Gyarapodó magyarokRiport: Kicsik vigasza

2006. március 2., csütörtök, Archívum 2003–2007

Gyarapodó és vegetáló gazdák
Nyíltan tagosítás- és összevonás-ellenes nézeteket fogalmazott meg a Háromszék nemrég megtartott olvasói talólkozóján az illyefalvi állat-egészségügyi technikus, Kádár István. Sorozatunk földkoncentráció védelmében elhangzott érvei őt személy szerint nem győzték meg - mondotta -, a tulajdonváltásban veszélyt lát, sarkítottan fogalmazva, ki is jelentette: úgy véli, ,,a föld addig a miénk, amíg a helyzet nem változik?. Kádár István tehát, bár valószínûleg nem eszményíti a mai állapotokat, a felaprózottságban lát garanciát arra, hogy a föld nem csúszik ki a székely gazdák kezéből. Az egyenes beszéd, mint mindig, termékenynek bizonyult a vita szempontjából. Értelmezve az állásfoglaló érvét, a polgármester hozzászólásában példaként hozta fel a bánsági földek esetét, melyek úgyszólván ebek harmicadjára jutottak. Románia legtermékenyebb szántói ott pár év leforgása alatt a koncentrációs mozgás részeként, a nagyobb parcellák kialakítása következményeként olasz és más felvásárlók kezére kerültek, s hogy azok jó része nem egyéb spekulánsnál, bizonyítja, hogy évek óta parlagon hevertetik birtokaikat, az ingatlanárak kiszámítható, uniós csatlakozás utáni növekedésére várnak. A hasonló ügyletek haszonkulcsa a legmagasabb lehet, ezen bármilyen földmûvelési kísérlet csak ronthat, nem is terem gizgaznál egyéb e potenciális latifundiumokon az ország legtermékenyebb sarkában. A meggondolkodtató eset mindamellett nem késztethet minket a mûszaki haladás elutasítására - vélte a polgármester -, aki nemrég még nagyszabású helyi tagosítási terv körvonalait vázolta fel lapunk hasábjain. Érezhető hangsúlyváltással most azzal folytatta: lát esélyt a kisebb birtokok életképességének fokozására, s ennek kapcsán utalt az Európai Unió agrárpolitikájában tapasztalható változásokra, arra a reformra, mely a jövő évben kezdődő hétéves ciklusban kiemelten kezeli a vidékfejlesztés és környezetvédelem feladatait, azt, hogy minél nagyobb lakosságot tartsanak meg a feljavított életminőségû vidéki régiókban, és támogassák a hátrányos helyzetû gazdaságokat. A kisebb birtoknak is van jövője - szögezte le a polgármester, bírálva a sorozat egyoldalúságát. Ezek után a szót kérő riporternek, miután örömmel ismerte fel új témáját az elhangzottakban, nem maradt más teendője, mint hogy megígérje, Kicsik vigasza cím alatt fogja e kívánt megrendelést teljesíteni. A földkoncentráció és a gépi-technológiai megújulás kikerülhetetlenségében és jótékony hatásában továbbra is hisz, mi több, annak olyan módozatait keresi, melyek a székelység javára fordítanák annak hasznát, nem hiszi viszont, hogy a gazdák számának csökkenése megállítható volna.
