4.
Kedves Nénikém!
Pokolból pokolba érkeztünk, ha pokolnak nem csak tüze, hanem hidege is van, és nem akármilyen fagyasztója, jegesszekrénye. Egy pléhdobozba zárva vágtunk neki a Kárpátok gerincének, és mire a Tömösi-szorosnál lekanyargóztunk Brassó városa felé, már fagyasztott heringeknek éreztük magunkat. Olyan halaknak, kedves Nénikém, amelyek préselve is vannak, fagyasztva is, és büdösek is.
Gémberedett tagjainkat alig bírtuk mozdítani, de a bensőnkben még pislákolt a lélek lángja, és valahol boldogoknak is éreztük magunkat, hogy végre ,,hazai? földre léphettünk. Mert innen, a Cenk alól már csak egypár pipányira van Zágon és Sepsiszentgyörgy. Sikerült is mindössze félórányi utazás után megérkeznünk az otthonunkba, amely szintén eléggé ,,hûvösen? fogadott, mert távollétünk alatt nagyon kihûlt a lakás. De mindez most már nem számított, a lényeg az, hogy egészben érkeztünk haza. Az ismerős tárgyak a szobában és az ismerős arcok, szomszédok látványa felmelegítette lelkünket is, testünket is.
Tudtuk, hogy kálváriánk, ,,busójárásunk? itt még nem ért véget, hogy talán most, itthon kezdődik az igazi harc és küzdelem - ami egyáltalán nem lesz farsangi mulatság - a láthatatlan, de jól kitapintható és érezhető ellenséggel szemben.
Papírjainkkal, leleteinkkel másnap már újból elindultunk a helyi klinika különböző szakosztályaira, majd a családorvosunkhoz, akit itt egyszerûen ,,háziorvos?-nak nevez a nép, hogy végre valaki felírjon egy olyan gyógyszert, amely végre megszüntetné az egész napos fájdalmakat, ezenkívül pedig használna is, vagyis tartalmazna olyan hatóanyagot, amely meggátolná a kóros sejtek szaporodását.
Mert ez ideig, kedves Néném, már sok írt felírtak nekünk, de igazi balzsamot még nem kaptunk. Sok olyan drága gyógyszert írtak fel és vásároltunk meg, amelynek annyi hatása sem volt a betegségre, mint hajdanán az otthon, Zágonban készített fokhagymás körömvirágkenőcsnek egy zsibbadt, reumás falábra?
De nemcsak panaszkodni, siránkozni szeretnék ebben a levelemben (is) kedves Nénikémnek, hanem arról is szeretnék szólni, hogy mindenhol e pokoli kálváriánk alatt találkoztunk rendes, becsületes emberekkel is, akik önzetlenül a segítségünkre siettek, ki jó tanáccsal, ki táplálékkiegészítő gyógyszerekkel, vitaminokkal, de a legtöbbet azoktól az embertársainktól kaptuk, akik lelkileg álltak mellénk: biztattak, bátorítottak, balzsamot hintettek a szívünkre és a lelkünkre. Akik imádkoztak és imádkoznak jelenleg is érettünk!
Úgy Örökországunkban, mint a távoli idegenben - még ha más nyelve(ke)n szóltunk is egymáshoz -, voltak és vannak olyan emberek, akik felelősségtudattal és ugyanakkor szeretettel viszonyultak és viszonyulnak az ügyünkhöz. Akik a meg-megingó hitünket erősítették meg, adták vissza a kellő időben. Ezeknek a hithû jóembereknek köszönhetjük és köszönjük is a legtöbbet? A pokolból csakis így lehet felemelkedni!
Köszönöm szerető Nénikémnek is, hogy gondolatban állandóan velünk volt, hogy leveleimre a válaszait a szívével, a szívemhez címezte? Búcsúzóul kézcsókom: Kelemen.
Simó Edmund
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.