Részletek a könyvből
A szabadság, egyenlőség, testvériség eszméi 1848 tavaszán nemcsak a pesti márciusi ifjakat és általuk Magyarország népét érintették meg, hanem hamarosan Háromszékre is eljutottak, ott termékeny talajra találtak, és őszire már meg is szerveződött Háromszék önvédelmi harca. Ebben a három szóban való reménykedés volt az, ami lehetővé tette a különböző társadalmi rétegekhez tartozó egyéneknek a szövetségét, azaz a forradalmi váltakozások utáni vágyakozását. Ezt a vágyakozást Háromszéken jó pár haladó gondolkodású nemes ifjú, néhány értelmiségi, papok, jogászok, hazafias gondolkodású határőrtisztek fokozták.
A Rétyi Református Egyház 1837-ben felvett jegyzőkönyvében 10 nemes-, 12 katona- és 116 jobágy-, illetve zsellér-, egy papi és egy tanítói családot találunk, amihez még hozzávehetünk öt-hat más vallású jobbágycsaládot is. Látható ebből, hogy milyen nagy százalékarányt tesz ki ,,a nép?, azaz a ,,közpolgárok? és ,,újpolgárok? rétege, ahogy Bíró Sándor lelkész 1846-tól kezdi írni az addigi ,,provid.? (jobbágy) helyett. Ezek szabad emberi státust és saját földet akartak, a határőrök a határőrség terheitől való szabadulást, és mindannyian - beleértve a nemeseket is - az osztrák elnyomástól való szabadulást és a nemzeti függetlenség kivívását. Mert más-más érdekek feszültek egymásnak, ellentétek is támadtak. Ez tükröződik Bíró Sándor naplójából, aki leírja, hogy az 1848. szeptember 15-én Alsócsernátonban tartott népgyûlésről ,,a hazament egyének mindenféle mozgalmat idéztek elő, (?) örömmel ragadta fel a nép a szabadság hangját, s azt a maga részére úgy értelmezte, hogy többé nem kell katonáskodni, adót fizetni, úr dolgára menni s a telek, ahol lakik, a sajátja lesz, azért a birtokos rend a hírnökök iránt bosszus kezdett lenni, azokat kigúnyolta, de a nép az úrdolgát kezdte eltagadni?.
Az értelmiségieknek, diákoknak, falusi papoknak, tisztviselőknek, a szabadelvûen gondolkodó kis- és köznemeseknek sikerült bizalmat ébreszteni a különböző érdekképviseletû emberekben Háromszéken, háttérbe szorítani a rendi helyzetből fakadó érdekeket, érdekellentéteket, és létrehozni azt a forradalmi egységet, amellyel szembe tudott szállni az elnyomást megtestesítő Habsburg-hatalommal. Ennek az egységnek egész Háromszéken talán Rétyen találjuk a legszebb példáját, ahonnan a ,,nemzetőrök közé nemcsak a 18 és 50 közöttiek?, hanem a fiatalabbak és öregebbek is bevonultak, otthon csak ,,csonkák, bénák, öregek? maradtak, amint az a Kormányzói Hivatalhoz december 11-én Szotyorban keltezett tudósításból kiderül.
Jakab Elek Bíró Sándor lelkésznek tulajdonítja a Rétyen történteket, amikor azt írja: ,,ő a nemesség egy része ellenzése dacára, kezet fogva Székely István honfitársával, május 28-án csak a saját falujában 160 úrbéresből, néhány nemes és három (határőr) katonai egyénből katonailag szervezett s a haza védelmére saját nemzeti lobogója alatt magát hittel kötelezett székely nemzeti őrséget szervezett?. Ugyancsak Jakab Elek írja, hogy Klapka György és Gál Sándor miniszteri biztosokat biztosította Bíró arról, hogy ,,600 főből álló kis falujából egy század önkéntessel maga meg fog jelenni a szegedi táborban. Hazatértével a népet felszólította, szava oly meleg részvétre s akkora visszhangra talált, hogy 12-13 éves bátor székely ifjak és 60-65 éves öregek készek voltak vállalkozni az elmenésre.? Bíró Sándor a radikális szárnyat képviselő, úgynevezett Kiskomitének egyik vezető alakja volt. De más szerepre is vállalkozott, ami kitûnik bitai Bajkó Lajos ?48-49-es hadnagy visszaemlékezéséből, akit Udvarhelyen magához rendelt ?48-ban Berzenczey kormánybiztos, és így szólt hozzá: ,,Volna-e kedve önnek azonnal Háromszékre utazni, és egy református papnak egy fontos üzenetet átadni? - mire én igenlőn feleltem. Erre Berzenczey nekem 15 forintot, egy pecsétes levelet és egy nagy ládát adott át. És én már egy óra múlva repültem, mint a fecske Háromszék felé. Másnap délután a küldeményt a címzettnek a saját lakásán átadtam, s hogy tulajdonképpen mi volt a ládában, azt csak a papnál tudtam meg. Pár órai pihenés után, amint vissza akartam térni, a pap szintén azt a kérdést intézte hozzám, nem tehetném-e meg, hogy a bekövetkező éjszaka Felső-Háromszéken néhány száz kiáltványt kapukra, kertekre, házakra stb. felragasszak? - mire én kereken tagadó választ adtam, de azt megígértem, hogy visszafelé az utamba eső falvakban tehetem. A pap ezzel is meg volt elégedve, s egy csomó kiáltványt a ládákból átadott, s miután meggyőződtem rajta, hogy abban lázítás, honárulás, felségsértés nincsen, jó vacsorakor Angyaloson már meg is kezdtem a ragasztást, s hajnalban abbahagytam Bibarcfalván? A kiáltványnak rövid tartalma az volt, hogy a székely katonaság maradjon hû a királyhoz és a törvényekhez, de a fegyvert semmi ürügy alatt a kezéből ki ne adja, s az agyagfalvi gyûlésen fegyveresen jelenjék meg.?
Bajkó nem nevezi meg Bíró papot, csak az első falut a pap házától, Angyalost, de ez éppen Rétytől az első falu.
Bíró Sándor egy másik szerepéről, Kovachich Horváth Ignác alezredes emlékiratából kaphatunk képet, aki többek között ezt írja: ,,Amiközben a lovasság gyakorlata folyna, én az országútján állongva zavart vevék észre a fegyveres gyalog székelyek közt. Kis szünet után az okát megtudám, ugyanis Butyka őrnagy, gyanítólag mint hû emisszáriusa a szentgyörgyi gyûlés nem verekedni, inkább békélni óhajtó oláh-szász-osztrák pártnak, egész szégyentelenül kezdé ajánlani zászlóaljának a fegyverletételt. De mit dicsérettel kell itt fölemlítenem, a nagyobb rész kebliben ajánlata visszahangra nem talált, sőt nagy visszahatást szült, ugyanis alig egy pár gondolkodó perc után, tám a rétyi papot, Bíró Sándort, és egykori császári testőr főhadnagyot, Székely Dávidot, utánuk két sorkatona fegyveres székelyt velem szembe jönni, kik megállván előttem, azon jelentéssel mutatták be a két fegyverest a tábor neviben, hogy ti. a tábor bennem helyezett bizalmánál fogva kér, hogy vállalnám el a székelység fölötti vezérséget, minthogy ők régi volt császári tisztjeikben nem bíznak.?
A korabeli egyházi jegyzőkönyveket olvasva - nem kisebbítve Bíró Sándor tiszteletes érdemeit - meg kell állapítanunk, hogy kiváló segítői is voltak, hiszen Rétynek sem azelőtt, sem azután nem volt egy olyan mûvelt, iskolázott fiatal nemesi értelmisége, mint akkor. Székely Istvánról, akivel ,,kezet fogva? szervezte a lakosságot, tudjuk, hogy 1845-ben megyebíró volt, tehát Bíró Sándorral gyakran érintkezett, de kortársa volt a külföldi egyetemen is megfordult Antos István, annak két öccse, János és Ferenc és a kiterjedt Székely családból Antal, Lajos, Dénes, Mihály, a valamivel idősebb Dávid, a határőr Fadgyas István fia, Bálint, akiket mind ,,megfertőzött a kor szelleme?. Ezek és ekkor indítottak egy széles körû mozgalmat ,,a ruinában lévő templom és torony? újjáépítése érdekében is - amit őseik elhanyagoltak -, amely mozgalom eredményeképpen, ha tíz év alatt is, de felépült a mai formájú templom és torony. Ezek voltak azok a nemesek, akik saját érdekeiket félretéve, Bíró Sándor lelkésszel és a ,,nép?-pel együtt részt vettek az önvédelmi harcban.
Még arról kell szólnunk, hogy Bíró Sándor 1848. október 4-én levelet írt Kossuth Lajosnak, amelyben beszámol a Háromszéken kialakult helyzetről, a nemesek és tisztviselők viselkedéséről, és nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a székely jobbágyokat földhöz kell juttatni, mert meglátása szerint csak úgy lehet a szabadságot és a demokratikus intézkedéseket fenntartani. ,,Ha birtoka van a népnek, csak akkor lehet őket igazán fellelkesíteni hona és birtoka védelmében.?
A székely nemeseket ki kell fizetni a jobbágyokért, mert ha nincs jobbágy, csak pénzzel mûveltetheti meg a földjét, pénze pedig nincs. Kéri, engedjék a jobbágyokat is a nemzetőrségbe, hiszen borzasztó dolog, hogy 10 000 jobbágy és zsellér eltiltatik a fegyverfogástól akkor, amikor végveszélyben van az ország. Kéri, hogy Kossuth mozdítsa el a reakciós vezetőket, nevezze ki főtisztnek Berde Mózes ügyvédet, a nemzetőrség egyik parancsnoka legyen a rétyi Székely Dávid. Álljon Kossuth a hon élére, szólítsa fel a papságot, elsősorban a háromszéki protestáns papságot, akik lelkesen fognak sietni a haza megvédésére.