Ami viszont meggondolkodtatja az elhangzottakban: az agrár-vidékfejlesztési tervek biztató kilátásai. Ennek az unióban nagy lendületet vett irányzatnak hepehupás és havasalji kis hazánkban már csak a domborzati-éghajlati viszonyok miatt is nagy figyelmet kell szentelnünk, a vidékfejlesztés révén olyan új gazdasági-szolgáltatási ágazatok honosíthatók meg itt, melyek a szorosan vett mezőgazdálkodásból felszabadult munkaerőt lekötik, népünket itt tartják, és kenyeret adnak neki, mi több, megújítják szülőföldhöz kötő hûségét. Egy nagy kertté tenni a Székelyföldet - íme egy vonzó cél, melybe - visszatérve a találkozón ugyan­csak Kádár István szájából elhangzott egyik javaslathoz - vadaskertek létesítése is belefér. Hogy oda járjon vadászni, felüdülni a gazdag Nyugat fölös pénzének és szabad idejének elköltésével bajlódó halász-vadász-madarász. A példa persze némileg végletes, sokkal szélesebb ölelésû szolgáltatási szín­­skáláról van szó, mint az kiderült Benedek Huszár János legutóbbi folytatásban megjelent hozzászólásból (Kert­európa - Háromszék, február 23.), s mint még világosabban körvonalazódik az ennek kapcsán folytatott alábbi tisztázó beszélgetésből. Ennek alapgondolata: ,,az intenzív mezőgazdálkodás vagy vegetálás dilemma? túlsarkított, mivel e kettőn kívül harmadik lehetőség is megnyílhat a székelység előtt, ha szülőföldjén marad, és vállalja a vidékfejlesztés teendőit. (Sőt, például az extenzív, külterjes állattenyésztés megújult formában való fennmaradására is van remény. Erről majd legközelebb.)
Nagybirtok vagy családi birtok?
- A székely bizonyára nem ok nélkül idegenkedik a másutt kieszelt reformoktól, korábban Moszkvából importált utópia kényszerzubbonyát húzták rá, most pedig mintha Brüsszel kívánna valami, az ő rovására kiagyalt rendszert ráoktrojálni. Az uniós agrárpolitika várható reformja nem igazolja e borúlátást - fejtette ki hozzászólásában.
- Kiélezett a helyzet a szomszédban is - véli Benedek Huszár János. - Ott az Országgyûlés mezőgazdasági bizottságának MSZP-s elnöke jelentette ki a tavalyi nagy gazdatüntetés előtt, hogy 500 hektár alatt nem lesz élet Magyarországon. Azaz csupán az 500 hektáros nagybirtokok fognak tudni megélni. Nem a téeszekre gondoltak, ott sok a tulajdonos, hanem a kimondott kapitalista nagybirtokra, melyet az egy tulajdonos, kevés munkaerő, sok föld jellemez. Nos, én megnéztem: nem ez az európai valóság, és nem ez az európai jövendő. Az 1950-es évek óta minden liberális közgazdász elmondja, hogy a családi gazdaságnak nincs jövője. Miközben már a gazdák második nemzedéke adja át birtokait gyermekeinek. Az EU-ban 2005-ben az átlagbir­tok­méret 19 hektár volt, ott tehát vannak ennél nagyobbak, de kisebbek is, s tudni kell, hogy az 50 hektárnál nagyobb birtokok a gazdaságok 8,6 százalékát teszik ki. 2002-es adat szerint Ausztriában, az egyik legdinamikusabban fejlődő országban egy istállóra 9,1 fejőstehén jutott. Ha létezik 60 fős istálló, nyilván, létezik öttehenes is. És még valami: senki nem kötelezi a gazdát, hogy fejőgéppel fejjen, hogy szabadtartást vezessen be, és milliárdos befektetéssel istállót építsen. Nem! Három dolog fontos: a környezetet ne károsítsa, az állat jólé­tét biztosítsa, és terméke higiéniailag kifogástalan legyen! A zárt rendszer? Kézzel is lehet tökéletes minőségû tejet fejni, és géppel is lehet ihatatlant. Hogy akkor nem kap támogatást? Dehogy nem! Ezek mind különféle cégek és hivatalok által terjesztett téveszmék. Persze, az EU-ban nem azért nem fejnek kézzel, mert rusztikusak akarnak lenni, hanem mert megvan a technológiájuk hozzá. De a végtermék minősége a fontos: a szomatikus sejtszám, a csíraszám és a gátlóanyagok jelenléte, ezután jön a beltartalom: a fajsúly, a fehérje és zsírfok, és persze a fizikai tisztaságnak is meg kell lennie. Be van bizonyítva, hogy kézzel lehet prémium tejet fejni.
