
Ez a megye északi sarkából, a havasok tövéből hozott sikersztori egy füstbe ment tervvel kezdődik. Müller Zoltán, a 33 éves fiatal családfő - valamikori üvegcsûri vándormunkások (akik után mára csak a név maradt) ivadékának hiszi magát ez az igazi székely gazda -, miként Jónás a prófétaságot, úgy kísérelte meg elkerülni azt a pályát, melyen végül buzdító sikerekre lelt.
Mielőtt azonban ennek elmesélésébe kezdenénk, itt hívnók fel az olvasó figyelmét arra is, hogy a riporternek külön elégtételt jelent: végre az uniós elvárásoknak mintegy elébe menő, a belépést különösebb izgalmak nélkül váró állattenyésztőre lelt, aki nem csupán saját árnyékától, a sokaktól rettegett integrációtól sem fél. Ennek két oka van: egyfelől felkészültségben valóban sokak előtt jár, másfelől - és ez lenne a fontosabb - maga győződött meg arról, hogy nem is annyira ördöngős dolog a lépéstartás a Nyugat fejlett termelési kultúrájával. Ráadásul, aki a pártehenes gazdák várható sorsára kíváncsi, e riportban kaphat választ hiteles szemtanútól arra, mi is vár vagy várhat rájuk Románia belépése után.
Füst és siker
A piszok szerencsét, hogy valaki 1991-ben érettségizik a kézdivásárhelyi mezőgazdasági szaklíceumban, nem elég megélni, ki is kell tudni használni:
- Tizenegyedikben tértünk rá a magyar tannyelvre, még mindig nem vagyok elég biztos benne. Próbálkoztam utána a Hyperion magánegyetemen, ott a fő tárgy a mikrobiológia és a kémia volt, nagyon érdekeltek, de csak egy fél évet jártam, kimentem Magyarországra kis időre, kerestem a helyem. Mi volt itthon? Két tehén s egy ló? Na, elvittek húszévesen katonának, ott az őrállás közben a négy óra alatt volt időm gondolkodni eleget. Azt gondoltam, a lehetőségek megvannak, az állatokat szeretem, máshoz nem értek, muszáj megpróbálnom. Ha a hozzáértés megvan, ha kevesebb is a jövedelem, kitartóbban dolgozik, és inkább célba érhet. Ha valamihez nem értesz, a lendületed idővel elvész, és ráfizetsz.
Nem véletlenül jutott e következtetésre, volt ugyanis még egy szökési kísérlete:
- Leszerelés után traktort és tárcsát vettem, azzal dolgoztam az embereknek, de közben lábam törött, a gazdaság lepusztult. A gyógyulást követően Sepsiszentgyörgyön egy autómosót és futószögállító mûhelyt akartam nyitni. Egy évig jártam az engedélyek után - gáz, villany, építés és még sok más -, s bár nem dolgoztam keményen, annyi volt az idegesség, hogy mégsem tudtam éjjel aludni. A pénz ment kifelé, eredmény meg semmi. Nem tudtam elintézni, mert itt nem úgy megy, mint külföldön. Svájcban a gazda elkérte a fényképem, és egy óra múlva hozta az ott-tartózkodási igazolványom. Nálunk egy évig mentem kereken, s a végén csak lemondtam róla. Vettem négy tehenet, s elkezdtem gazdálkodni. Ennyi pénzem maradt a valamikori tizenkettőből, amit azért adtam el, hogy mûhelyt nyissak. De azzal az elhatározással kezdtem újra, hogy ezt fogom csinálni akkor is, ha egyedül maradok a faluból vele.
Svájcból haza
A nekibuzdulást csak szította egy svájci tanulmányút, melyre a gyergyói szaktanfolyam elvégzése után az Agrocaritas közvetítésével jutott ki.
