4.
Az alulról felvitt, idegen erő által felhelyezett új hatalom a kapott mintákra és útmutatásokra alakította ki a maga szerveit. A legfelsőt, a leghatalmasabbat, az egyetlen Pártot, a bolsevik módon épített Magyar Dolgozók Pártját, mely erőszakkal letiporta, uralma alá kényszerítette, majd elnyelte a Szociáldemokrata Pártot, bekebelezte annak megalkuvásra, önfeladásra, a hatalomhoz való dörgölőzésre hajlamos rétegeit. Aki ezt nem vállalta? Börtönökbe, bitófákra került. És az uralkodó párt kiépíti a maga hatalmi gépezetét, szolgahadát és - terrorszervezetét, az ávót.
Hát miket is csináltak itt ezek az ávósok? Megvertek jó pár embert, csak itt a környékünkön, de úgy, hogy az egyik bele is halt a végén. A házuk alsó feliben lakott egy fiatal házaspár, s ezek jelentették a tulajdonost az ávónál. Aztán elvitték, be az irodájukba, ott összevissza verték. Úgy összeverték, belehalt. (Peehr Ferenc, Pornóapáti)
Jellemző eset a Kiss Sándoré. Bement a piacra, és mint afféle parasztember eladott mindent, csirkét s egyebet, s a kocsma előtt megállt, hogy megigyék egy fröccsöt. Annyit megérdemlek, így gondolta magában. Bement a kocsmába a párttitkár is. Maga mit keres itt, mit iszik, ahelyett, hogy kint a mezőn dolgozna, így meg úgy. Ez a jókötésû, derék magyar ember azt mondta neki: vedd tudomásul, te csavargó, a proletárdiktatúrát én tartom! Igenis, én etetlek! Megfogta, s kidobta az illetőt. Mire hazament, már ott volt két ávós kocsi. Elvitték. Kivitték a Körös-partra, a kezébe adtak egy cédulát, addig verték, kínozták, amíg ráírta a maga rossz írásával - megvan a levél -: ,,Drága feleségem, nem bírtam tovább az életet, ne haragudj, öngyilkos leszek.? S belelökték a Tiszába. Nem egy van ilyen, sok, szinte számtalan. Rengeteg embert tettek el ?45 és ?56 között. (Fekete Pál, Békéscsaba)
És ami megint kommunista sajátosság, szinte lehetetlen ezeknek az áldozatoknak a kiderítése, az esetük, a velük történtek felszínre hozása. A meggyilkolt hozzátartozói nem azon fáradoztak, hogy mint tudják az igazságot kideríteni, hanem hogy miként titkolják, rejtsék el a rajtuk esetteket, velük történteket. Mert nem a bûnös volt a bûnös, hanem mindig, de mindig az áldozat. És az, aki szólni mert. Tiltakozás? Egekig ért a félelem! S az emberek ragaszkodtak nyomorú életükhöz.
Ilyen emberek voltak az ávósok, ott a legtöbb. Mind az alja, a cigányok, meg Borsod megyéből a legalacsonyabb szintû emberek, a legutolsó réteg, azokból lettek az ávósok. (Antal Gyuláné Szabó Magda, Zalaegerszeg - Melbourne)
Az 1945-től ?56-ig terjedő Rákosi-féle időszakban estek áldozatul a legtöbben, méghozzá erőszakos halállal. Azoknak az embereknek a hozzátartozóival, jó barátaival beszélgettem, akik erőszakos halállal fejezték be, politikai vagy kreált okból, osztályellenség, klerikális reakció vádjával. Kémkedés, nyugati kapcsolat, kulák, világnézeti meggyőződés s egyebek. A megdöbbentő a dologban az, hogy rengeteg ember? az akkori törvénytelen törvények alapján elítélteken túl több mint négyszáz olyan embernek a halálos tragédiájával találkoztam, amiről szinte sehol, se levéltárban, se másutt a világon nincs dokumentum. Az emberek elmondták keserves tapasztalataikat, fényképeik maradtak meg, és irataikat is az egyházi anyakönyvek alapján sikerült megtalálnom. Ezt felakasztották, azt agyonverték, ezt vízbe fojtották, ezt összekötözték és agyontapostatták lovakkal. Többször megvan a boncolási jegyzőkönyv is. Olyanok igazoltatták, hogy az illető azt mondta - mert volt benne egy kis nyomás, kocsma -, hogy ti nem vagytok senkik, hazaárulók vagytok! Kivitték, kocsi után kötötték, s a makadámúton elkopott a feje. Fél fejjel maradt. Aztán hazahozták a falu közé. (Fekete Pál, Békéscsaba)
Rengeteg halálraítélt, életfogytiglanra ítélt, rengeteg, rengeteg? Ott voltak magnófelvételek, s mi ott néztük a belügyminisztériumban, amikor onnan mindenki elmenekült. (Horváth Kornél, Budapest)
Jó ötvenezer magyar embert gyilkoltak meg ?45-től ?56-ig. Nincs pontos adatom, csak a börtönévek alatt összeszedett ismereteim alapján. És ezeknek az embereknek semmiféle bûnük nem volt. Két dolgot fogtak rájuk. Az egyik az volt, hogy kizsákmányolók voltak, a másik, hogy a rendszer ellenségei. És ezzel a két jelszóval lehetett embereket gyalázni, gyilkolni. És így veszett el a magyarság színe-java. (Rácz Sándor, Budapest)
Hazugságra épült minden. A hazugság oszlopait betonozták a rendszer alá, bele a rendszerbe, az volt a váz, a vastraverz, amin álltak a falak.
