
Az utóbbi hetekben igencsak ránk köszöntött a tél - Dózsa György szülőfalujában sem rózsás a helyzet, iskolánk nem dicsekedhet túlfûtött osztálytermekkel, ahogy ezt (megítélésem szerint egyoldalú megfogalmazásban) a Háromszék február 2-i számában is olvashattuk. A megjelentekkel ellentétben a panasztevő szülőkkel szóba álltam, viszont a társalgáshoz, beszélgetéshez két fél szükségeltetik - és civilizált, normális hangnem. Nem csuktam senkivel szembe az ajtót, csak becsuktam azt, hiszen órára mentem, és nem akartam a szülőkkel a gyerekek előtt vitatkozni személyem ellen irányuló, nem pedig az osztály hőmérsékletére vonatkozó kérdésekről. Néhányra viszont ezúton is válaszolni szeretnék.
A benti illemhelyre azért nem engedtem be a gyermekeket, mert a nagy hideg miatt a vezetékekben található víz elfagyott. Amint kienged a jég, minden gyereknek és tanítónak jogában áll a mosdó használata, ahogy ez eddig is természetes volt. A tornatermet is minden sportkedvelő személy használhatja, azzal a feltétellel, hogy az illető gyermek, ifjú vagy felnőtt, rendelkezik tiszta tornacipővel.
Arra az állításra, hogy délután a takarítónő távozása után ,,idegen? sportolók jelennek meg iskolánkban, csak azzal tudok felelni, hogy ha a három éve alakult dálnoki Olimpia sportegyesület tagjai - intézményünk diákjai, szülők és helybeli fiatalok - idegenek, akkor fényévnyi távolságban vagyunk egymástól ebben a kicsi faluban is. Itt meg kell említenem, hogy azok a falubeli ifjak (többnyire iskolánk volt tanulói), akik sportolni járnak hetente 2-3 alkalommal hozzánk, számtalan esetben felkarolták általános iskolánk ügyét, és eljöttek az erdőre fáért közösen a szülőkkel, de más jellegû munkálatokban is jeleskedtek (ásás, fahasogatás, csákányolás stb.), amiért ezúton is köszönetet mondok. El kell mondanom azt is, hogy Dálnokon két helyre járhatnak szórakozni, kikapcsolódni téli napokban fiataljaink: a kocsmába és az iskolába - és mindkét helyen tanulnak valamit?
De nézzük tovább a vádakat!
A tulajdonunkban lévő számítógépek használata is jogában áll iskolánk minden tanulójának - persze, a megfelelő program szerint, a délutáni órákban, tanári felügyelettel és útbaigazítással. Ajtófelelősökről ez idáig nem értesültem, tudtommal intézményünk mindenik ajtaja normálisan mûködik. Az biztos: sok tennivaló, pótolnivaló van az iskolában, viszont nem igaz az a kijelentés, hogy sötét színûre meszeltettem a falakat, és az osztálytermeket sem sötétítettem le.
És most térjünk a fûtésre: a takarítónő reggel 5 óra előtt naponta az óvodába megy, ahol két helyen tesz tüzet, majd az iskola épületében található tíz teremben próbál időben meleget varázsolni az adott körülmények között. Arról nem tehet, hogy a csempekályhák téglái kiégtek, és nyers a tüzelőanyagunk. A dálnoki iskola eddig sem meleg osztályairól volt híres, hiszen egy kályha képtelen 50-175 köbméteres termeket kifûteni e bőven százéves épületben, főleg ha évtizedeken keresztül elhanyagolták... Valóban eladtam a fát ezelőtt mintegy két évvel, de a pénzt nem a zsebembe csúsztattam, hanem az iskola mosdójának a felépítésére költöttem, megtoldván ezt az összeget a helyi tanácsok (Maksa, Dálnok) számottevő segítséget jelentő pénzalapjával, a szülők, helybéli gazdálkodók, pedagógusok önzetlen támogatásával, és több sportnap, bál jövedelmével. Valóban elhamarkodott döntés volt részemről, hogy tûzifával fizettem ki a munkások bérének egy részét, de nehéz helyzetben voltam: a Maksától kapott, mintegy 63 millió lejünk utolsó fityingig elfogyott, abban az időszakban Dálnok leválott, illetve le akart válni (mert ez nem egy nap alatt történt meg), és az illemhelyet felépítő cég kérte (jogosan) a jussát? Jelzem, a 2004-2005-ös tanévben nem panaszkodhatott senki arra, hogy nincs téli tüzelőnk. A fásszín tele volt, és bátran nézhettünk a télnek elébe, mert a benti illemhely felépítőinek adott fán kívül is bőségesen el voltunk látva a jóindulatú, fáradtságot nem ismerő, áldozatkész szülők, testvérek és ismerősök, barátok jóvoltából, akikkel közösen hoztuk le iskolánk erdejéből a tüzelőt. Az előző év kiadásairól szándékomban állt elszámolni, de ez, sajnos, lehetetlen próbálkozásnak bizonyult ama községi tanácsülésen, ahol tiszteletet nem ismerő hangon többször szavamba vágtak a képviselő urak, és egyszerûen nem engedték, hogy felolvassam, mire is kelt el az újonnan megalakult dálnoki polgármesteri hivataltól származó 100 millió régi lej. Ha alkalmatlan vagyok tisztségem betöltésére, ám váltsanak le az illetékes szervek, a lelkiismeretem tiszta. És ha bárki is kételkedik a községi pénz becsületes elköltésében, állok a pénzügyi vizsgálat elébe, hiszen hivatalos, időben kiállított számlákkal tudom igazolni, hogy mit és mikor vásároltunk iskolánk részére. Sokkal könyebb lenne a munkámat végezni, és biztosan több jó döntést hoznék, ha a szülők, pedagógusok és a helyi vezetők rágalmazások helyett mellém állnának, s közösen, összefogva, nagyobb erővel és hatékonysággal tudnánk építeni a helybeli gyermekek, ifjak és falusi közösségünk jövőjét.
Kocsis Zoltán
dálnoki testnevelő tanár, iskolaigazgató
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.