az időszakból való br. Bánffy Farkasnak e rövid írása. Íróját mindeddig csak abból a magyar nyelvû naplójából ismertük, melyben 1749-50-ben tett bécsi útját írta meg. A maga korában azonban jelentős tisztségeket viselt: királyi táblai ülnök, kolozsi főispán, országgyûlési elnök, királyi udvarmester és kincstárnok is volt.
Ezek az itt alább következő és a XVIII. század érde­kes, szép magyar stílusában írt sorok az Erdély Múzeum gr. Bánffy nemzetségi levéltárának eddig rendezetlen részéből kerültek elő. Akár valóságos, akár csak egy kigondolt álom leírását tartalmazza az az igénytelen papírlap, amely e sorokat megőrizte, nyelvi szépségeiért és időszerû vonatkozásaiért egyaránt megérdemli, hogy kiemeljük a családi levéltár ismeretlenségéből. A befejező rész a XVIII. század református bibliás kegyességének egyik szép terméke.
A közlésben a mai helyesírást követem, de a szöveg nyelvi sajátságait megtartottam. A hely- és családnevek közlésében, amint az szokásos, a kézirat eredeti helyesírását őriztem meg.

Az álom
Én, Losontzi Bánffi Farkas, a néhai Báró Bánffi Farkas táblai praeses úrnak fia, midőn 1761. esztendőben Erdélly országának gyûlésekor Szeben városában volnék, és az országnak három nemzetei között fennforgó dolgokról s visszavonásokról gondolkodnám, s azon gondolatim között az álomtól elnyomattatnám, álmomban látám, és ímé Radnóthon alol az egész térség, mint egy nagy tó jéggel és porka-hóval bé­boríttatott vala. Sok ösvények vezettettenek vala a jégen, melyeken magyar erdélyi uraságok nagy sokasága jő és mégyen vala. Én is egyen az ösvények közzül Szeben felől való széléről felfelé elindulék, de midőn a jégnek sík voltát venném eszemben, és gondolkodnám, hogy megtérjek, azonban a jég mindenfelől ropogni, hasadozni és süllyedezni kezde, sokan, s azok között, amint hirtelen észrevettem, gróf Gyulai József kő­várvidéki főkapitány a jég alá merülének; én pedig a többekkel együtt, kik között gróf Mikes Antal háromszéki főkirálybíró és Teleki Károly, Belső-Szolnok vármegye adminisztrátora, emlékezem, szintén hónyaljig eső vízben elsüllyedék. Merre fognánk és merre szabadulhatnánk ki a jég közzül, nem tudhatjuk vala. Menénk hasonló mély vízben, törtetvén a jeget egy kevéssé jobbra, de elijeszte egyikünk, hogy mivel a Maros ott, a tájon folyásával nagy kerületeket tészen, és bé lévén az egész térség jéggel és hóval fedve, nem tudhatni, hol legyen a Maros folyása, s félő, hogy folyamatjára akadván, nagyobb veszedelemben ne menjünk. Meg­állánk. Más hasonló okokból a balfelé fogástól ijeszt vala. Ez bizonytalanságban és rémületben én hátra tekinték. És íme, hátunk megett, jó távol sok emberek, kik az erdélyi szászokhoz öltözetekben hasonlók valának; egy, előttem személyében mintegy esmé­retesnek tetsző tisztes, középszerû idejû embernek vezérlése alatt lóháton - alig szárközepig érő vízben - a jeget törtetvén, a Maroson szerencsésen a Mezőség felé általmenének. Ezt látván, hogy mi a jég és vizek közt gyalog vesződünk, amaz szászokhoz hasonló emberek pedig szerencsésen lóháton általmenének, és álmom közepette szívemben ütlődvén a nemzetek közt fennforgó villongás, annál nagyobban megije­dék, annyira, hogy minden belső részeim megháborodának, és felserkenvén is, nagy megrettenésem miatt alig tudok vala elmémre jőni. Végre erőt vévén magamon, hálákat adék az én Istenemnek, ki engemet ez álom által tanított, hogy tudnám ez kétséges állapotban az én dolgaimat okosan folytatni. El is végzém, hogy megtartóztassam az én ajakimat a szólástól, és megvonjam magamat a közönséges dolgoktól.
Ez nem költemény. Minden, ki látni fogja, elhidje, hogy ekképpen láttam.
Te pedig, oh szent Mindenható és a Te búsulásodnak közepette és irgalmasságoddal megemlékező Úr Isten, aki a Te ingyen való kegyelmességedből az mi eleinket a sovány földről és pogányság közzül a Te karodnak ereje által ez kívánatos földre kihozván, telepítetted és a Te igaz ismeretedre juttattad, ne indulj fel miellenünk a Te búsulásodban, és ne törölj ki minket a mi bûneinkért. Vétkeztünk, Uram, és álnokságot cselekedtünk a Te szentséges szemeid előtt. De Te, Uram, irgalmas és kegyelmes vagy, téríts meg azért minket a mi gonosz utainkról és légy irgalmas, légy kegyelmes minekünk. Fordítsd el, Uram, a gonoszt, amelyet elszántál miellenünk, hogy ne örüljön a mi ellenségünk és ne szégyenüljünk meg, mert csak egyedül Tebenned bízik a mi lelkünk. Ámen.
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép