Kultúra: Milyen is egy hágó?

2006. március 4., szombat, Archívum 2003–2007

Bár emberi település nem volt sehol a közelben, pontosan a hágón, a két medencét összekötő országút mellett, egy piros-fehér csíkos vasrúdon autóbusz-megálló kerek táblája himbá­lózott a szélben. Itt haladt keresztül naponta négy autóbusz, a reggeli és a délutáni járat.
A pózna tövében magányos lány ül­dö­gélt. Nem túl gondo­san varrt, egyszerû barna kö­penyt vi­selt, csu­paszon ha­gyott lábán valami ol­csóbb ci­pőt. Ke­zé­ben háló lógott elten­ni való uborkával. A reggeli járattal érkezett dél felől, valahonnan, ahol megterem az uborka.
Egy ilyen hágó elég szeles hely, ezernégyszáz méter fölött elég szelesek a helyek, szép időben is lobog az ember ruhája szegélye. A lánynak is, bár hátát a martnak vetve ült, kicsit lo­bogott barna köpenye szegélye, fölötte nyikorgott a megállót jelző kerek tábla.
Tiszta idő volt. A két me­dencébe jól be lehetett látni, az északiba valamivel távolabbra, bár nyugatnak kanyarodó végét a párásságra hulló napfény el­fehérítette. Nyugat és kelet felé erdős és kopár gerincek válta­koztak, a magasabb hegyhátakról hófoltok nyúltak egészen az erdőhatárig.
Valamivel a hágó alatt, egy kanyarban tejbegyûjtő volt. A magasabban fekvő esztenákból kis szekereken hordták ide le a tejet minden délelőtt. Az eső vájta utacskák a hágón torkolltak az országútba, zötyögő kis szekerek mellett szaladtak a tehenészfiúk.
,,Vigyünk-e lefelé egy darabon?? - kiabálták a lánynak. A lány alig nézett feléjük. Csak fejével intette, hogy nem akarja.
Néhány teherautó is megállt a hágón. Amíg a motor hûlt, a sofőrök körülnéztek, lepillantottak mindkét oldalon a völgyekbe, ahol mélyen a fenyvesekből kifehérlett egy-egy kanyar. ?k is megkérdezték a lányt, vigyék-e valamerre egy darabon. De a lány nem akart menni sem délnek, sem északnak.
Ebédidő tájt, amikor a tehenészfiúk hazafelé igyekezve elhaladtak előtte, újra megkérdezték, vinnék-e fölfelé egy darabon. De a lány fölfelé sem akart menni.
A pózna tövében üldögélt, és a távolba nézett. Csak nagy ritkán állott fel, ilyenkor megigazította a ruháját, átment az úton, s úgy tûnt, csak azt a helyet nézi, ahol az előbb üldögélt s a távolba révedt. Arcával mintha nem lett volna sehol, érdemes lett volna közelről szemébe nézni, de ettől aztán bizonyára megijed. Itt érte a délután is.
Oktalanul bár, de kicsit bánatos tud lenni egy ilyen havasi délután. Egy ilyen elhagyatott hágó, ahonnan északnak és délnek be lehet látni egy-egy délutánt. Egy ilyen lány, akit nem szabadna megijeszteni.
Estefelé, amikor jött a fél hetes busz, felszállt, és továbbutazott észak felé.
Kicsit városias, kicsit parasztos volt, kicsit bizonytalan, kicsit akaratos, délről érkezett, észak felé tartott uborkáival, és egy napot töltött a hágón.
Most már úgy tûnt, csak ezt a fél hetes buszt várta reggel óta. Talán mégis valami egyebet, és talán hiába. Vagy talán csak tudni akarta: milyen is egy hágó?
Bodor Ádám
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép