Életünk mindvégig az illúzió és a valóság láncolatából tevődik össze. Van egy elképzelt világképünk, amihez próbálunk igazodni, és van egy valóságos, amit próbálunk felfogni és elfogadni.
Ez a kettősség jellemzi leginkább a serdülőknek, ifjaknak a felnőttszereppel kapcsolatos elvárásait is.
?k azok, akik a felnőttek felfogásában a maradit, a konvencionálisat vélik felfedezni. ?k azok, akik lázadnak az előítéletek, a sznobság, a normalitás rangjára emelt hazugságok ellen. Elutasítják a pénz és az egyéni érdek mindent domináló egyeduralmát. Hisznek az igazságban, az őszinte érzelmekben és mindezek világmegmozgató hatalmában. Az ő hitük lobbantotta mindig lángra a forradalmakat, és makacs kitartásuk - ami a felnőttek számára sokszor ésszerûtlennek tûnt - változtatta kissé jobbá a világot.
Ez az annyira megvetett felnőttszerep mégis mágnesként vonzotta és vonzza őket. Úgy gondolják, hogy a szerep feltétlen velejárója a függetlenség - anyagilag és erkölcsileg egyaránt -, a választás lehetősége, a lehetőségek sokfélesége, egyszóval a szabadság. Persze, ők másmilyennek képzelik el felnőtt létüket, mint amilyent másoknál tapasztaltak. Legtöbben nem szeretnének szüleikhez hasonlítani, esetleg egy-egy ismerős szolgáltat mintát számukra felfogásával, életvitelével.
Bár sokuknak jól kitervelt véleményük van erkölcsről, politikáról, bármiről, a többség mégis külsőségeiben próbálja magáévá tenni a felnőttszerepet. Ennek jellemző példája a rendszeres dohányzás, az elég gyakori alkoholfogyasztás és úgy általában a ,,könnyû élet?. Bár ő maga őszinte érzelmekről ábrándozik, mégis inkább a könnyû kalandot választja, olyan csapathoz csatlakozik, melynek elveit, viselkedését nem érzi igazából magáénak, de így érezheti e ,,nyáj? nyújtotta biztonságot. Miközben e két ellentétes pólus közt sodródik, észrevétlenül máris egyik vagy másik tábort választja.
Furcsamód kezdi felvenni azokat a jellemző tulajdonságokat, amelyeket régebb megvetett: a kényelmet a lázadással szemben, az enyhébb korruptságot az igazságkeresés ellenében, egyszóval ,,felnőttes? kezd lenni.
Király László költő ezt valahogy így fogalmazta meg: ,,Huszonnégy éves lettem, / Nem én akartam így, / S nem így akartam én??
A mérleg nyelve még nem állt meg egyik pólusnál sem, és mindenki maga alakítja ki a saját mércéjét, melyet felnőttkorában követ.
Bár az életkörülmények sok mindenben befolyásolnak, mégis magunk döntjük el, hogy a valósággal szembenéző, de optimista felnőtt, az öreg fiatal vagy a fiatal öreg szerep-e a vonzóbb.
Jártó Kocsis Edit
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.