- Még gyerekpénzt is kaptam Svájcban, mert nős voltam, és a kislányunk megvolt: négymillió lejt, egy hónapban összesen 1470 frankot, olyan 35 millió lejnek megfelelő összeget. Megfizethetetlennek a tapasztalat bizonyult. A Zürichi-tó mellett a síkvidéken feküdt a farm, a gazdának 60 fejőstehene, 20 növendékállata és 20 borjúja volt. Szabadtartásban, azaz az állatok szabadon jártak az istállóban, csak a növendékeket csapták ki a legelőre. Nekem reggel-este csak az volt a dolgom, hogy etessem az istállóban a többit. A fejést a gazda apja végezte, azt mondták: a tejből kapják a pénzt, azt nem bízhatják másra.
- Másképp etetnek-e, mint nálunk?
- A takarmányozás nálunk is annyira feljavult, hogy azt a tejátlagot majdnem elérjük, amit ők. Itt, akik nagyban gazdálkodunk, elérjük a 28-30 literes napi átlagot egyes teheneknél, neki egyik tehene 42 litert adott, nálam most van egy 32 literes. Viszont az összátlag ott is csak 20-22 liter volt naponta. Mit adunk enni? Nem éppen azt, Svájcban a gabona kevesebb, ott inkább fûsilót kapnak. Én hozom a sörgyári maradékot Csíkból, azt olcsón megkapom, besilózom, télen feletetem, melléje gabonasilót kapnak, törökbúzát, a napraforgót megveszem, őrölök árpát, tritikálét, zabot, a napi abrakba keverek premixet, vitaminkiegészítést adagolva, attól függően, melyik hány liter tejet ad. Svájcban legtöbbször ketten csináltuk, másfél óra alatt végeztünk vele. Itthon nincs annyira gépesítve, de két és fél óra itt is elég. Ott gépesítve van a fejadagkihordás, vákuummal mûködő gép, a silót egy nagy hordóból kiszippantotta, azt egy szalag behozta, s én a villával szétosztottam. A trágyakihordást és -gyûjtést is gép végzi. A szabadtartás előnye: az állat trágyája mind egy helyre kerül, mert másutt eszik és másutt fekszik, tehát könnyen kitakarítható. Másik előnye annak, ha nincs megkötve: könnyebb észrevenni, melyik üzekedik, és mikor, s idejében beondózhatja. Mivel mozoghat, a szervezete természetesebben mûködik, a ciklusok jobban követhetők. Igaz, külön fejadag nincs, mindig előttük kell lennie az ételnek, mindenik annyit eszik, amennyit akar és akkor, amikor akar. Én ezt itthon úgy oldom meg, hogy a meddő teheneket külön tartom, a fejőstehén örökké frisset kap, a meddő azt eszi, ami a többitől megmaradt. Nálam egyelőre meg vannak kötve, most remélem pályázaton - a Sapard- és a hazai farmerprogramon keresztül - hozzájutok a lehetőséghez, hogy bevezessem én is a szabadtartást. 35 évnél fiatalabb gazdáknak írták ki, 35 százalék az önrész, 65-öt adnak, de az önrészhez is van támogatás. A 40 000 eurót nem szeretném meghaladni, mert a tavaly vásároltam meg a volt téeszistállót, abból még van törlesztenivalóm.
A gazda a falun kívül fekvő istállóépületet azért vette meg, mert rájött, otthon nem lesz versenyképes. Egy ideig az udvaron fejlesztette gazdaságát, s bár 20 tehén ott is elfért volna, siló- és trágyagödröt készített, de az előírásnak az semmiképpen sem felelt volna meg - a lakóháztól való 150 méteres távolságnak például -, ezáltal minden támogatástól elesett volna. Újabban különben, az uniós normákhoz igazodva, legtöbb öt tehén tartását engedélyezik a lakóház mellett.
