A ,,légies? határok illúziója
2.
4. Groza kormányának beiktatását egy táviratváltás előzte meg. Március 11-i számában közölte a Népi Egység Petru Groza dr., megbízott kormányfő kérését Sztálin marsallhoz, hogy engedélyezze Észak-Erdély visszakapcsolását Romániához, egyben kötelezettséget vállalt az erdélyi népek jogainak biztosítására. Sztálin válaszában beleegyezését adta a visszacsatolásba, megismételve ennek feltételét: a román kormány biztosítsa az erdélyi népek nemzeti jogegyenlőségét.
Ezzel véget ért Észak-Erdély ,,népi? közigazgatása. (Párhuzamosan kapcsolták vissza Észak-Moldvát is a román adminisztrációba, ezt semmilyen sajtóvisszhang nem kísérte.) A Magyar Népi Szövetség további politikájában ezt a táviratváltást érezte jogforrásnak a nemzeti egyenjogúságért folytatott küzdelmében. A március 13-i szám brassói nagygyûlésről tudósít, ezen Kurkó Gyárfás románul és magyarul mondott beszédében erőteljesen hangsúlyozta a Groza-Sztálin üzenetek fontosságát az erdélyi magyarság számára. A március 15-i lapszámot terjedelmes összeállítás uralta: Észak-Erdély visszakapcsolásának kolozsvári ünnepségén Románia demokrata kormánya hitet tett az együtt élő népek teljes jogegyenlősége mellett. Az Uralkodó Kolozsváron. Visinszkij, a Szovjetunió külügyi népbiztosának első helyettese is beszédet mondott a kolozsvári népgyûlésen. Hatalmas tömeg ünnepelte Erdély népeinek kibékülését. Visinszkij leszögezte a román kötelezettségeket, köztük a nemzetiségek jogainak tiszteletben tartását. Groza miniszterelnök ezt ismételten megígérte.
Valóban kibékültek-e Erdély népei azáltal, hogy Észak-Erdély ismét román közigazgatás alá került? A román sajtó magától értetődően győzelemként ünnepelte a visszacsatolást, a világ legtermészetesebb dolgaként. A Magyar Népi Szövetség lapjai sem akkor, sem később nem néztek szembe a valósággal, nem szóltak teljes nyíltsággal olvasóikhoz. Talán ha azt a hangot ütik meg, mint az erdélyi magyar sajtó 1918 után, vagyis beismerik a nemzeti vereséget, a csapást, és ennek elviselésére buzdítanak, akkor megteremtődhetett volna az a szóértés, amire a kisebbségi életben még nagyobb szükség van, mint többségi helyzetben. Így szakadék nyílt olvasó és újság, a magyar tömegek és a képviseletüket önkéntesen felvállaló nemzetiségi anyaszervezet között, ami később gyakran kiérződik a Népi Egység cikkeiből.
Egyelőre kétféle hang uralja MNSZ sajtóját: kisebb mértékben az értelemre apelláló érvelés a józanság mellett és a nép hangulatát semmibe vevő eufória, örvendezés a Groza-kormány uralomra jutása és ezzel Észak-Erdély Romániába illesztése fölött. Bányai László egyenesen örömet látott az erdélyi magyarok arcán (március 22.), majd Erdély feltámadásáról beszélt (április 1.).