- A kézi fejésû tej versenyképességéről, eladhatósága köréről, a mennyiségekről bizonyára lehet vitázni. Az állatállományt szabályozza az uniós csatlakozási szerződés.
- A szerződésben Románia csak tehén- és juhtartásra kapott kvótát, disznóra, kecskére, szárnyasokra nincs kvóta. A tejkvóta 3,057 millió tonna, ez 3700 literes tehenenkénti átlaghozammal számolva 826 000 fejőstehenet jelent. A jelenlegi állomány 1,741 millió. Jó lenne, ha azt mondhatnók, a többi átmegy húsmarhatartásba. Sajnos, ott a kvóta nagyon alacsony. Mi lesz a fölösleggel? Gondolom, le kell vágni, illetve lehet tartani, de a tőle kifejt tejet nem lehet eladni. Önmaga megihatja, odaadhatja a malacnak, de nem azért tartok tehenet, hogy disznót hizlaljak vele.
- A szerződés tehát igenis tartalmaz szûk keresztmetszetet. Ez tehát nem tekinthető lezárt kérdésnek, még ha megkötötték a szerződést, akkor sem. Ami a hozzászólásában részletezett négy fő irányt illeti: lesz-e ezekre pénz? Közismert Anglia törekvése, hogy csökkentse a túlságosan felduzzadt mezőgazdasági kiadásokat.
- Fél éve az angol miniszterelnök vezeti az uniót, s érvényesíti nézetét, miszerint nem lehet odaadni az unió költségvetésének felét a mezőgazdasággal foglalkozó, mindössze 4,4 százalékot kitevő lakossághányadnak. Kiszámították, ha az unió Amerikától vásárolná meg élelmét, jobban járna, olcsóbban jönne ki. De akkor mi lesz a 4,4 százalékkal? Azt mondják, elhanyagolható mennyiség. Svájci példával folytatom: ott a mezőgazdaság a GDP mindössze egy százalékát állítja elő. Volt, aki azt mondta: számoljuk fel az egészet, a munkanélküliséggel majd csak kezdünk valamit, alakítsuk át az országot egy hatalmas kertté, és adjunk a parasztnak pénzt azért, hogy nyírja a füvet stb. A vitában a gazdák érdekvédelme viszont kiszámolta, hogy a 4 százalék nem 4 százalék! Mert a mezőgazdaság felszámolása együtt járna a feldolgozó iparágak, a beszállítók megszûntével, a gépgyártás, a mûtrágya, vegyszer, élelmiszer-ipari stb. egységek felszámolásával, s akkor már a 4 százalék tulajdonképpen 21 százalék - és nincs épeszû kormány a világon, mely az aktív lakosság 21 százalékát az utcára akarná tenni, szaporítván azzal is a meglévő munkanélküliséget. Tudni kell ráadásul, hogy vidéken él és lakik a nyugati lakosság fele. A mezőgazdaság nem azt jelenti, hogy egy paraszt egy traktorral megmûvel egy darab földet, hanem a vidéket behálózó intézményeket, a szolgáltatások rendszerét, a bevonzott embereket jelenti. A vidék egészséges szociális egyensúlyát a mezőgazdaságban foglalkoztatottak tartják fönn, mert ők vannak helyhez kötve. Minden élelmiszer behozható, de a vidék nem importálható javakat is termel. A környezet védelme, az élőhelyek biztosítása, az egész kultúrtáj fennmaradása, a vadgazdálkodás stb. ember nélkül lehetetlen. Erre kell berendezkedni, arra megtanítani az embereket, hogy a vidéküknek megfelelő gazdálkodási rendszerbe beilleszkedjenek, és akkor nagy összegek hívhatók majd le. Nem azért, mert egy kiló helyett másfelet termeltek, hanem azért, mert azon a környéken él egy ősi állatfaj, a magyarszürke, ott fészkel néhány énekesmadár, a borz nem halt még ki stb., stb.
- Egy országnyi Hortobágy, ugyebár! Saját szememmel láttam, Spanyolországban sokan erdősávokat telepítettek szántóikra, másokat azért fizettek, hevertessék időszakosan parlagon földjeiket. A feladat, hogy mindezt a Székelyföldre hogyan alkalmazhatjuk.
- Meglévő értékeink és megtermelt javaink értékesítési módján múlik, nem feltétlenül újfajta javak termelésén. Itt, Illyefalván a szarvas­­marhatartók egyesületében gondolkodtunk azon, kis pénzünkkel mit csináljunk. Egyik javaslat szerint vegyünk silózógépet, hogy több tejet termelhessünk, a másik szerint állítsunk fel tejbegyûjtőt, hogy eladhassuk a tejet. Persze, hogy az utóbbi mellett döntöttünk: egyszer próbáljuk meg azt jobban eladni, ami megvan, utána növelhetjük a termelést. Nézzünk szét, milyen értékeink vannak. Olvassuk, Gyergyóban ötven éve elhanyagolt borvízfürdőket újítanak fel. Régészeti emlékeink stb., minden bejöhet a képbe. Hogy ugrásszerûen megnőnek-e a bejövő pénzek? Nem ugrásszerûen, az uniós kifizetések Magyarországon például tíz év alatt érik el az uniós szintet, de sokkal több lesz, mint amennyit a román kormány eddig folyósított. Ha egy gazda integrált gazdálkodással kezd foglalkozni, beállítja azt a rendszert, a pénz a számlájára évi rendszerességgel biztosan bejön. A baj mindig a kormányokkal van, és azokkal, akik túllihegik a környezetvédelmi és egészségügyi előírásokat például. Ha azokat 2020-ig kell teljesíteni, ők már most számon kérik rajtunk, megbénítva, csődbe juttatva sok mindent.
- A tagosításhoz nagy reményeket fûz. Most mégis helyeselt a kritikának.
- Kádárnak igaza van abban, hogy ha összetagosítjuk az egészet, jöhetnek a külföldiek, és megvehetik. De még sincs igaza, mert mennyit tud egy székely gazda tagosítani? Öt-tíz-húsz hektárt. Ezért a holland gazda nem jön ide, neki száz vagy több száz kellene. Érdemes megtudni, hogy az EU legnagyobb támogatásait a Philip-Morris, a Nestlé, az angol királynő birtokai kapják, egymagukban annyit, mint egy-egy később csatlakozott kisebb ország minden mezőgazdásza. Együttvéve. Ezekkel nem versenyezhetünk. Ha a tőkés nagybirtok kimegy vidékre, akkor Illyefalva egész határát három gazda megmûvelheti, s ha még csak nem is idevalósiak, akkor hatásuk a környezetre és társadalomra egyértelmûen negatív lesz. Márpedig a mezőgazdaság éppen azért fontos, mert munkát ad az embereknek. Sokatmondó a kínai és az amerikai példa közti összehasonlítás: az amerikai rendszerben egy ember ezer hektáron ha rizset termel, a fizetése annyira elég, hogy ő abból a családját eltartsa. Kínában egy család gép nélkül, esetleg egy bivallyal, egy hektáron termel rizset, de abból megél az egész család. Ugyanazzal a rendszerrel Amerikában ezer családot lehetne eltartani. A Regátban előfordul, hogy három traktorral ezer hektárt mûvel pár ember. Illyefalván ezer hektárból kétszáz család él meg. Ha hagyjuk, hogy a tőkés nagybirtok uralkodóvá váljék vidéken, annak egyenes következménye lesz a lakosság beköltözése a városi gettókba. Ezért nem helyeslem az ,,életjáradékot földért programot? sem. A kormány döntött úgy, hogy például korai nyugdíjazás helyett ezt a megoldást ajánlja a földkoncentráció elősegítésére. Csakhogy ez a nagybirtok kialakulásának kedvez. Én a korai nyugdíjazást helyeselném, s a föld átadását a fiaknak-leányoknak. Az idős gazda nyugdíjat kap, a fiatal munkahelyet, a családi gazdaságok rendszere pedig fennmarad.
B. Kovács András
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2006-03-02: Archívum 2003–2007 - :

Hírsaláta