Talán a halkan felcsendülő dallam, a napsütéses, a meleg őszi nap, a pompás színekben tündöklő fák, a gyerekzsivaj vagy Benedek Elek világának kézzelfogható közelsége miatt, de — miként az Bardócz Orsolya egyik meselemezének címében is áll — igazi ,,székely tündérországra" hasonlított tegnap délután a kisbaconi emlékház. És népesnek is bizonyult e tündérország: az emlékünnepségre ugyanis sokan voltak kíváncsiak, busszal érkező gyerekhad szállta meg az emlékház kertjét, de eljöttek a helybeliek is, idősebbek, fiatalok egyaránt, kíváncsian nézegetve a kertben található óriási festményeken, vajon melyik mesejelenetet ábrázolja.
A kisbaconi emlékünnepségen színes, tartalmas program várta az érdeklődőket. A környezetbe illő, szőttesekkel körbevett színpadon előbb Perjámosi Sándor, a budapesti Országos Széchenyi Könyvtár képviselője beszélt Benedek Elek publicisztikai tevékenységéről, hiszen Ady Endréhez hasonló, kemény szavú közíró volt, újságírói munkája pedig máig sem teljesen ismert (ennek egyik oka, hogy gyakran használt álnevet). Az elmúlt évek kutatásai egyre több eddig ismeretlen írását tárták fel, folyamatban ezek kiadása. Sylvester Lajos közíró, lapunk főmunkatársa az emlékház létrejöttének körülményeit idézte fel. Bardócz Orsolya, Elek Apó ükunokája és Dévai Nagy Kamilla előadóművész verses-mesés-zenés produkcióját hatalmas tapssal fogadta a közönség, így aztán műsor után valósággal megrohamozták Elek Apó ükunokáját dedikálásra váró könyvekkel, lemezekkel.
Az emlékünnepség könyvbemutatóra is alkalmat adott, a Bardócz Orsolya által szerkesztett emlékkönyvet Tatár Zsuzsa irodalomtanár méltatta, de megismerhették a résztvevők Bardócz Orsolya és Dévai Nagy Kamilla Testamentum hangoskönyvét, a Művelődés által kiadott, diákok rajzaival illusztrált Kisbaconi verseket is. Akinek pedig ez sem volt elég, ellátogathatott az iskola udvarába, ahol házi termékek vására várta minden jóval, mi szem-szájnak ingere.