Románia kormánya józanabb némely MNSZ-vezetőnél. Meg akarja nyugtatni az erdélyi magyarságot. Nyilván értesülései vannak a magyarok csalódottságáról. Azt sugallja, különösen a Székelyföldön, hogy a visszacsatolással tulajdonképpen nem változott semmi. Megerősítik hivatalaikban Észak-Erdély megyefőnökeit - jelenti a lap március 23-án. Egy nappal előbb Vl?descu-R?coasa nemzetiségügyi miniszter megígérte, hogy a kormány tiszteletben tartja mindazt, amit a nép Észak-Erdélyben saját erejéből megteremtett. Vasile Luca, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának egyik titkára, aki háromszéki születése és magyar anyja révén a magyarok előtt szívesen szerepelt Luka Lászlóként, az MNSZ-vezetőknél mélyebben megértette az erdélyi magyarság fájdalmát, vagy neki nagyobb szabadsága volt ahhoz, hogy a lényeges kérdésre tapintson rá: az erdélyi magyarság és a magyar anyaország kapcsolatára, amelyet március 6-a megszakítani látszott. Luca éppen ezt próbálja cáfolni beszédeiben, cikkeiben. ,,Az erdélyi magyarság feladata az, hogy hidat verjen Magyarország és Románia között a fasizmus végleges legyőzésére és azután a testvéri gazdasági és politikai együttmûködésre? - írta a kolozsvári kommunista Erdélyi Szikrában, a cikket a Népi Egység április 6-án újraközölte. Ugyanezt a ,,vigasztalást? ismételte meg Vasile Luca 1945 májusában a Magyar Népi Szövetség első kolozsvári kongresszusán, hangsúlyozva, hogy ha a demokrácia Magyarországon és Romániában egyaránt megerősödik, akkor a két nép egymásra talál, ez pedig előkészíti a talajt a jövendő politikai, gazdasági és kulturális együttmûködésre. ,,És amikor eltûnik minden ellentét, nem lesz fontos már a határkérdés sem.? (Népi Egység, 1945. május 13.)
Határkérdés! Bukaresti román vezetők fél szemüket Budapestre vetik: milyen válasz érkezik onnan? Groza is, Luca is a magyar vezető köröknek beszél, azokat is nyugtatni akarja a hídszerep emlegetésével. És Budapestről megkönnyebbült sóhaj a válasz. A Népi Egység április 13-i száma készséggel közli a Népszava elégedett vezércikkét. ,,Erdély tehát a fegyverszüneti szerződés értelmében ismét román kézre került. Ámde ez a mostani román kéz már nem a régi, nem kívánja fojtogatni Erdély magyarságát, ahogy a mi reakciósaink és fasisztáink is fojtogatták (amikor még tehették) a szegény erdélyi román népet, hiszen a társadalmi és nemzetiségi elnyomás egy forrásból meríti erejét. Ez a mostani román kéz az új román demokrácia keze, és Groza Petre román miniszterelnök a románságnak az örömünnepét arra használta fel, hogy ezt a kezet nyújtsa nekünk, a demokrata magyarságnak? Erdély nem lehet ék, csak kapocs Magyarország és Románia között. A kolozsvári ünnepségen a románság megtette az első lépést. Most rajtunk a sor.?
Meghökkentő, ha a budapesti Népszava lelkendezésével ,,összeolvassuk? Simó Gyula kommunista vezető beszédét a kolozsvári pártértekezleten. (Népi Egység, 1945. május 18.) A marosvásárhelyi munkások nagy tanítójának, Simó Gézának a fia, akinek nemsokára - éppen gerinces magyar állásfoglalásai miatt - el kell hagynia Romániát, úgy vélekedett, hogy ,,a sovinizmust legalább 50 százalékkal lehetne csökkenteni, ha minden hivatalban kétnyelvû feliratot használnának, és kétnyelvûek lennének a pecsétek is? Mátyás király szobráról is a legrosszabb időben vették le a magyar feliratot, éppen május elsején.?
5. Következő taktikai lépés, amellyel Petru Groza megnyeri nem annyira az erdélyi magyar kételkedők, mint a budapesti naiv lelkendezők bizalmát: a román-magyar vámunió tervének meghirdetése. A Népi Egység 1945. január 2-án első oldalán jelenti: Groza román miniszterelnök és Gyöngyösi magyar külügyminiszter nagy jelentőségû nyilatkozatai. Groza Péter dr.: Végleges megbékülést akarok teremteni Románia és Magyarország között. Gyöngyösi magyar külügyminiszter: A magyar kormány őszinte barátsággal akarja megszorítani a feléje nyújtott kezet. Groza a Népszavában nyilatkozott a román-magyar vámunió tervéről, az útlevélkényszer megszüntetéséről, az emberek és szellemi termékek szabad áramlásáról. Gyöngyösi János a Kisgazdapárt endrődi nagygyûlésén válaszolt. Lelkesen helyesel a tervnek a bukaresti România liber?, a kormány hivatalosa és a kommunista Scânteia. ,,Tanuljunk a múltból, és tanuljuk meg végül, hogy ha elmulasztjuk közös kérdéseink rendezését, akkor továbbra is el kell szenvednünk a szomszédsági kapcsolatok hiányosságainak átkait? - írta a központi pártlap, a Népi Egység június 10-i száma szerint. Majd meglepő folytatás: ,,Irányítsuk magunk sorsunkat, hogy elég erősek legyünk ahhoz, hogy kölcsönös engedményekkel, a néprajzi elvek tárgyilagos alkalmazásával és az igazság szellemében váltsuk valóra az igazi megbékélést.? Az elfogadhatóbb erdélyi határ magyar hívei hivatkoztak később, hónapok múltán ezekre az érvekre: kölcsönös engedmények, a néprajzi elvek tárgyilagos alkalmazása? Máig sem tudni, miért emlegetett a román Erdéllyel ellenkező szempontokat a bukaresti pártlap, éppen a vámunió kapcsán? Félreértés volt, tapasztalatlanság? Vagy egyéb?
Érthetőbb Groza sietsége 1945. június elején a vámunió tervével. Pedig a helyzet nem volt megérve erre. Romániában és Magyarországon egyképpen a Szövetséges Ellenőrző Bizottság, gyakorlatilag szovjet marsallok gyakorolják a főhatalmat (I. Mihály király feje fölött is). Előbb békét kell kötni, majd visszaadni Közép-Kelet-Európa országainak állami szuverenitását, csak azután léphetnek egymással vámunióra vagy szövetségre. A nagy lelkesedésben senki nem gondol erre, legalábbis magyar részről. Groza azonban mindezt nagyon jól tudja, és megfontoltan cselekszik. A még távoli, de biztosan elkövetkező béketárgyalásokra készül, együtt kormányával és együtt a Román Kommunista Párttal. Nemcsak a kommunistákkal. Sőt, éppen a kommunistákkal egyetértésben bevonja a béke előkészítésébe Románia akkoriban legképzettebb, a koalícióba ,,beillő? politikusát, Gheorghe T?t?rescut. A liberális vezér hatvanadik esztendős, két ízben volt miniszterelnök, másodszor a hírhedt királydiktatúra idején, 1939-ben és 1940-ben, halálos ellensége a kommunistáknak, de Gheorghiu-Dejéket ez nem zavarja abban, hogy nemzeti céljaik szolgálatába állítsák őt. T?t?rescu látványosan szakít a hagyományos liberális vezérrel., Br?tianuval, majd miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter lesz a Groza-kormányban. ? vezeti a román küldöttséget a párizsi tárgyalásokon, kiváló nyugati kapcsolatokkal rendelkező, világnyelveken beszélő államférfi, remek érvelő és mélységes nacionalista. Majd 1947 őszén, a proletárdiktatúra bevezetésekor eltávolítják a kormányból, de szolgálatainak elismeréseképpen nem kerül börtönbe, egy moldvai udvarházban élhet haláláig. A párizsi békeszerződés aláírása után váltak meg tőle Gheorghiu-Dejék, mikor már nincs többé szükségük reá. Addig azonban a román kommunista vezetők ellenérzésüket, gyûlöletüket is magukba fojtották, mert a nemzet érdekei, Erdély végleges megszerzése mindennél előbbre való számukra.