Az országgyûlés akkor évente egyszer volt, tartott egy néhány napot, és kész. Behív bennünket a főszerkesztő, s nekem azt mondja: a debreceni Tollas Sándorné hozzászólását majd te írod meg! Jó, mondom, rendben van. Akkor mikor megyek le? - mert vagy kocsit adtak, vagy vonatjegyet. Minek akarsz Debrecenbe menni? Hát hogy beszéljek Tollas Sándornéval. Mit akarsz vele beszélni? Hogy mit mond, s majd stilizáljam. Ez valami téesztag volt, kellett ilyen is legyen az országgyûlésben. Elém hajít valamit, három vagy négy sor le volt írva, hogy Tollas Sándorné erről meg erről meg erről fog beszélni. A pártközpont megadta ezeket a direktívákat, és az egész országgyûlés minden hozzászólását mi írtuk meg, a Szabad Nép munkatársai. A Rákosi-féle beszámolótól a Tollas Sándornééig egy szó nem volt, amit nem mi írtunk meg. Kiadták, hogy Rákosi beszédeit Gyímes Miklós írta, akit kivégeznek majd ?56 után. Elég volt, hogy amikor Tollas Sándornét megírtam, beleborzadtam ebbe. Mert aztán végigültük az országgyûlést a parlamentben a tudósítópáholyban, s ott olvasta Tollas Sándorné, amit én írtam. És mindenki. Rákosi azt, amit Gyímes írt, megvolt, hogy mit kell írni... (Dr. Fejér Dénes, Szeged)
A társadalom salakja tört fel, az aljanépből lettek nemcsak az ávósok, de az apparátus tagjai is.
Apám legtöbbször azt csinálta, hogy éjjel háromkor fölkelt, fölült a lóra, s körüljárta a határt. Reggel, ugye, hat órakor keltek az emberek dolgozni, s körüljárta a gazdaságot. S ezt a fiatalembert háromszor is elkapta, hogy aludt a kukoricásban, s nem kapált. S ez került a megyéhez valami kultúrmindenesnek, ő lett az atyaúristen. (Bárány Eszter, Szekszárd - Nürnberg)
És ezt a hazugságbirodalmat - mely potenciális ellenséget látott minden becsületes emberben - fenn kellett tartani. Kire, kikre lehetett alapozni? Hogy a terrorszervek tudjanak mindenkiről, még a sugdosva beszélőkről is! Megszervezték megfélemlített, kiszolgáltatott, gyenge jellemû emberekből a besúgóhálózatot.
A nővéremet is, engem is állandóan zaklattak, hogy legyünk spiclik. Se a nővérem, se én erre nem voltunk hajlandók. Engem nem engedtek tanítani. Édesapám nem kapott nyugdíjat, és semmiféle jövedelme nem lehetett neki. (Prezenszky Edit, Adony - Burgkastl)
Hogy milyen volt ez a rendszer? Az öltöző, ahol a munkás levetkőzik meztelenre, megfürdik, és felöltözik az utcai ruhájába. Ez a hely az, ahol a leginkább szabadon, nyíltan beszéltek a munkások. Ott, fürdés közben, öltözködés közben. S a gyárban az öltözőszekrénybe az elvtársak betették a lehallgatókészüléket. És így tudták, hogy ez a hang kié, és ennek az embernek mi a véleménye erről meg arról. Évekig nem tudtunk erről. Beszéltünk. Amikor aztán kezdték kiemelni közülünk egyik vagy másik őszintébb szavú munkatársunkat, akkor tudtuk meg, hogy az öltözőszekrény is be volt építve a rendszer eszköztárába. (Rácz Sándor, Budapest)
Beleszóltak az emberek magánéletébe.
