
1. Lassacskán visszatér életünkbe az átkos világ: állhatunk hosszú sorokat megint a villany- és a gázvállalat, no meg a postahivatal jóvoltából. Az Állomás negyedi kis postaépületben hosszú sor kígyózik az egyetlen dolgozó alkalmazott felé. Toporgunk, egyik lábunkról a másikra ereszkedve pihentetjük sajgó derekunkat, fájó lábunkat. Ne adj Isten, hogy lenne bár egy ülőalkalmatosság ebben a helyiségben a pulton kívüli halandók számára! Pedig hetekig alakították, korszerûsítették nem is régen az épület belterét. Ám nekünk - sorban állóknak - a felújítás a régimódi, de pihenést nyújtó padok felszámolását is jelenti. Mire lennének jók? Nem üldögélni jön ide senki! Harminc-negyven percet igenis, tessék állni! Hát állunk. No, de végre felragyog az arcom, sajgó lábam is könnyebben mozdul: én következem!
- Ebédszünet! - reccsen rám a hivatalnoknő. Nem, ez nem lehet igaz! Ugye, nem? Rémülten mosolygok feléje, ügyefogyottan próbálkozom, de szenvtelenül vágja arcomba: - Fél óra múlva maga lesz az első!
Hihetetlen! Már nyelem a megaláztatás könnyeit. Fájdalom tépi a szívemet! A sorban állók is méltatlankodnak, de lopva, halkan. A rég beidegződött meghunyászkodás ismét rájuk telepedett. Miért nem figyelmeztetett a kedves hölgy hamarabb? S a hivatalnoknő s a hivatal szenvtelenül, közönyösen hirdeti a bejárati ajtón: Nyitva tartás: 9-19.
Tisztelettel: Kovács Ibolya, Sepsiszentgyörgy
2. Jelen pillanatig a villanyszámlát jól bejáratott módszerrel a villanytelep pénztáránál egyenlítettük ki, ez év februárjától azonban postán kapjuk, és postán is kell fizetnünk, ami mind szép és jó lenne, ha a postán való fizetés nem lenne valóságos kálvária! Mert a telefon- és gázszámla, bizonyos segélyek, állami támogatások mind-mind a postán keresztül intéződnek, olykor két-három órás sorban állással. Aki pusztán levelezőlapot vagy bélyeget akar vásárolni, az is kénytelen a sor végére állni, ami a villanyszámla-fizetőkkel együtt valószínûleg az utcán lesz, mert a jó postaépületet tíz éve szétverték, azóta is a város szégyene, a lakosság pedig egy szûk folyosón tapossa egymás sarkát. Ez lenne a szolgáltatások korszerûsítése? Nagyon helyes, hogy mindenki ráhajt a profitra, többek között a még állami tulajdonban levő posta is, de ezen intézmény mûködése Sepsiszentgyörgyön teljesen lezüllött. A Szemerja negyedben több ezer adófizető polgárt egy szál hivatalnok szolgál ki, állunk hosszú sorban, mint valamikor szalámiért, miközben politikusaink a nagy változásokról szajkóznak. Vajon melyik az az intézmény, ahol az ilyenszerû panaszok megoldását kérni lehet, foglalkozik-e egyáltalán valaki a lakosság komfortérzetével? Vagy még mindig csak annyi jogunk-kötelezettségünk van, hogy az adót befizessük s a pofánkat befogjuk?
Tok Gábor, Sepsiszentgyörgy
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.