Kultúra: Egy áttáncolt élet

2006. február 4., szombat, Archívum 2003–2007

Beszélgetés Könczei Árpáddal
Könczei Árpád nem ismeretlen Sepsiszentgyörgyön. 1995 februárjáig, öt évig vezette a Háromszék együttest, majd megunva a szélmalomharcot?
- Amikor úgy döntöttem, hogy feladom, az motivált, hogy a táncosképzést nem tudtam volna megoldani, s hosszú távon ez ellehetetlenítette volna az együttest.
?átköltözött Budapestre?
- 1995 februárjától a Duna Televízió szerkesztőjeként dolgozom. Amikor idejöttem, engem elsősorban koreográfusként ismertek, zeneszerzőként nem annyira. Keveset is írtam.
?s azóta jár vissza - többek között Sepsiszentgyörgyre is, a színházhoz, de régi együtteséhez is!
- Az évek során jó kapcsolatom alakult ki Bocsárdi Lászlóval, rendszeres munkatársa lettem, én írom a zenét. De nemcsak vele dolgoztam, hanem a Figurával is, s Parászka Miklóssal a Csíki Játékszínben, Kövesdi István rendezéseinél is közremûködtem, négy különféle szatmári spektákulumhoz is szerezhettem zenét, és Tompa Gáborral is dolgoztam Szebenben, Bocsárdival Craiován. S ahogy ironikusan megjegyezted: a Háromszékhez sem lettem hûtlen. Sorra mutatták be táncjátékaimat, az Ábelt, a színházzal közösen a Vérnászt, Orza C?lin Tündérálom címû mûvét, s az Ördögváltozás Csíkban-t, ahol igyekeztem megőrizni a farsangi hangulatot.
- Berendezkedtél tehát a kétlaki életre?
- Gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy különösen 2000 óta sokat dolgozom itthon, évente 120-140 napot! Közben a Duna Televízió mellett - ahol azzal foglalkozom, ami érdekel, de nemcsak! Különösen büszke vagyok a Talentum sorozatban készített portréimra - Orbán Györggyel, Demény Attilával, Jurovits Tamás koreográfussal, Tompa Gáborral készíthettem mûsort, azután Kiss B. Attila operaénekessel, aki tanítványom is volt, aztán Kosztándiról csináltam portrét, Balogh József cimbalommûvészről - 1998-tól hat évig (2005 januárjáig) a Maros együttes mûvészeti vezetője is voltam. Ez a legrégibb együttes nálunk, a kilencvenes években bizarr helyzetbe kerültek, nem volt koreográfusuk. Főként azért nem, mert az igazgató ezt nem szorgalmazta. Büszke vagyok arra, hogy odakerülésem után elindult egy megújulási folyamat.
- Miért jöttél végül el?
- Mert nem voltam képes annyira jól lobbizni, hogy felvállalják a magyar tagozat önállóságát, a Maros együttesben együtt van a román és a magyar tagozat, s amint a közmondás is jól mondja: közös lónak túros a háta. Nézd, itt tulajdonképpen nem is a nyelv a probléma, hanem a két tagozat közötti felfogásbeli különbség. S ez összefügg a szemléletbeli különbséggel is. A magyar folklór az elmúlt években elindult egy új irányba, míg a románoknál nem alakult ki tudatosan a tudományos kutatási igény. Megrekedtek valahol a Megéneklünk, Románia fesztiválok szintjén. Különösen tanulságos volt a szebeni kapcsolat. Kiderült, hogy nem is ismerik ezt a kultúrát. Mutattam egy hajdútáncot például, el voltak képedve. A Marosnál én (mivel ők hívtak) arra számítottam, hogy az RMDSZ mellém áll, reméltem - dőrén egyébként -, az eddigi tevékenységemnek van annyi súlya, hogy támogassák önállósodási törekvéseinket. Nem így történt, ment tovább, ahogy az nálunk lenni szokott, a ,,kis lépések politikája?. Ezt nem voltam képes tovább csinálni, belefáradtam az állandó lavírozásba.
- Hogy látod az erdélyi magyar táncmûvészet helyzetét?
- Hát erről könyvet lehetne írni. Távirati stílusban: Erdélyben jelenleg öt hivatásos magyar táncegyüttes mûködik: a Maros, a Hargita, a Háromszék, a Táncmûhely és a nagyváradi Táncegyüttes. Mûködésük sem összehangolva, sem átgondolva nincs. S ráadásul a hazai táncoktatás nem szolgálja ezeknek az együtteseknek a tevékenységét. A táncoktatás nálunk megrekedt a provinciális balettoktatásnál, ami csak egy része a táncoktatásnak. Egy olyan táncképző központot kellene kialakítani, amely átfogóbb tudást nyújt. Nincs bentlakásos rendszer sem az iskolákban. Ezt is át kellene gondolni?
- Az utóbbi esztendőkben zeneszerzőként is ismert lettél.
- Bemutatták Rapszódia címû, tárogatóra és zenekarra írott mûvemet, amelyet egy Kiss Gy. László nevû megszállott klarinét- és szaxofonmûvész felkérésére írtam. Tíz éve kér, hogy csináljam meg, népszerûsítsük a hangszert, a tárogató többet érdemel. A másik mûvemet, A fejedelem táncát Selmeczy rendelte a nyírbátori zenekari napokra, bemutatták egy szvitemet Báthori István erdélyi fejedelem emlékére címmel. De a legfontosabb, hogy zeneszerzőként is, koreográfusként is megtaláltam a munkatársakat, az erdélyi rendezőket, akikkel harmonikusan tudok együtt dolgozni. S ez kielégít? Október óta egy népzene-néptánc mûsort is vezethetek a Duna Televízióban.
Lejegyezte: Bogdán László
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép