
avagy hagyományos italaink nyomában
Hiába tiltották-fékezték a pálinkafőzdék mûködését a letûnt rendszer alatt, a székely a cefréjéből úgyis ,,dühüt-lütyüt? főzött. Tejesbödönből átalakított pálinkafőzője mellett üldögélt, s aggódott, hogy haragos szomszédja nehogy feljelentse, ha a gőzölgő cefre szagát oda sodorja a szél. Akinek mégis sikerült főzési engedélyre szert tennie, busásan megfizette-itatta azokat, akik - jótettért jót várj alapon - kijárták számára az igent. Volt, aki vállalta, hogy a falusi téesz részlegeként dolgozzon - mondták. A termelőnek szerződést kellett kötnie, engedélyt csak a téeszen keresztül kaphatott. A jövedelem fele, úgy lehet, a közösé volt! Ennek tizenhat esztendeje már vége. Ám küszöbön az újabb aggodalom.
Viszonylagos nyugalom
A rendszerváltás után más lett a világ. Megnyíltak a régi és az új főzdék kapui is, s lám, nem fordult fejre a világ, füstölnek a kazánok javában, főz, aki engedélyt váltott, főzet az, aki nem kímélte a derekát, és nem volt rest nyáron és őszön át a földről felszedni a lehullott gyümölcsöt. Az öröm és nyugalom csak viszonylagos, egyre inkább tolakodik a kérdés: mi lesz ezeknek a kis kapacitású főzdéknek a sorsa az unióban? A biztos válasz még késik, legtöbbször ellentmondásos hírek keringenek: van, aki biztos abban, hogy a pálinkafőzdéink halálát jelenti a modern Európa és az állami monopólium, mások abban reménykednek, hogy megmarad - mint helyi hagyományos italkülönlegesség - a szilvórium, a pónyikalma levéből készült illatos almapálinka vagy a vegyes gyümölcspálinka.
Tavaly a háromszéki főzdék egy részét látogattuk meg Zabolán, Gelencén, Lemhényben, Kézdicsomortánban, Sepsikálnokon, de maradt még a javából, ahová nemrég kopogtattunk be. A két látogatás között majdnem csak annyi a különbség, amennyi az egymást követő két esztendő gyümölcstermése között: tavaly kevesebb, idén valamennyivel több volt - vidéke válogatta - a gyümölcstermés. A körtéből főtt levet már rég kóstolgatják, a szilva- és almacefre bírja a tárolást. A főzdékben előjegyzik a jelentkezőket, száraz és olyan tûzifát is vinni kell, amelynek lángjai gyorsan melegítik-nyaldossák az üstöt. Van hely, ahol vámot vesznek, és üstdíjat kell fizetni, máshol pénz ellenében főzik a pálinka literét. A dühü fokát, erősségét a cefre tulajdonosa diktálja: kinek a 40, kinek pedig az 55 fokos dukál. A jó pálinka literének ára 250 000 régi lej körüli.
Csernátonban főzik a jó pálinkát
Ezt hallja az, aki a Mezőföld falvaiban barangol, s kisüstivel kínálják. A felső-háromszéki róna síkján, ha nem pergeli meg a fagy idejekorán a gyümölcsösök virágait, jó hozamú a gyümölcs. A Mezőföld nyugati részén fekvő falvak a két felsőcsernátoni főzdébe hordják a cefrét. Az alsót zárva találtuk, így utunk Ikavár alá vezetett, a csernátoni nagypatak északi partján Hollandáék főzdéjéhez. Az épület előtt feltûnően hangos a terefere. Érthető: aki pálinkát főz, annak kötelezően kóstolgatnia kell, milyen a smakkja, milyen az ereje. A szolgálatos főzőnek józannak kell maradnia. Látogatásunkkor ketten fogadtak így: a 47 éves Hollanda Ödön és a fiatal Bajka Attila. ?k a tulajdonosok.
- Én éppen tíz esztendeje foglalkozom ezzel - kezdi Ödi bátyó. - Nézze, ez az épület teljesen új, mi építettük hárman ebben a demokrata világban: én, a sógorom s az ő édesapja. Ez olyan meszeria, hogy hol sikerül a menet, hol nem. Például tavaly nagyon kevés volt a gyümölcs, se szilva, se alma nem termett bőven. Az idei év jobbacska. Nálunk rekordévnek is lehetne mondani. November végén kezdtük meg a főzést. Kezdtük a kotyószilvával, utána jön az alma, márciusban a szilva? Ide nagyon sokan járnak a távoli falvakból: kézdivásárhelyiek, szentkatolnaiak, de ide jár Martonfalva, Márkosfalva, Hatolyka és Albis is. Nagy a mi üstünk, 330 litres. Ne gondolja, hogy ez könnyû munka. S még be is kell hogy fektessünk, a patakon át egy hidat is akarnánk építeni. Ha nagy a víz, a szekerek nem tudnak ide átjárni. Jól fogna, ha a tanács is segítene egy kicsit?