Literek és összegek
Az eredményesség titka a saját termésû takarmány feletetése:
- Ha valaki el akarja adni a gabonáját, annak kilónkénti ára ma, mondjuk, 4000 lej. Viszont, ha a keveréktakarmányt az állatokkal eteti meg, egy kiló gabonából egy liter tej lesz, amely már 8000 lejt hozhat, a dupláját tehát. Ötfélét őrölök össze, a napraforgót és a törökbúzát nem én termesztem, azt pityókával cserélve szerzem be. A tritikálét Svájcból hoztam, előttem egy valaki termesztette a faluban, most sokan. Nagyobb a szára, aljazásra kiváló, s nem annyira kényes, mint a búza, jobban kiheveri a mi éghajlatunk viszontagságait, elérhető belőle a 4500-5000 kiló hektáronként. Persze, trágyázott földön, jól megdolgozva.
- Ennyi állathoz mennyi föld kell?
- 20-25 hektár bőven elég. Most is annyi szénám megmaradt, még egyszer ki tudnám belőle teleltetni a teheneket. Nekem raktáron mindig van készletem. Tavaly a pityókát becseréltem gabonára, s milyen jó, mert az idén felment a gabona ára. A tehenek olyanok, mint a motor: felemésztik a gabonát, s pénz lesz belőle. Igaz, egy olyan 20 százalékos kiesésre lehet számítani évente. Kiöregszik, lebetegszik, esik a teljesítménye. Én a három évet örökké kivárom, akkor a legjobb, ha először borjúzik. Gyakori nálunk még, hogy túl fiatal az állat és már ellik, kicsi marad a tehén, az nem is tud annyit enni, tejet sem ad eleget. Egy 700 kilós persze, hogy kétszer annyit eszik, mint egy 350 kilós, de van is teje. Nálunk a szimentáli megy jobban, a Holstein nem hegyvidékre való. Most négy éve jelent meg a német pirostarka, beondóztam őket, először borjúztak. Annyi tejet adnak, mint a Holstein, de hústermelésre is alkalmasak. Ha nem felel meg a tejár, megyek tovább hústermeléssel.
S itt derül ki, hogy a gazda nem Covalact-függő, annál kisebb felvásárlótól sem függ, az ő vásárlója a biztosan fizető és országos hálózatot fenntartó európai cég, a Danone. Ennek ő megbízottja és ügyfele is egyszerre, erre a kapcsolatra épül anyagi biztonsága.
- Bukarestben van a gyár, de rendesen begyûjtik minden nap, nyolc begyûjtőpontjuk van a megyében. Egy ideig a Covalact vásásárolta, a csarnokba hordtam a tejet, de kevesebbet fizettek. Ahogy növeltem az állatállományt, arra gondoltam: állj meg, miért nyerjen rajta a csarnokos, minek nekem a közvetítő, leadom magam, mint Svájcban is láttam. Van szerződésem a Danone-nal külön farmként és van begyûjtőként, mert 15 ember ide hordja a tejét. Kaptam tőlük egy hûtőtankot, az szavatolja a minőséget. Ahogy a tejet lefejted, egy órán belül négy fokra le kell hûteni, hogy ne szaporodjanak benne a bacilusok. A jobb minőségû tejért több pénzt kapsz. Én azért csinálom külön, mert minőséget akarok nyújtani. Nem mindegy, hogy az ember hogyan fertőtlenít, hogyan fej, miként etet. Nem önthetem egybe az enyémet azéval, aki vederbe fej.
Számokról még annyit, hogy a gazda LAM-kölcsönben is részesült már több ízben, azt szépen törlesztette. Két testvére segíti továbbá külföldről időnként, ez nyilván privát szerencse. Sajnálatosnak tartja, hogy a Danone és a Covalact is csak a nagyobb, sok ezer literes vállalkozókat segíti, a kicsikkel - mint az ő vállakozása is - nem törődik a LAM-on kívül más. Illetve az ő farmja már a Sapard szórásának körébe esik, csak el ne kiabáljuk.