Úgy véljük, akkor járunk el helyesen, ha ezt az önvédelmi harcot a csokorba gyûjtött résztvevők életútjának felvázolásával mutatjuk be, s ezáltal nyerünk ismereteket a szabadságharcról, illetve a rétyieknek a falu nagyságához viszonyított óriási szerepvállalásáról.
Bíró Sándor az Udvarhely melletti Boldogasszonyfalván született (néha otzfalvinak írja magát!) 1817-ben. Középiskoláit Székelyudvarhelyen végezte. Réty az Udvarhelyi Kollégiumból fogadott legátusokat, a református nemes ifjak egy része is ott tanult, valószínû, innen ismerték a rétyeik. ,,Az Udvarhelyi Kollégiumba mostan Syntaxis Praeceptor Eökegyelme Bíró Sándor uram 49, Nms Márkosfalvi Barabás Mihály úr 23 szózatokat kapott? - írják a rétyi presbiteri gyûlések jegyzőkönyvében 1837. október 23-án, amikor megválasztották papnak. A következő év januárjában költöztetik Rétyre.
Nem sokkal idejövetele után a presbitérium megrendeli a Brassói Magyar Újságot, valószínû, az ő sugallatára, és szaporodnak a jegyzőkönyvben a templom és a torony javítását szorgalmazó bejegyzések. Írt újságcikkeket, kiadta szónoklatait, és 1846-ban Kolozsvárott kiadta Bartha András feldobolyi paptársával közösen írt Pálinkatan címû, mértékletességre nevelő kis könyvét (lásd a Közmûvelődés c. fejezetet).
Már 1846-tól ,,közpolgárt? és ,,újpolgárt? ír a különböző anyakönyvekbe, ami azt jelenti, hogy már akkor magáévá tette az egyenlőség eszméjét, és a maga módján ki is fejezte azt.
Az önvédelmi harcban Rétyen játszott szerepét fennebb már ismertettük. Ennél is tovább lépett, miután 1849. május 7-én még bejegyzi Zoltáni Elek ,,honpolgár? születését, s utána ,,a pályáról ünnepélyesen lelépett?, mert a szabadság megvédésére ,,katona kell?, idézi - feltehetően a saját szavait - a Bíró naplóját közzétevő Kuszkó István. Csíkszeredában Gál Sándor ezredesnél jelentkezett, aki örömmel fogadta, és a Gyimesi-szoros védelmére rendelt századhoz nevezte ki kapitánynak. A csíksomlyói barátoknál szállásolták el. A barátoknak volt egy régi nyomdájuk. Ezzel a nyomdával ,,Simó őrmester segédírnoksága mellett hírlapot kezdett szerkeszteni? Hadi Lap néven. Május 27-én Csíkszeredában jelent meg az első és július 2-án az utolsó szám, összen hét. Jó néhányan értékelték mind a forradalmi újságot, mind a szerzőt. Mi nem olvastuk a Hadi Lapot, és az eseményeket sem ismerjük annyira, hogy önálló véleményt merjünk megkockáztatni, ezért a kérdéssel behatóan sokat foglalkozó Imreh István történész tanulmányát vesszük kútfőnek a továbbiakban. Nevezett idézi Jakab Eleket, aki szerint ,,Bíró Sándor demokrata gondolkodású és kissé egzaltált volt?, és Kuszkó Istvánt, aki ,,nagy idők nagy emberének tartja, akiben a vezetői képesség sokoldalúsággal társult, aki bátor és erélyes katona, és kiválik mint népvezér?. Imreh István még hozzáteszi, úgy véli, hogy rászolgált e jelzőkre, és ,,hogy őszinte híve volt a forradalmi küzdelemnek, kereste a módját a népszerûségnek, és tény az is, hogy önmegvalósító ambícióival társult lelkesedése a józanságon, a mértékletességen túl lendítette?. Mint a Hadi Lap vezércikkírója ,,a népért lelkesedik, az úri önkényt gyûlöli, s ezért eleve vitába száll azokkal, akiktől fejcsóváló bizalmatlanságot és gúnyt vár? - írja Imreh István. Ez a népi indulat írat le ilyen mondatokat Bíró Sándorral: ,,?akik még most is csak a kvekkert, a frakkot, meg a tarka dolmányt ítélgetik, és nem az embert, ?kik még most is csak a dolgok kérgén rágódnak, belsejébe benézni nem képesek, azok a durva papírú lapot ne olvassák. A puskatusra s kardra nem termett piskóta markú úrfi patyolat ujjacskáit megsérti a csíki papírból készült hadilap.?
(folytatjuk)