Csernátonban 2 liter vámot vesznek 10 liter pálinkából, az üstdíjat - üstönként - 50 000 régi lejben állapították meg. Ha valaki vissza akarja vásárolni a vám gyanánt elvett pálinkát, hetvenezerért visszaveheti az almát, százezerért a szilvát.
Gáléknál a minőség számít
- Mi nem járatjuk le magunkat, nálunk a minőség számít - magyarázza Gál Klárika -, s közben meregeti a legfinomabb feldobolyi szilvapálinkát. Férje, Gál Ferenc távolról figyeli a ,,mûszaki folyamatot.? - A mi főzdénknek híre van - folytatta az asszony -, hozzánk bizalommal jönnek Papolcról, itt főz Zágon is, Kovászna, Cófalva, Lécfalva, de jöttek Szentivánból is, Szecseléből. Angyalosról visszajáró klienseink vannak.
A főzde előtt barátságban és testvériségben tereferélnek a kovásznai-papolci románok a magyarokkal. A szilvóriumban feloldódtak a valaha is érzett ellentétek. Gáléknál 580 literes az üst. Ha jó a cefre, abból 50-60 liter pálinkának le kell jönnie - jegyezték meg. Nem akármilyen üst az, a híres-nevezetes főzőtől, Vásárhelyi bácsitól vásárolták meg tizenhat esztendeje. ? volt Szentgyörgy legjobb pálinkafőzője. Még sokan emlékeznek reá. Azóta sincs a megyeszékhelynek valamirevaló főzdéje.
- Itt voltak nálunk ellenőrzésben a környezetesek - mondta Klára asszony. - Mindent rendben kaptak, azt mondták, oké. Mi nem félünk az uniótól. Szerintük annak lesz előnye, akinek a főzdéje a lakott területen kívül esik. A miénk a mezőben van.
Hárman is megférnek a viharsarokban
Egy kézdikővári öreg pisolyogva Viharsaroknak nevezte a Szentföld északnyugati sarkát. ,,Itt három világhíres pálinkafőzde fér meg békés szomszédságban, a kővári, a torjai és a futásfalvi. Vihar, az akkor van, amikor a férfiember a miénkfajta erősből felönt a garatra? - magyarázta, és eligazított, hogy hol találunk rá a kővári Izsák Áron-féle pálinkafőzdére.
- Nálam ez egy hasznos hobbi - vallott magáról a 49 éves főzőmester. - Én nem ebből élek. Földjeim vannak, mezőgazdasággal foglalkozom. Szeretek vele bíbelődni, no meg aztán magamnak is szoktam főzni. A nagyszülők kezdték, s apám folytatta. Opra Bódi Albert kezdte, tőle vette át nagyanyám, Bartis Ilona. Fehérnép létére szerette ezt a mesterséget. Mondhatom hát, hogy családi örökség. De én teljesen felújítottam, minden új és tökéletes. A kavargatós kazán helyett dupla falú üstöt tettem. 24 óra alatt 3000 liter cefréből veszi ki az erőt. A tilink (előpálinka, avagy első párlat) 25-30 fokos. Ebből 50-52 fokos pálinka lesz, így issza ezt mifelénk a székelység. Nem tudom, ki mit tart a kővári pálinkáról, de Amerikába is jutott belőle, az ottaniak nagy megelégedésére. Tavaly volt több gyümölcs, de nagyon gyenge volt a cukortartalma. Szárazpataki, szentléleki, polyáni, kiskászoni és vásárhelyi termelők járnak hozzám. Főzök én korkodusból (piros-sárga aprószilva) is, de az édeskét (magvától nem váló, késői édes szilva) semmi nem éri meg. Az almát hagyom legutoljára. Csak április-májusban főzöm. Nincs baj vele, ha megfagy, nagyobb a cukortartalma. Ezek a mai nemes almák gyengék, a régi, hagyományos helyiekből fő jó pálinka. Én nem tartok az uniótól, mint helyi érdekességet, lehet, hogy megtarthatjuk.
