Először is és mindenekelőtt találkoznunk kell egy férfival - ha nők vagyunk - vagy egy nővel - hogyha férfiak vagyunk -, aki gyökeresen megváltoztatja az életünket. Mert hiába éltünk mindaddig szerető környezetben, csodálatos vidéken, ahol csörgedeznek a hegyi patakok, tiszta az ájer, hegyek vannak meg borvizek, ha életünk ugyanúgy pergett, mint a szürke millióké, akik egyik napot teszik a másik után, és ínségben, boldogtalanságban töltik el a rájuk szabott időt, mert csak a puszta megélhetés az, amire koncentrálnak, hónapról hónapra számolgatják a fizetéskéjüket, hogy átérjenek egyik tizedikétől a másik tizedikéig a megkuporgatott garasocskákkal. Mert aki abban a hitben nőtt fel, hogy a tisztességes munka eredménye előbb vagy utóbb megjön, hogy nem marad el azok jutalma, akik arcuk verítékével keresik meg a mindennapi betevőt, az nagyot téved. Az hiába halmozza el ígéretekkel a feleségét az esküvőkor a káprázatos jövőre vonatkozóan, hiába mesél a nagy kiugrásról, mert csak nagy fenékre esés lesz az egészből, végiggürcöli a hatvan-hatvanöt évet, és nyugdíjaskorára odajut, hogy a szintén napról napra gürcölő gyerekei kell támogassák, hogy éhen ne haljon. Nos, drága barátaim, az az igazság, hogy bele kell botlani a szerencsébe. Hogy hogyan történik mindez? Az élet nagy rejtélyei közé tartozik. De a szerencse, amint mondottam, egy olyan ember, nő vagy férfi, akinek a hatására megváltozik az életünk. Aki jóságos és nagylelkû, aki szeretettel bánik velünk, aki megtanít az élet bölcseletére, arra, hogy miért élünk tulajdonképpen, és arra, hogy miképpen éljünk, hogy minél jobban menjen sorunk, és minél jobban érezzük magunkat. Ezekkel a szavakkal vezette be Mr. Smith az előadását a helyi kultúrotthonban néhány lelkes érdeklődő, szántóvetők, a helyi pékség tagjai meg néhány vénlegény és az öt-hat szervező, a helyi Smith-társaság tagjai előtt, majd így folytatta: - Tudod, Smith, magyarázta valamikor a tanítómesterem, ahhoz, hogy álmainkat és céljainkat megvalósíthassuk, ahhoz legalább öt-hat tényező szükséges. Milyen nagy mondat, istenem, mert nem azt mondja, hogy egy-kettő is elég, hogy három elég, hanem azt mondja, hogy hat vagy öt-hat. Mert a boldogság igazából nagyon is egyszerû dolog, nem az égből pottyan, nincs benne semmi rejtély, sem varázslat. Figyelemre méltó gondolat, kedves barátaim. Mert alapvetően mindenkinek az az álma, hogy az anyagi nehézségektől megszabaduljon, hogy szabad legyen, hogy boldog legyen. És a boldogság a pozitív tevékenység velejárója. Mert boldog csak az lehet, aki egyaránt ad és kap, aki egyaránt vet és arat, aki ugyanúgy törekszik a mindennapi betevő megszerzésére, mint a lelki szükségleteinek a kielégítésére, a belső harmónia megteremtésére. - Mü vetünk es, aratunk es - hangzik el valahonnan hátulról, majd elfojtott röhögés meg halk kuncogás kíséri a közbevetést, de Mr. Smith folytatja, miközben a szervezők szigorú tekintete pásztáz végig a sorok között. - A boldogság az, amikor megszabadulunk a félelemtől, a szorongástól, az irigységtől, a mohóságtól, a sértődöttségtől, az előítéletektől meg a gyûlölettől. - A hallgatók lelkesen bólogattak, különösen az első sorokban helyet foglaló hölgy, aki a csoport leglelkesebb tagja, szenvedélyes templomba járó és a helyi nőegylet vezetője. - Nem félek én az atyaúristentől se - szólt közbe megint az előbbi borízû hang, mire az egyik szervező kifogyott a béketûrésből, és éles szemével lokalizálván a hang tulajdonosát, máris mellette termett, hogy kitessékelje. - Mit mind cseszed itt a hangulatot, ember - hajolt oda képébe lehelve -, ha nem tetszik, menj haza, ha mán így bébasztál. - Közben Mr. Smith folytatta: - Aki egyszer megtapasztalta, hogy mi a boldogság, az belé is kapaszkodik, mert felismeri, hogy milyen hihetetlen ereje van a szeretetnek. A boldogság gondolkodásmód, amely rendszerbe szervezi érzelmeinket, cselekedeteinket, életvitelünket. Mert ha egyszer boldogok vagyunk, akkor másképp szemléljük az életünk eseményeit. A boldogság segít megbékélni a napi teendőkkel, a napi feladatokkal. A boldogság a gyakorlatba átültetett szeretet. Tapasztalatok és emlékek sokasága, amelyek azután bőven kamatoznak. Vajon mégis miért gondolunk úgy a boldogságra, mint olyanra... - Tudja a faszom...- jött az előbbi hang a háttérből, akinek a tulajdonosát máris vezették az ajtó felé a helyi Smith-társaság tagjai, hiszen: - Elcseszed az egészet a hülye fejeddel, mé nem maradtál a korcsomába, mit mind izélsz itt, eresszed csak hazafelé a poroson... - Mr. Smith pedig folytatta: - Ahhoz, hogy boldogok legyünk, először is fegyelmezettek kell hogy legyünk, mert aki fegyelmezett, az megragadja a kínálkozó alkalmakat, mert a fegyelem határt szab a negatív gondolatoknak, és serkenti a pozitív tetteket. És ne felejtsük el, ha előbbre akarunk jutni, ahhoz el is kell indulnunk. Mert mindenki képes rá, hogy boldog legyen. A lényeg az, hogy ne halogassunk semmit: hallgassunk meg egy személyiségfejlesztő kazettát még ma, tûzzük ki a céljainkat még ma, kezdjük el a fogyókúrát még ma, hagyjuk abba az italozást még ma stb., stb. És ha mindezek szerint élünk, ha betartjuk a szabályokat, ha legyőzzük a nehézkedési erőt, ha beindítjuk a motorokat százzal, ha bebizonyítjuk magunknak, hogy vége a tétlen várakozásnak, a tehetetlen reménykedésnek, akkor tudjuk, hogy a hit és cselekvés vette át a hatalmat. Drága barátaim, akkor mondhatom, hogy új nap virrad ránk, új nap, új hold, új időszámítás, új kezdet, új élet. Olyan boldogok leszünk, hogy csak. De nagyon boldogok leszünk mindenképpen. S ha az első napon boldogok leszünk, akkor már csak annyi a feladatunk, hogy másnap is ugyanígy tegyünk, majd harmad- és negyednap is, aztán a következő héten, a következő hónapban, majd a következő évben, aztán a következő években. Ennyire egyszerû az egész. És amire befejeztük új életünk első esztendejét, már nem tart fogva a múltunk, semmiféle múltbéli szokások, balsikerek nem tartanak többé bilincseikben. És ahogy a biblia is mondja, ezentúl aztán már együtt szárnyalhatunk a sasokkal.
Fekete Vince