(folytatás tegnapi lapszámunkból)
Hubbes Márton Olaruban is megőrizte humorát, a legnagyobb nyomorúságból is tréfát faragó természetét. A környezetét, elsősorban Sass Kálmán családját próbálta nyugtatgatni. Hazaküldött leveleivel az otthon maradt családtagjaiban is ő tartotta a lelket.
A lánya közel egy év múlva, 1959 augusztusában látogathatta meg. Akkor is idegeneknél, a falubeli gazdáknál szállhatott meg, neki is mindennap jelentkeznie kellett a helyi milíciaőrsön.
Hubbes Márton arra kérte gyerekeit, hogy ezentúl csak levélben keressék meg. A nagyobbik fia havonta, a kisebbik fiáról gondoskodó lánya, amikor csak tehette, csomagokkal segítette túlélni a kényszerlakhely megpróbáltatásait.
A Belügyminisztérium 15178. számú, 1958. szeptember 29-i rendelete értelmében a börtönbüntetés letöltése után kétévi kényszerlakhelyre ítélték. Két év után azonban az angol hadifogságban eltöltött időszak miatt angol kémnek ,,vélték? - akkoriban a nyugati hadifogságból hazatértekre könnyen rásütötték az ,,imperialista kém? bélyeget! -, így a 16012. számú, 1960. október 15-i belügyminiszteri rendelet alapján újabb két évvel meghosszabbították a kényszerlakhelyen letöltendő időszakot.
1962-ben szabadult. Hazatérése után Sepsiszentgyörgyön nem kapott munkahelyet. A kőhalmi Apemin vállalat ágostonfalvi részlegénél munkásfizetéssel könyvelőként dolgozott 1966. január végéig, amikor hatvanévesen nyugdíjazták. A börtön, a kényszerlakhely megtette a hatását: egészségi állapota nagyon megromlott, tüdőasztmát kapott. Ettől szenvedett 1976. február 7-én bekövetkezett haláláig.
Arról nagyon keveset tudunk, hogy a hozzátartozók, a családtagok is megszenvedték az apa, anya vagy testvér politikai meghurcolását. Nemcsak Hubbes Mártont, hanem a nagyobbik fiát is már az 50-es évektől állandó megfigyelés alatt tartották, mivel az édesapja angol hadifogságban volt. 1952-ben a rendes sorkatonai szolgálat helyett munkaszolgálatra vitték el. 1957-ben a végleges ítélet kimondása után a munkahelyéről elbocsátották. Bár hivatalos engedéllyel a gyergyószentmiklósi vadásztársulat titkára volt, vadászengedélyét azonnal bevonták.
A lányát, Hubbes Évát 1959-ben a székelyudvarhelyi rajoni múzeumtól - ahol 1956-tól muzeológusként dolgozott - áthelyezték a bögözi általános iskolához. Kisebbik fia, az akkor tizennégy éves Hubbes Alfréd elemi iskolai tanulmányait sem folytathatta Sepsiszentgyörgyön! (...) Az édesapja főbenjáró ,,bûne? miatt a szülőváros is kitagadta. A fogarasi vegyészeti technikum elvégzése után One?ti-re helyezték. A barátai figyelmeztették, hogy ott is állandóan megfigyelik. Akárcsak bátyját, őt is munkaszolgálatra vitték. Két éven át a legnehezebb körülmények között, az út- és hídépítéseknél dolgozott. Hosszú időnek kellett eltelnie, amíg hazakerült szülővárosába.
Hubbes Márton harminc évvel ezelőtt, 1976. február 7-én hunyt el. Micsoda véletlen egybeesés: idén ünnepeljük az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóját. Ha élne, Hubbes Márton most lenne százéves. A hármas évforduló jegyében illő, hogy méltóképpen emlékezzünk meg Róla, s neve ott szerepeljen az erdélyi ötvenhatos politikai foglyok idén megjelenő lexikonában, s a szûkebb pátriájában, Háromszéken felállításra váró emlékmûre Hubbes Márton nevét is véssék fel.
Tófalvi Zoltán
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.