A pártehenes gazdaságok sorsa
A riporter nem kíván senkit félretájékoztatni, a ma nálunk elterjedt háztáji tehéntartás napjai nyilván meg vannak számlálva. De az ördög nem oly fekete, mint amilyennek festik. Előbb egy anekdota a gazda szájából:
- Németországban jártunk a megyei állatnemesítő központ szervezésében, melynek alkalmazottja vagyok, három faluban én gondoskodom a mesterséges megtermékenyítésről. Nos, Svájcban is láttam korábban olyan gazdaságokat, ahonnan az állat az istállóból lép ki az útra, akárcsak nálunk. Németországban is megvigasztalt minket, amit tapasztaltunk. Reggel felkeltünk a panzióban, s hát silószag jön be az ablakon. Ebből láthattuk, nem orvosnak vagyunk a vendégei. Lemegyek, hát az öreg fej. Zárt rendszer volt, csővezetékes fejés, azt lehûtötte a tankban, de utána bödönökbe szivattyúzta át, mert az autó nem tudott odáig feljönni, azokban szállította le oda, ahol már át tudták venni. Tehát ott is hagyják, hogy bödönökben hordják a tejet.
De mi vár a kéttehenes gazdaságokra, amelyek saját és szomszédok fogyasztására fejnek, szûk vevői körnek? Müller Zoltán véleménye:
- A maga vevői körét megtarthatja bárki, nem fogja tudni senki arra kötelezni, hogy ne tartson öt tehénig otthon is állatot. Viszont a tejet nagy felvásárló nem veszi meg tőle. Józsi bácsinak a szomszédba Svájcban és mindenütt el tudod adni minden további nélkül. Láttunk például egy hattehenes gazdát. De a család nem abból élt meg. Az embernek rendes állása volt, az állatokkal az asszony foglalkozott. Sajtot készítettek, felfüstölték. Parasztsajt volt, nem elismert márka. De jóízû, és ismerősöknek adta el, akik sorba álltak érte. Rendelésre dolgozott a néni. Ez pont olyan, mint a disznóvágás nálunk: azt betiltani soha nem lehet. Csodálkoztak, hogy mi lefogjuk, és a nyakát elvágjuk, úgy öljük meg. Kannibálok vagyunk, mondták, mert ők megütik a disznót, úgy végeznek vele. A hagyomány az hagyomány, azt nem fogja az unió sem betiltani. A két-három tehenes gazdaságokat sem tilthatja be senki, azokat úgyis fenn fogják tartani az emberek. De ott más jövedelmi forrásról is gondoskodni kell. Eladni meddig fogja tudni? Két-három tehén már 40 litert is adhat, abból a negyed falut ellátja, a többieknek tehát már nem marad vevő. És akkor jönne be az, amire gondolok: én vagy a hozzám hasonlók a borjakat, melyeket nem kívánok megtartani, továbbadnám ezeknek. Ebben már látok jövőt. Akkor az ő tehene nem egy, hanem két borjat nevelne, a sajátja mellett az enyémet is, dajkatehénként. Azt pedig húsmarhaként értékesíthetné a gazda, ha már a tejtermelésről le kellett mondania. Másfelől az volna a jó, ha itt a faluban minél többen tudnók a tejet jó áron eladni, mert ha lenne napi 500 liter tejem és még négy ilyen gazda, akkor azért a 2000 liter tejért már érdemesebb a felvásárlónak kijönnie hozzánk, bárkivel könnyebben kötünk egyenként is szerződést. Előnyösebb neki 2000 litert elvinni Bükszádról, mint 500-at. Hány ilyen gazdaságot bírna meg a falu? Nem négyet, ahány van, hanem még tízet is!
Íme a minőségi családi farmi tejtermelés, és íme a háztáji tehéntartás távlatai - némileg közös nevezőre hozva!
B. Kovács András