Betyár, de lejár
- Írjad nyugodtan, ne hümmögj. Én nem haragszom érte, mert igaz. Igyekeztem kivenni a részemet az életből, bár nem volt a legkönnyebb - vallotta magáról a Viharsarok egyik leghíresebb pálinkaszakembere, a torjai Csoboth Antal. - Apámtól loptam a meszeriát. ? kezdte itt a főzést 1937-ben. ? egyébként nem szerette, csak anyám. A kommunisták alatt tíz esztendőt álltunk, csak 1971-ben kezdhettem újra. Voltam a világháborúban, 1948-ban jöttem haza. Sokat szenvedtem, itthon molnárkodtam is, börtönre ítéltek, de a pálinka mindig segített. A legváltozatosabb ,,emberfajták? ittak nálam. Nem sajnáltam, úgy ivott itt a rendőr is és a szekus is, mint a vöcsök. Igyad, no, látod, hogy én is iszom, ez alma - biztatott Anti bátyám. Én azért szeretem, mert nincs benne annyi mag, mint a szilvában, és így nem tartalmaz ciánt! Ettől nagyon nehezen lehet megrészegedni. Finom a körte is, különleges aromája van, de nem szerettem, mert keveset ereszt! Én nem becsülöm le például a fosókapálinkát sem. Én neked elárulom a pálinkafőzés titkát, mert te úgysem építesz főzdét. A cefrének hígnak kell lennie, ehhez is érteni kell. Meleg helyen be kell hogy érjen. Az én üstöm, úgy lehet, a legnagyobb a vidéken: 500 literes. Nem én főzök, nekem lejárt. Én főzetek a legényekkel. Az almának és a fosókaszilvának csak 2 százalék a randamentje, vagyis 2 liter pálinka lesz 100 liter cefréből. Három százalék a vegyes gyümölcsnek, négy a korai szilvának és 5 százalék az őszi szilvának.
Csoboth Anti bátyánk 15 000 lejbe főzi a pálinka literét, s nincs olyan ember, akit meg ne kínálna belőle. Hivatalos útjaira is elkísérte a nedû. Mindig ott volt - miként mondta - az autójában. Könnyebben és hamarabb megnyíltak előtte a kárpitozott ajtók. Ha a lába engedi, Csernobilbe akarna ellátogatni, ott volt a világháborúban, s szerinte az ottani erőmû robbanása tette tönkre mifelénk a gyümölcsfákat. Baj az is, hogy a székely nem áldoz pénzt azoknak permetezésére, nem fiatalítja eléggé gyümölcsösét. Arra biztatott, nézzek bele a Pálmay-féle családtörténetbe, látnám meg, hogy famíliája ,,nem a falvédőről szállt le?. Miért ne férne bele néhány szó az írásba a Csobothokról? Szerinte a pálinkafőzés mûvészete vetekedik a családkutató munkájával: mindkettőnek eredményt kell kifacsarnia a nyersanyagból, mi több, ebből a családból pomológus is vétetett!
Valóban, az altorjai Csoboth család 1656-ban kapott nemesi oklevelet, s 1680-ban már torjai földbirtokosok. A XVIII. században élt Csoboth Simon ,,nagy vagyonú és nagy tekintélyû jogász? volt. Ebből a családból származott - milyen szerencsés egybeesés - a pomológus, méhész és festőmûvész altorjai Csoboth Ferenc (1847-1894), aki egyébként földrajzi utazó is volt. Gyümölcskertészeti kérdésekben Svédországból és Norvégiából is megkeresték. Róla nevezte el a nagy hírû magyar pomológus, Bereczki Máté egyik almafajtáját Csoboth-almának. Ez később ,,torjai magoncz? néven vált ismertté a szakirodalomban.
*
Utunkban-jártunkban arra is ügyeltünk, hogy maradjon még főzde széles e tájon, ahová a jövő télen is bekopogtathassunk. Mert hát mit vétett a híres erdőfülei szilvapálinka, hogy arról meg sem emlékezünk, s hát a nagybaconi, amelyet a festőmûvész, a bibarcfalvi Szent László-freskó restaurátora, Vígh István a családról Antal-keserûnek keresztelt? De van még egy főzde Felsőcsernátonban, Sepsiszentkirályban is. A futásfalvi szilvóriumgyár ottjártunkkor éppen szünetelt, ám hírnevét messzi földre elvitte ereje és minősége.
Egy sepsiszentgyörgyi neves kardiológus - nem recepten - élő szóval ajánlotta: ,,reggeliben egy stampedli futásfalvi kiváló értágító?.
Kisgyörgy Zoltán