Szép és nemes kezdeményezés, valóban jó lenne, ha legalább az év egy-két napján feladnánk kényelmünket, és nem a kipufogógázok bűzében araszolnánk miesnapi ügyes-bajos tennivalóinkat intézni, ha csemeténket nyugodt lélekkel engedhetnénk kerekezni. Ennél többre nálunkfelé úgy sincs esély. A mobilitás napjának célja szerte a világon meggyőzni az embereket, válasszanak az egészségesebb, a környezetre kevésbé káros közlekedési formát. Megtehetik, hisz biztonságos kerékpárútjaik vannak, jó és gyors tömegközlekedésük. Bécsben például pont ez alkalomból jelentették be: tovább bővítik a 200 kilométernyi bringautat, no meg bevezették a roncsbicikliprogramot. Aki nem akar saját kerékpárt, bármikor bérelhet egyet, az első óráért még fizetnie sem kell, biztonságos bicikliparkolók tömege látható, nem csoda hát, hogy ma már szinte trendi két keréken közlekedni, teszi ezt idős és fiatal, topmenedzser és háziasszony. Teszi, mert teheti élete kockáztatása nélkül.

Nálunk ezzel szemben még a fővárosban is alig néhány kilométer kerékpárutat építettek ki, s az autósok azt sem veszik számba. Az őrült közlekedésben egymásra is alig figyelnek, nemhogy a biciklisekre. Sepsiszentgyörgy sem maradhatott ki a sorból, elkészült egy rövid szakasz a Csíki utcában, de ember a kerekein, aki ott át tud haladni, hisz parkolónak használják a motoros járművek. Ennél többre egyelőre esély sem mutatkozik, a szűk utcákról lassan a gyalogosok is kiszorulnak.

A mobilitás hetén autómentes napot szerveznek az önkormányzatok, Sepsiszentgyörgyön éppen ma. Fokozott rendőri ellenőrzés mellett lehet majd biciklizni, s talán az autósok egy része is megfontolja a kérést, nem ül gépkocsiba. Kerékpáros felvonulás zárja a napot, s mindez azért, hogy meggyőzzék a város lakóit, egészségesebb ez a közlekedési forma. Pedig tulajdonképpen az önkormányzatokat kellene rávenni, ne egyetlen kerékpáros napot támogassanak, hanem tegyenek azért, hogy bármikor választhassuk az egészsé­gesebb, környezetbarát közlekedést.