,,Említsem-e végtelen fájdalommal, hogy Magyarország kormányzó körei ugyanakkor bûnösen elhanyagolják a béke előkészítését? Gyöngyösi János külügyminiszter ugyan a magyar fegyverszüneti szerződés aláírása után felkérte dr. Benisch Artúrt, Teleki Pál volt közvetlen munkatársát, hogy dolgozzon ki javaslatot a kormány béke-előkészítő programjának kialakításához. Ez 1945 augusztusára el is készült. Benisch a korparancs szellemében ,,az etnikai elv alapjára helyezkedett, vagyis hogy minden nép lehetőleg a maga nemzeti államában éljen?. (Csiffáry Tamás cikke a Regio 1990. januári számában) Ezt a tervet a magyar pártok érdemben soha nem vitatták meg, a külügyet is és ezzel a szomszédos országok magyarságának sorsát alárendelték a szûk pártérdekeknek.
6. A Groza-kormány, amely a Román Kommunista Pártot jelentette, három irányban is építette módszeresen, okosan, előrelátóan az eljövendő román béke hadállásait.
Minden tekintetben igyekezett befejezett tények elé állítani a világot. Noha a fegyverszüneti egyezmény alapján, az eljövendő békeszerződéstől feltételezetten és a román fegyverszünet alapján csak nagyobbik részében birtokolhatta Erdélyt, vagyis ideiglenesen igazgathatta volna Észak-Erdélyt, Románia 1945. március 6-tól szuverén államként rendezkedett be itt, és hatalmát kiterjesztette az élet minden területére. Május elsején jelentette a lap, hogy kivonták forgalomból a pengőt. Előbb Észak-Erdélyben is alkalmazásra kerültek a román adóügyi törvények és rendelkezések. Még jellemzőbb intézkedés, hogy a katonaszökevények és a munkaszolgálatból elszököttek számára meghirdetett közkegyelmet kiterjesztették az észak-erdélyi magyarokra is. Hasonlóképpen járt el a román adminisztráció az észak-erdélyiek állampolgársági ügyében. Megjelent az Észak-Erdély lakói állampolgárságát szabályozó törvény, szól a híradás az augusztus 19-i lapszámban. Az 1945/12. számú törvény elvileg román állampolgárnak ismert el mindenkit, akinek 1940. augusztus 30-án, a második bécsi döntés napján román állampolgársága volt. A román igazságügy-minisztérium a kommunista Lucre?iu P?tr??canu irányításával ezzel román állampolgároknak nyilvánított olyan személyeket is, akik a békekötés alapján - esetleg - Magyarországon maradó területen éltek. A bukaresti vezetés nagyon biztos lehetett a szovjet kormány szándékában, noha még majdnem egy esztendővel a magyar kormányküldöttség 1946. áprilisi moszkvai látogatása előtt vagyunk, mikor Sztálin ,,érdeklődéssel hallgatta a kormányküldöttség vezetőjének és tagjainak előadását a magyar békecélokról. Elismerte, hogy a román fegyverszüneti szerződés, amely úgy rendelkezett, hogy Erdély nagyobbik része Romániához tartozik, jogalapot nyújt a magyar területi igény előterjesztésére a békekonferencián.? (Balogh Sándor: A népi demokratikus Magyarország külpolitikája, 1945-1947. Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1982, 164. old.) A román kormány, a biztonság kedvéért, az állampolgársági törvényt előkészítő bizottságba az MNSZ képviselőjét, Takács Lajos dr.-t is bevonta. Más esetekben P?tr??canu igazságügy-miniszter az MNSZ megkérdezése nélkül, sőt a magyar érdekek ellenére intézkedett, és a nemzetiségi anyaszervezet utólagos tiltakozásokra kényszerült, például a magyarokat nyilvánvalóan megrövidítő ,,visszaperlési törvény? esetében. Az állampolgári ügyben ,,magyar részvételre? volt szükség, ezzel is az erdélyi kérdés ,,végleges elrendezését? bizonyítandó.
(folytatjuk)
Beke György