Egy bizonyos Biczó István nevezetû rendőrfiú a zalaegerszegi gépkocsiosztályon volt, s igen szerelmes volt belém. De ezt a rendőrség megakadályozta, állandóan be kellett a rendőrségre járnom, jelentkezni, hogy nem állok vele szóba, és semmi közöm nem volt hozzá. Erre nekem azt kellett fogadnom, mert még így sem hittek nekem, szóval berendeltek egy nőgyógyászhoz megvizsgálni, hogy szûz vagyok-e. És pechükre annak találtak. Egy hétre rá megint berendeltek, és mondták, hogy egy bizonyos Imre nevezetû társa úgy csavarta ki a Pista kezéből a pisztolyát, mert miattam fejbe akarta lőni magát. És innen kezdődtek a bajok... Nem volt kölcsönös a szerelem. Én csak úgy vettem őt, mint egy barátot. Mert eredetileg barátja volt a bátyámnak, egyidősek voltak. Engem üldöztek, hogy ne álljak szóba vele, ezért rendeltek be többször. (Antal Gyuláné Szabó Magda, Zalaegerszeg - Melbourne)
Ahogy elég erősnek érezte magát az új hatalom, általános támadásba kezdett a polgárság és a parasztság, a falusi és városi középosztály ellen. Azok ellen, akik értékeket termeltek. A végső cél az volt: emberileg tönkretenni őket, s megszerezni mindenüket, otthonukat, vagyonukat, birtokukat, munkaeszközeiket.
Tagolták a falusi társadalmat. Össztüzet intéztek a jómódú falusi gazdák ellen. Bevezették a beszolgáltatási kötelezettséget, könyörtelenül vették el a termelőktől a javaikat, terményeiket, mindent-mindent. Be kellett szolgáltatni a húst, a gabonát, majd bevinni a téeszekbe a földjeiket, termelőeszközeiket. A falusi társadalom legfőbb célpontjaivá a kulákoknak mocskolt tehetős gazdák váltak.
Az ötvenes években az ávó kiszállt Tyukodon, és harminc családot kitelepítettek a Hortobágyra. Egyedül az én szüleim maradtak. A testvéreit családostól kitelepítették, azt mondták, hogy Bálint bácsi jó ember, őt nem telepítjük ki, mert adott a kondásnak egy egész kenyeret. Na de hát a többiek is úgy voltak kulákok, meg apám is, hogy 20 hold alatti kis földjük volt, tehát ott nem voltak nagy gazdák, nagy birtok nem volt, ilyen egyszerûbb parasztemberek voltak. És kivitték őket. Éjszaka jött az ávós kocsi, az ablakból lestük, ki se mertünk menni, néztük, hogy a nagybátyámék - mert nem tudott bejönni az autó -, amennyit a hátukon lepedőbe kötve el tudtak vinni, azt vihették magukkal. A bátyámat úgy engedték középiskolába, hogy nem írták be, hogy kulákok a szüleim. Együtt éreztek a pedagógusok, és úgy vették be az iratainkat, hogy nem volt beírva, kulák. Ott mindenki csöndben volt, lefejezték a falut. (Lukácsi Hubáné, Tyukod)
Én pénzügyi osztályon dolgoztam, az adóhivatalnál. Itt az adóbehajtással rengeteg sérelem volt, nekünk az irodából is kellett sok esetben mennünk. Elég volt az, hogy valaki kulák legyen, tehát hiába volt kérelme beadva, ráírták a nagy piros K betût. És már adták is vissza. Ezeket nem vizsgálhattuk ki. (Gulyás Árpádné Baragi Sára, Hódmezővásárhely)
Ez a sok keserûség! Elég volt, hogy valaki csak egy rossz viccet elsüssön, vagy egy olyant mondjon, ami Rákosira vagy a fennálló rendszerre vonatkozott, azt elvitték. Biztos lehetett benne, hogy ő már este nem alszik otthon. Elvitték az embereket, s nem is tudták sokáig, hogy hol vannak. (Gulyás Árpádné Baragi Sára, Hódmezővásárhely)
Amikor az MTSZ szervezése volt, akkor elvitték a családokat, és azért hívtak be embereket, hogy megfélemlítsék. Édesapám beteg volt, szegényt behívták, leoltották a villanyt. Sajnálja maga ezeket? Már hogyne sajnálnám, hát apáról és testvérekről van szó. Apám nagyon csöndes ember volt? Azért csomagoljon be, nem tudhatja, mikor jövünk. Mi úgy voltunk két-három hónapig, hogy zsákba volt csomagolva az, amit el kell vinni. Három testvérét családostól elvitték. Még nagyapám, szegény, ott volt a nagynénémnél, kisgyereke volt, és félt egyedül, és akkor nagyapa elment, ott aludt nála, mert a férjét már börtönbe csukták, úgy az ötvenes években volt, s elvitték nagyapámat is egy pipával a szájában. Vitték szegényt. Azt hiszem, két évig voltak oda? (Lukácsi Hubáné, Tyukod)
Verték a magyar parasztokat - nagybátyáimat, rokonaimat -, úgy kényszerítették bele ezt a gazdag falut a kolhozba, és bizony számosan közülük éjszakákat álltak a falnál a községháza istállójában. (Hóka Ernő, Budapest - New York)
Gazda József