
(folytatás március 15-i számunkból)
Nemcsak azért kezdjük Antos Jánossal Bíró Sándor után az ismertetést, hogy helyreállítsuk az ábécérendet, hanem azért, mert róla tudunk a legtöbbet, hiszen élete vége felé, 1895-ben a rétyi egyház számára megírta az önéletrajzát. Nos, miként Bíró Sándor tiszteletes életpályájának a megírásával a falusi értelmiségnek és a népnek a szabadságharchoz való viszonyulását, gondolkodását akartuk bemutatni, és azért került a sor elejére, azonképpen Antos János életútjával a háromszéki nemeseknek a magatartását szeretnénk példázni, illetve utalni a szabadságharc fontosabb csatáira, amelyekben részt vett.
Antos János 1819. július 25-én született Rétyen a ma is meglévő Antos-kúriában, rétyi Antos József és pávai Vajna Krisztina negyedik gyermekeként. ,,Az elemi oskolákat részint Rétyen a helybeli ref. Felekezeti néposkolában? végeztem. 1825-ben a Nagy Enyedi ref. Gimnáziumba mentem, és így tanultam ottan 1838 július végéig? - írja a már említett önéletrajzában, majd azzal folytatja, hogy édesapja ,,elhatározására?, miután egy évet a jogon végzett, hadapród lett a 2. határőr székely gyalogezredben.
Megjegyezni kívánjuk, hogy Antos József a két első fiát világi pályára szánta, a második fiú, István még németországi tanulmányúton is volt. Szép példáját láthatjuk itt a háromszéki nemesek abbéli törekvésének, hogy gyermekeiket a kincstári és vármegyei hivatalok vezetésére képezzék ki, illetve követve a nemesi életforma hagyományait, a katonatiszti életpályára irányítsák.
Antos János 1842-ben, négyévi kadéti szolgálat után hadnagyi kinevezést kapott, ,,így talált 1848?- írja. Az 1848-ban megváltozott forradalmi helyzettel Antos János 1848 áprilisában találkozott, mikor is mint a császári és királyi haderő hadnagya kap feletteseitől parancsot. Erre így emlékezik vissza:
,,V. Ferdinánd koronázott királyunk parancsára, a Magyar Honvédelmi Miniszternek Mészáros Lázárnak a Szebeni Császári és Királyi Generál Commando utasítása következtében zászlóaljam mozgósítván, azzal a fellázadt horvátok, szerbek által megszállott Szent Tamás ellen, Verbászon, Bács megyébe összpontosított táborba rendeltettünk 1848 április 26-án.? Valószínû, ez egy második utasítás volt, mert előbb az Érchegységbe mentek a verespataki és az abrudbányai bányák ,,oltalmazására?, ahol azonban nemsokára tûzharcra is sor került, és itt esett át Antos János a tûzkeresztségen. Ezután mentek a verbászi táborba, de nem május 9-én, ahogy Antos 79 éves korában írja, hanem augusztusban - állítják a hadtörténészek. Verbászon főhadnaggyá léptetik elő.
Szeptember 29-én Pákozdon részt vett a Jellasics elleni ütközetben. A bécsi forradalom hírére zászlóaljával átállt a honvédséghez, ahol Guyon dandárjába osztották be. Itt a mannswörthi ütközet után századosi rangot kapott. Pár hétig Pestre, a Honvédelmi Minisztériumba rendelik, innen Kassára. Itt, a Felvidéken csatát csata után vívott Antos katonáival, Mészáros, majd Klapka illetve Dembinski vezetése alatt a Schlik gróf vezette császári csapatokkal szemben, kezdetben visszavonulva, majd támadásba lendülve. Isaszeg, majd Vác a következő csatatér, ahol Antos János olyan vitézül harcolt, hogy felterjesztették őrnagyi rangra, és harmadosztályú érdemrendet kapott. A dicsőséges tavaszi hadjáratban következett Budavár visszafoglalása, ahol Antos megint kitüntette magát.
Erről így ír: ,,Május 21. Budavár ostrománál, hol aknázás és réstörő ágyuk vezetése, és a vár bevétele alkalmával tett mûködésemért táborkari alezredesnek léptettem elő.? A budai ostromnál megsebesült, de pár napi pihenés után sebesülten is kénytelen részt venni július 11-én a komáromi csatában, majd július 15-én Vácon és végül augusztus 2-án Debrecenben a ,,muszkák? elleni csatában. A vesztett csata után az Arad melletti táborba vonulnak vissza. 1849. augusztus 13-án, mint írja: ,,nekem jutott az a szomorú kötelesség részemre, hogy Világoson az I hadtest fegyvereit, ágyúit, lovait, hadi felszereléseit én adtam át a muszkáknak?.
Augusztus 26-án hatévi várfogságra ítélik, de 1851. február 22-én kegyelem útján szabadon bocsátották. Ugyanazon év július 26-án megnősült, feleségül véve báró Radák Katát.
Nagyabonyban éltek, a politikai élettől visszavonulva, de az egyházi életben tevékenyen részt véve. 1906-ban halt meg Abonyban, ott is van eltemetve. (?)
