
,,Mindig vonzottak az egzotikus tájak, különc emberek, s a történetek közül is azok fogtak meg igazán, melyek mélyében a mese valóságfölötti világán túl is van egy szemernyi olyan elrejtett csoda, melynek megfejtéséhez nem az ész, hanem a lélek gyermeki bugyraiból kell előhalászni az érzelmi pincekulcsot.?
Vári Attila: Kísértetvillamos
Igazán játszani csak a gyermek képes: önfeledt átlényegülés, világteremtés ez, mint Vári Attila számára az írás. Segít a mitologikus dimenziókat kereső ,,felnőttnek? visszaváltozni gyermekké. Csodateremtés. Akkor is, amikor a történelem lesz a múlt felé forduló, nosztalgiázó magatartás medre a novellákban, akkor is, mikor Vári figyelme a személyes aranykor felé irányul, és akkor is, mikor fantasztikus történeteinek kimeríthetetlen tárházából kap elő egyet. Vári történetei: álarcos játékok az idővel, a túlvilággal és a groteszk valósággal. A fantasztikum a fikciós világban azokat a rejtett dimenziókat mutatja, melyeket ha rávetítenénk a valóságra, egyfajta tragikus világképletet kaphatnánk. Az Idő kőarca azonban elmosolyodik ezen a komolykodó tragédián. Ez a fura mosoly jelenik meg mindig Vári novelláiban, amikor úgy vélnénk, itt a komoly valóságábrázolás. Zsebcsel - mondaná Hrabal, és rájövünk, hogy igazi mélységeket pont e fintor ad ezeknek az írásoknak. Hol rejtettebben, hol nyíltabban, de felbukkan, így ironizál közösséget, egyént és magatartásformát.
Vári novelláiban benne a vágyakozás az után az elvont őscsoda után, ami hiányzik abból a világból, amelyet reflektál. A kitalálást, a mesélést elementáris szükségszerûség hívja életre. Legfőbb célja kijelenteni: a világ nem az, aminek látszik. Minden történés visszáján ott egy másik, mely éppen annyira érvényes lehet. És ott van ehhez az igazán kézenfekvő eszköz: az irónia - a szellem sajátos szkafandere, mely lehetővé teszi, hogy közelebb kerülj a tisztánlátáshoz. Öntisztázás, a gondolat önkifejlődésének bábája, a hazuggá ítélt sztereotípiák lebontása. Olyan kvázititkos nyelv, ami ki tud játszani, le tud bontani megcsonkosodott közhelyeket, és a világ egy új szerkezetének megteremtésére törekszik.
Megfelelő helyszínek keresése: elveszettnek vélt gyermekkor, álmok, fantasztikus történetek történelemidézések világában. Kitágítható időhorizont, kitágítható tér. Átléphető határ fikció és valós között. Mindehhez ,,felfedezte? Vári a mesélés lendületét, a nyelv mindenhez alkalmazkodó hullámzását. Az ív, mely meghatározza Vári prózáját, a groteszk elvontság felé mutat, és tengelyén a mesélés gesztusa áll, meghatározva az írói koncepció érvényességét: Vári mesélni tud, és mesélni akar, ezzel a narrációval a szabadságot hordozó könnyedséggel mutatva azt a rést, melyen a befogadó kiszökkenhet önnön börtönéből: önmegsokszorozó szabadságot kínálva.
A mesélésben, mellyel megteremtette a fantasztikum és realitás közötti térben létrejövő csoda sokarcúságát, egyszerre lehet felépíteni és eltávolítani a szubjektum örökös önmagára utaltságát. Olyan ellenvilágot épít így Vári, ahol nem fájdalmasak az emlékek, a halál, az esetlenség, nem az élet lehúzó aspektusait kutatja, hanem ösvényeket keres, melyek átvezetnek egy másik világba. Számára az alkotás nyelvi kreativitást is jelent, nyelvi fantáziája hallatlanul invenciózus. Ez nem csak szóválasztásában, a mondatok szintjén érvényesül, hanem a magasabb szerkezetben, a képhasználatban, a narráció térségeiben is.
Kultúránk meghatározó habitusa a mesélő várása. Olyan mesékre várunk, melyek hőseibe vagy szituációiba át tudunk költözni. Néhány órára kiszakadhatok saját életemből, egy másik ember életét élhetem. A mese így lesz a valóság nélküli valóság, az idő megállításának remek felismerése.
A csend és a hiteles mûvészi szó dilemmájának hasonló feloldása Várinál az anekdota is. Múlt felé irányultsága is éppen annyira eszköze a nosztalgiának, mint a mese. Egyszerû ötletektől a történelem zugaiba bevilágító őstörténetig, a kisvárosi pletykakommunikáció rétegeitől az erdélyi létezés (Hamvas Béla által bizánciasnak minősített) tébolyának látványelemeiig tartanak Vári anekdotái.
Vári a maga teremtette, tág határokkal körülvont világban mindegyre viszszatér a provinciális légkört árasztó városhoz, mely legendássá növelve igen fontos helyet foglal el prózájában. Ezen a ponton azonban már megváltozik a csodavárás mechanizmusa. A Vásárhelyi elégiák nosztalgikus városleírását s a flekkenszagú kisvilágot meghatározó és feltételező alakok a provincializmus légkörében is képesek ugyan a csoda feltételeit megteremteni. De: hazudott csodák alkotják ezeknek az anekdotikus történeteknek az alapját, teszik otthonossá a Súrlott Grádics, a Fehér Ló környékét. Az öndeterminálás, e léttér meghatározása ekkor már olyan ,,komolyságot? kér, mely csupán a csoda egy megfakult változatának ad táptalajt.
Farkas Kinga
(Részlet egy hosszabb tanulmányból)
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.