
Jó volna idegenként végigmérni ezt a várost. Olyasvalaki szemével nézni, mint kinek semmi köze hozzá, aki csak egyszeri, véletlen átutazó. S aki amúgy passzióból, unalmában netán feljegyzi, amit lát. Jót és rosszat egyaránt. Majd postán elküldi az illetékeseknek. Hadd okuljanak belőle, s ha úgy látják jónak, tegyenek is valamit e jobb sorsra érdemes városkáért. Megérdemelné.
Persze, a mindennapi városbéli bolyongások a látványt mint elmosódott fényképet rögzítik. A részletek, az apróságok, az a néhanapi kevés új belevész a szürkeségbe. Olyan ez, mint az autóvezetőnek a rutinútvonalán elkövetett forgalmi módosítás: többnyire csak akkor tudatosul benne, hogy behajtott a tilosba, amikor valaki felhívja rá a figyelmét. Így a városlakó is, csak megy, csak jön, kirakat, járókelők, s közben sûrûn lesütött pillantások, merthogy azért a járdákkal még vigyázni kell. Szemmagasság fölé tekintet, csak ha az eget kémleli.
Pedig itt-ott lenne még látnivaló. Egy rövidke központbéli séta érdekes tanulságokkal szolgálhat. A Csíki utca sarkán, egy ottfelejtett jelzőlámpa-oszlopon (hogy egy kis várostörténetet is felelevenítsünk: a város első szemaforait ide, ebbe az útkereszteződésbe szerelték fel, soha nem mûködtek, az értékes lámpatestek más helyre kerültek, tartóoszlopaik ellenben, kilógó beleikkel, ott maradtak), szóval, a fehér vasoszlopon szép kék-sárga hirdetőtábla, hogy aszongya ,,art gallery 105?, bal alsó sarkában még egy 47-es szám és egy nyíl. Egyértelmû az üzenet, épp csak a 105-ös galériát keresné hiába az idegen utcahosszat. Bár kétlem, hogy a helybéliek közül is sokan emlékeznének még rá, létének rövid korszakában sem igen tudta a sepsiszentgyörgyi, merre nyílik ama hajlék ajtaja.
Az ottfelejtés ez ékes példáját minősíteni sokféleképp lehetne - érdekesebb volna azt feszegetni, kinek tiszte lenne eltávolítani az ilyesfajta ,,maradékokat?. Mert bővelkedik hasonlókban városunk, nem is kell elmozdulni Csíki utca sarki álltó helyünkből, csupán az utca másik oldalára nézni. A Libris felirat alatt turkáló hivalkodik, az egykori könyvesbolt cégérének első betûje szégyenkezik a nyomorult, hogy ilyen sorsra jutott, esne is le a falról, de nem nagyon sikerül nekije. Amúgy gyereksétáltató időben érdemes körbekutyagolni a központi épülettömböt, s az ebadta rosszcsont minduntalan visszafogása közepette számba venni, hány ,,szekönd hend? székel a város legelőkelőbb helyén. Lekörözi a bankok számát, pedig azokból is van jó néhány. De visszatérve a Csíki utcával szembeni egykori könyvesbolthoz: nem egyedi eset városunkban, öt percnyire sem onnan, a Józef Bem utcában egy másik egykori könyvesbolt cégére alatt egy másik, ruhaféleségeket kínáló üzlet feszeng, ezúttal nem használt, hanem szép, új, divatos öltözködési alkatrészeket árusító. Annyit még, hogy ez utóbbi könyvesbolt ugyancsak rövid karriert futott be, pedig egy 2003-as esős tavaszi délutánon maga Gabriel Liiceanu avatta fel Ady Endre néven, s bár az országszerte üzletláncként jelen levő Humanitas Kiadó honlapján még ma is számon tartja a sepsiszentgyörgyi boltot - sajnos, ez nem jött be. A könyvre nincsenek annyira kiéhezve a jó sepsiszentgyörgyiek, hogy eltarthattak volna még egy könyvesboltot.
Na igen, ha már szóba kerültek a bankok is: a megtévesztés szép példája egy mostanság sok vizet kavart másik épület, azaz a homlokzatán virító feliratok. Felül, hogy Transilvania Bank, alább, hogy Román Nemzeti Bank. A cégérek keletkezési ideje éppen fordított, de ez most lényegtelen. Ami a fontos: egyik pénzintézet sem mûködik rég az épületben, de a tájékozatlan járókelőt jó alaposan megtéveszti az az apró figyelmetlenség, amit a sorra távozó gazdák elkövettek. Ide kívánkozik még egy témába vágó ,,figyelmetlenség?: mikor még a Váradi József utca alji házban székelt, a Transilvania Bank magyarul is kiíratta nevét. Akárcsak épületbeli elődje.
Aztán egy kényes téma: az utcaneveké. Anno valamikor az abban illetékes felelős elv-urak kitalálták, a személyiségekről elnevezett utcák névtábláin feltüntetik a névadó születési és elhalálozási évszámait. A nagyvárosokban való eligazodáshoz szokott világfiak esetleg csodálkoznak, hogy egy nyúlfarknyi utcácskában hogyan fér el ezersokszáz ház, no de az utcanévtáblák kisvárosi logikájára igazán nem nehéz rájönni. A baj akkor kezdődik, amikor valaki bízni kezd az írásban. Nagy könnyelmûség! Mert például a Gábor Áron utca névtábláin nemrég még az ágyúöntő születési dátuma helytelenül szerepelt - ez mostanára már átjavíttatott. De helytelen Gödri Ferencnek, városunk történelmében a legnagyobb polgármesternek a születési dátuma is. Igaz, ennek átjavítása is zajlik - csodálatra méltó csigalassúsággal. Az utcanévtáblákon eredetileg 1867-1913 szerepelt. Előbb az utca páros oldalán alakult át az 1867 1862-re, néhány hét múlva a páratlan oldal végén is ráragasztották a hetesre a kettest, ha ilyen ütemben haladnak, nyárára a negyedik utcanévtábla is a helyes adatokat hirdeti már.
Szóval, szép kis összevisszaság uralja köznapi viszonyainkat. Bár ezek csupán aprócska észrevételek, jelentéktelenek is akár a városlakó mindennapi életét sokkal inkább befolyásoló forgalmi ,,ügyekhez? képest. Ám az külön misét érdemel.
Váry O. Péter
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.