Antos Ferenc, Antos János testvéröccse 1822-ben született Rétyen. A nagyenyedi kollégiumban és a kézdivásárhelyi katonai nevelőintézetben tanult. 1839-ben közkatona, 1840-ben tizedes, 1843-ban őrmester, 1846-ban alhadnagy, 1847-ben hadnagy a 2. székely határőrezredben. A szabadságharcba azonnal bekapcsolódott. Főhadnagyi rangban az erdélyi hadsereg-főparancsnokságnál szolgált. 1848. november 8-án már százados a 11. honvéd zászlóaljban. December 15-én áthelyezik Bihar mezővárosba azzal a feladattal, hogy szervezze meg a 32. honvéd zászlóaljat. Részt vett az erdélyi harcokban. 1849. június 6-án a 32. zászlóaljnál találjuk őrnagyi rangban. Kétszer sebesült meg (Gyulafehérvárnál és Kőhalomnál) a tizenöt ,,kisebb-nagyobb? csatában, amelyben részt vett. Mint katonát így jellemezte Bem főhadsegéde, Lőrincz József: ,,? fáradhatatlanul és lankadás nélkül szolgált az utolsó kapitulációig buzdítván mindég, amikor szükség volt, nélkülözések és balesemények között higgadtságát egyaránt fenntartotta, csatákban és ütközetekben merész és helyéttartó, olykor más parancsnokra is irányadó?.
1849. augusztus 20-án, Zsibónál a 32. honvéd zászlóalj is letette a fegyvert, de Antos Ferenc nem adta meg magát, hanem több mint egy évig bujdosott, majd önként jelentkezett a haditörvényszéknél, ahol kétéves várfogságra ítélték, de büntetését nem kellett letöltenie, mert Haynau dacból megkegyelmezett neki. Ezután visszavonult a rétyi családi birtokra, ott mintaszerûen gazdálkodott, és egyházi téren mint a sepsi református egyház algondnoka tevékenykedett. 1861. május 1-jével Háromszék főjegyzője, június 10-től Sepsiszentgyörgy főjegyzője. 1868-tól a Rikán belüli Honvédegylet tagja. 1869-ben reaktivált honvéd őrnagy a m. kir. honvédségnél Erzsébetvároson. 1871-ben nyugdíjazták. 1876-ban halt meg Rétyen. A családi sírboltban nyugszik.
Antos György. Antos György és Antos Zsuzsa fia. Csak annyit tudunk, amennyit Pálmay ír róla a Székely Nemesi Családok címû könyvében, hogy ?48-ban Zalatnán megölték a románok.
Fadgyas Bálint. 1837. március 15-én született Rétyen, határőr családban. 14 évesen a határőrség szokása szerint besorozták az első székely huszárezredhez, ugyanakkor a kézdivásárhelyi katonai iskola tanulója is lett. 1848-ban ezrede a honvédséghez csatlakozott, köztük a 17 éves Fadgyas Bálint is. A Bíró Sándor rétyi pap parancsnoksága alatt álló, mintegy 2000 nemzetőr kiképzésében vett részt. Mint kikért kadét részt vett az agyagfalvi gyûlésen. Onnan hazajőve részt vett a háromszéki önvédelmi harcokban. Gyermekkori barátjáról, Albu főhadnagyról írja: ,,A Prázsmári, Szász-Hermányi, Földvári, Miklósvári, Köpetzi és Rikai csatákban és számos őrjáratokban vett részt. Mindég a vitézség elemében láttam, s ezeknek örömében a gyermekkori barátságot még szorosabbá tettük.? Fadgyas Bálintra is vonatkoznak e sorok, hiszen barátjával együtt ugyanezt az utat járta be. 1849. február 4-én harcolt a szentpéteri csatában, amelyről azt írja: ,,Brassó városa által a Tömösi szorosból behozott 4000 orosszal, 3 zászlóalj osztrák katonával, a szász és román nemzetiségû felkelőkkel összeütköztünk, a székely sereggel Gál Sándor vezetése alatt.? Bem seregével Medgyesre ment, ahonnan a székely tábor egy részével Urbán ellen Besztercére vonult. Részt vett a február 19-20-i csatában, amikor Urbán seregét másodszor is kiszorították Erdélyből. A Borgói-szoros védelmében április elejéig szolgál. Időközben a közlegényből 1849. február 10-én tizedes, majd április 8-án őrmester lesz. Désen utászszázad alakul, és május 8-án oda helyezik át, majd nemsokára Gyulafehérvárra küldik. A Maroson egy utászszázaddal Váralja és Marosportus között a felégetett híd helyett egy tutajhíd megépítésében vesz részt. Innen megint a Borgói-hágóhoz vezénylik vissza, majd június 15-én újra Gyulafehérvárnál találjuk az ostromlók között. Ekkor hadnagyi rangra terjesztették fel. Saját állítása szerint főhadnagyi rangot Vécsey tábornoktól kapott. A szabadságharc bukása és a kiegyezés közötti időszakot Rétyen vészelte át az apja házában, mert a rétyi ref. egyház anyakönyvében kétszer is találkozunk a nevével. Először 1853-ban, másodszor 1855-ben, mint Komollóról nősült férjjel, illetve újdonsült apával. Egy lánytestvére maradt Rétyen. A családi házat Salamon Árpád vette meg, és többet a Fadgyas családdal Rétyen nem találkozunk. 1867-ben Fadgyas Bálint Sepsiszentgyörgyön városi iktató volt. 1926-ban halt meg, valószínûleg vidékünkön utolsónak a nagy idők tanúiból. A sepsiszentgyörgyi református temetőben nyugszanak porai.