Kultúra: Szilágyi Géza

2006. január 21., szombat, Archívum 2003–2007

A név alá ilyenkor a születés és az elhalálozás dátuma közé gondolatjelet szoktak tenni. Nem kötojelet, még csak nem is elválasztó jelet. Lehetne kivonás jel is. Akkor a két idopont különbözete kiadná Szilágyi Géza élete teljes hosszát.
Szilágyi Géza képzomuvész - azért nem írom a mindenképpen szukíto festomuvész kifejezést, mert akkor mit keres az életmuben a Béla öccsével közösen készített mozaik vagy másik testvérével, Zsolttal kivitelezett, színezett vörösréz domborítása -, Géza nincs többé.
Azért vagyok zavarban a második, egyben végleges dátum beírásával, mert nem tudom pontosan: vajon akkor hal meg egy ember, amikor leáll a szíve? Vagy akkor, amikor élohalottként vegetálva, már csak a szeme él? A szem, amely pedig arra lett volna hivatott, hogy látványt közvetítsen. Látvány, amely a sok éve lebénult kéz miatt már nem tudott a festovásznon nézot gyönyörködteto alkotássá szelídülni.
Mikor is haltál meg, Géza?
Ha találkozunk odaát - és miért ne -, majd válaszolsz, de addig hadd emlékezzek egy ilyen hideg januári napon egy hajdani, hasonló fagytól terhes, de forradalmian forró napra, amikor a megyésítés után amolyan névsorolvasásba kezdtünk.
Király Károly azt szerette volna azon az 1968. januári napon, ha hazajönnének a ,,fiúk?, akiket elszippantottak más vidékek, s hogy a két ,,rajonból? egy Kovászna megyévé avanzsált terület ismét a történelmi Háromszék lenne, s büszke, magára adó s az egyetemes magyar kultúrában nevet szerzett mikrokozmosszá válna.
Nevek, nevek és nevek hangzottak el.
Hihetetlen szellemi tokét forgattak más országrészek tozsérei, s neveitek mellé, Géza, valamelyik enciklopédikus tudású lokálpatrióta hozzátette, hogy Temesvár, Bukarest? A Te neved mellett valamelyik szénfekete város hangzott el. A Zsil völgyének valamelyik bányavárosa.
Lupény, Petrozsény?
Nem emlékszem, s most hazudnék, ha ideírnám azt, amit ma tudok, de neved mellé, tényleg nem emlékszem, melyik városka nevét mondta akkor az, aki téged is itthon szeretett volna látni.
Szénfekete város, és szüloföld.
Látod, Géza? Sorsunk furcsa palettájáról neked túlságosan is sok feketét juttatott az Ég.
A lobogó, útkereso, szénporos ifjúság után egy emberöltonyi bénult fekete világot. Fekete éveket, amikor pedig formabontó, új formákat kereso lényed Kelet és Nyugat minden színével ragyoghatott volna.
És végezetül a fekete föld. A föld, mely soha nem mostoha, visszafogadja méhébe azt, aki édese volt, de azt is, aki csak amolyan mostoha.
Géza, neked csupán a sorsod volt mostoha, a sorsod, amely most már bevégeztetett, s a mi dolgunk annyi, hogy szertelenül szétszórt munkáidat összeszedve, kiállításnyi szépséget csöpögtessünk azok látómezejébe, akik még szeretnek, s még akarnak is látni.
Vári Attila
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép