Faluvilág: Egy faluünnep hátországa

2006. február 16., csütörtök, Archívum 2003–2007

A hét végén Kommandón tartott hóünnepen a téli varázs, a sportjátékok mellett a távolabbról érkezők is rápillanthattak a falu arcára, arra, hogyan s miként él, boldogul Háromszék legmagasabb településén ezernél több lélek. A téli és nyári falunapoknak ez feltétlenül olyan hozadéka, amely felsorakozik a helybeliek öröme s bánata mellé, amolyan névjegykártyája a kistérségnek.
Kommandón ugyanis ezt az időszakot tartják a legnehezebbnek: a téli ünnepektől tavaszig - amíg zajlani, áradni kezd a Baszka vize. S mivel a hideg itt nem szûkmarkú, hát várakozásra is bőven van idő. Ilyenkor kellenek a nyári, őszi tartalékok, amit a meglévő, száznál több munkahely s az erdő kincsesbányája biztosít az embereknek.
Kocsis Béla polgármester sikeresnek, hasznosnak tartja a hó ünnepét. Mint mondja, olyasmit próbálnak mindig kitalálni, ami vonzó, s nem utolsósorban a régi sporthagyományokat - sí- és szánkóversenyt, kergeversenyt - folytatják, esetleg újra felélesztik, s emellé újat pászítanak (idén például az autóversenyt havas pályán), mert ez is látványosabbá teszi a falunapokat. Céljuk nem más, mint a falu hírnevének erősítése, országos és Kárpát-medencei viszonylatban egyaránt, hogy mindenki láthassa, ,,Kommandón, ahol hat hónapot tart a tél, ahol az évszakok nem veszekednek, van élet, van szervezés?. Minden település arra vágyik, hogy valamiben különlegeset alkosson, ezért a kommandóiak élnek a természet által felkínált lehetőségekkel, így a hét és tíz méter közötti, közös erővel elkészített szimbólum hóemberrel lepték meg a vendégeket - magyarázza a polgármester. Úgy értékeli, közel ezren biztosan megfordultak itt, és ez a rendezvény évről évre inkább vonzza a látogatókat. ,,Minden település törekszik arra, hogy felfigyeljenek rá, a falu életére, büszke vagyok, hogy az önkormányzat, az alkalmazottak, a falustársak ezt az elvet szolgálják, mert ezzel hírnevét is emeljük. Nem a hibernálásnak adtuk át magunkat, télen is van élet. Én mindig annak örülök, amikor a kommandói ember is részt vesz az ünnepségen, jól érzi magát, s az arcokon megjelenik némi mosoly, és bizakodnak abban, hogy évről évre jobb lesz, az elképzelt dolgokat végig tudjuk vinni? - magyarázza Kocsis Béla.
A település fiatal református lelkésze, Bod Péter Ákos, aki maga is részt vállal az ünnep lebonyolításában, arról beszél, azon vannak, hogy összetartóbbá tegyék a közösséget, s úgy véli, ha a kommandói ember szorgalmasan dolgozik, meg tud élni, és a nehézségek ellenére - előfordul, hogy egy fedél alatt akár tízen is együtt laknak, de megszokták már ezt az életformát. Az itteniek annyira szeretik Kommandót, hogy aki itt született, az nem menne el, ezt tartják otthonuknak, ha el is mennek, többnyire visszajönnek. (Ez főként a középkorúakra s az idősebbekre vonatkozik, a fiatalok között azért akad, aki másként látja, s azt mondja: sokan középiskolába sem tudnak járni, mert a bentlakás, az ingázás költségeit a szülők nem tudják előteremteni, hátrányos helyzetbe kerülnek, s mivel itt kevés a munkalehetőség, vannak, akik úgy gondolják, el kell menniük innen, máshol - többnyire Magyarországon - kell szerencsét próbálniuk, igaz, megfelelő szakképzés, diploma hiányában bizony nagyon nehéz nekik.) De a tiszteletes még megjegyzi: a többségben lévő, 527 lelket számláló református gyülekezetben a 2005-ös esztendő, ha szerényen is, de gyarapodást hozott: kilenc gyermeket kereszteltek és ötször temettek.
Az esetleges sérülések ellátására felkészülten áll a sípálya alatt Székely József, a falu közismert Jóska nővére, vagyis az egészségügyi asszisztens, ki szomorú dolgot említ: úgy látja, az elmúlt évben megnőtt a rákos, illetve a cukorbetegek száma, előbbiről úgy véli, Csernobilnak tulajdonítható. S bár éppen a sportjátékok ideje, megjegyzi, sajnos, a fiatalok egyre kevesebbet mozognak. A helység monográfiaírója, Szabó Mária kommandói útikalauzát kínálva a látogatóknak azt panaszolja, az emberek egyre kevesebbet olvasnak?
Kommandó tehát az a település, ahol - egyebek mellett - egy évben háromszor van tûzijáték, a tél ünnepén pedig fáklyaláng, terebélyes tábortûz is lobog a havason. Talán ezek a fények is jobban bevilágítják, észrevehetőbbé teszik a fagyos ködben, hóesésben gyakorta elvesző tájat, mert a körvonalazható jövő érdekében semmi sem fontosabb a tisztes tisztánlátásnál.
Mózes László
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép