RiportRoma Szombat: Iskola a Téglagyár utca végén

2006. április 8., szombat, Archívum 2003–2007

Nem vállalkozik egyszerû feladatra, aki hóolvadás idején látogat a gyergyószent­mik­lósi roma sorra a Téglagyár utcában. Az első, amivel fel kell vennie a harcot, a ragadós, tapadós, térdig érő sár, aztán napközben a város zajától a szélekre húzódó kóbor kutyák. Utóbbiak miatt idegennek ajánlatos kísérővel oda menni, ellenkező esetben többtucatnyi ,,házőrzővel? kell felvennie a harcot. Szerencsére kísérőben soha nincs hiány, hiszen mindig akad, aki szívesen szegődik az idegen mellé néhány csörgő garast remélve. Mostani kísérőm egy fiatal lány, öltözetéből ítélve az ún. úri cigányok kasztjából való. Az úri címkét a szegényebb sorsúak ragaszthatták a kasztjukra, még azokban a boldog időkben, amikor az e táborhoz tartozók munkahellyel és a városban lakással büszkélkedhettek. De hol vannak már azok az idők... Egyre népesebb azon szegény sorsú magyarok száma is, akik lakhely és munka nélkül a téglagyári roma soron találnak menedéket. Kísérőm, aki két éve érettségizett környezetvédelmi szakon, elmeséli, hogy azóta is hiába keresi a munkahelyet, mert sehová nem veszik fel: ,,Azért végeztem iskolát, hátha így könnyebben munkához jutok, de szóba sem állnak velem a patronok. A magyarokkal van a baj, elítélik, megbélyegzik a romákat, esélyt sem adnak arra, hogy bebizonyítsuk, mi is tudunk becsületesen dolgozni? - fûzi hozzá, ám sértődötten elfordul, amikor arra kérem, kísérjen be az új roma iskolába. ,,Mit képzel, én azokkal nem vegyülök, azok másfajta cigányok, ők az igazi téglagyáriak.?
Óriási lárma, hatalmas hangzavar fogad a nemrég birtokba vett, új roma iskolában. A betérő idegent tucatnyi szutykos, fekete szemû apróság veszi körül, első kérdésük: ,,Mit hozott nekünk?? Amikor kiderül, hogy a táskában semmi nekik való nincs, lankad a lelkesedés, csupán egyetlen szurtos képû fiúcska tuszkol óriási erővel, társait túlharsogva a tanári felé. ,,Jöjjön, megmutatom én magának, hol kávéznak a tanárnék és tanárbák a szünetben. Adnak kávét magának is, csak nekünk nem adnak, azt mondják, nem gyermeknek való a kávé, a cigaretta.? Jánosi Iréntől, a roma iskola rangidős tanítónőjétől tudom meg, hogy az iskola létesítésének ötlete a néhai Varga Istvántól származik, aki 1998-ban járta ki a téglagyáriaknak a külön tanintézetet. Rengeteg pró és kontra vélemény hangzott el, ám az akkori önkormányzat támogatásának köszönhetően a Kárpátok utcában, a szülészettel szemben lévő egyik ingatlanban két tanító megkezdhette a munkát. Kari Attilának és Jánosi Irénnek sikerült vonzóvá tennie a betûvetés rejtelmeit, így évről évre szaporodott az iskolába járni vágyók száma. Ehhez viszont nagymértékben hozzájárult az anyaiskola, a Salamon Ernő Líceum támogatása is, ugyanis eleinte a menzáról naponta kiadós reggelit vittek a roma gyermekeknek. ,,Korgó hasú, éhes gyermekeket nem lehet tanítani. Sokszor előfordul, hogy némelyik gyerek csupán annyit eszik egész nap, a­mennyit az iskolában kap? - ma­gyarázza Kari Attila (felvételünkön), az iskola vezetője, aki azt is elmondja, hogy jelenleg közel száz gyerek részesül oktatásban. Az intézmény körül az évek során rengeteg bonyodalom adó­dott, ugyanis az ingatlant, amelyben a kezdetekben helyet kapott, visszaszolgáltatták tulajdonosának, aki egy ideig bére adta az önkormányzatnak, ám végül úgy döntött, sem bérbe, sem eladni nem óhajtja a roma létesítmény céljaira. Múlt ősszel még kérdéses volt, hol kezdik meg az oktatást a tanulók, ugyanis a régiből ki kellett költözniük, új viszont még nem volt. Ideiglenes megoldásként a város végén lévő 4-es számú iskolában kaptak helyet, és napi 3- 4 kilométeres út megtétele után jutottak a tanintézménybe. Közben készült az új épület a Téglagyár utca végén, a romatelep közelében. A tanárok közül többen is kifejtették: ,,diszkriminatív lépés teljesen elkülöníteni a romákat, hiszen a cél az integráció lenne, és nem a kirekesztés?. A tiltakozás és az érvek ellenére az épület elkészült, és 2006. január 9-én ünnepélyes külsőségek között a város elöljárói átadták rendeltetésének. Igaz ugyan, hogy már az avatóün­nepségen betört ablakok fogadták az ünneplőket, és a romákat sokkal inkább a múlt év végén ki nem osztott szociális segély érdekelte, mint a szónoklatok. A tanítók, tanárok sem lelkesedtek túlságosan, hiszen három osztályterembe és az egészségügyi közpotnak tervezett kis szobácskába kellett bezsúfolniuk hét mûködő osztályt. Az eltelt közel két hónap ta­pasztalait összegezve Kari Attila elmondta: ,,Ugyanabban a teremben két tanítónak két külön osztályt tanítani szinte lehetetlenség, még akkor is, ha kis létszámúak az osztályok. Hiperaktív gyerekekről van szó, akiket különleges bánásmódban kell részesíteni, és egyénre szabottan kell velük foglalkozni, hogy eredményt mutathassunk fel.? Az intézményvezető azt sem rejette véka alá, hogy az otthon közelsége nagymértékben befolyásolja a tanítást. ,,A gyermekek szutykosan, mocskosan jönnek az iskolába, mert nem kell végigmenniük a városon, emiatt nem öltöznek fel rendesen. Gyakran zavarják a szülők a tanítást, mindenféle ügyeikkel bejönnek az iskolába, kiabálnak. Szinte hetente betörik az ablakokat.? Hasonlóképpen vélekednek a diákok: ,,Örülünk, hogy iskolát építettek nekünk, de miért ide? Mi miért nem járhatunk a városba iskolába, mint a többi gyermek? Azért, mert cigányok vagyunk?? - teszik fel a kérdést a nyolcadikosok, akik között már két ,,házaspár? van. Hogy az intézmény városon kívül esik, annak hátrányait a nyolcadikosok abban látják, hogy ,,a kicsik, ha megszidják őket, hazafutnak?, ezenkívül kirekesztettnek, elkülönítettnek érzik magukat a városiaktól. Terveik viszont vannak, a többség fontolgatja a továbbtanulás lehetőségét, autószerelők, asztalosok, kőmûvesek szeretnének lenni, a lányok pedig a szabás-varrás fortélyait szeretnék elsajátítani. ,,Nagy szó már az is, hogy gondolnak a továbbtanulásra. Többségük valamilyen mesterséget sajátítana el, hogy mielőbb munkát kereshessen és pénzt nyerjen? - magya­rázza Kari Attila, akitől azt is megtudjuk, hogy a romáknál a tízéves gyereknek már komolyan hozzá kell járulnia a család fenntartásához. ,,Vasazni járunk, fát gyûjteni és a városba? - sorolja feladatait egy pöttöm kislegény. Vagyis hulladék vas és üveg gyûjtéséből, illetve kéregetésből jutnak némi ,,jövedelemhez? a csa­ládok a rendszertelenül osztott ,,szocsi?, azaz szociális segély mellett. Élelem- és ruhanemû­segélyt évente többször is kapnak a német Ora International Segélyszervezettől, tudtuk meg az iskola vezetőjétől. Sőt, arra is volt példa, hogy németországi orvos, szemorvos vizsgálta meg a gyermekeket, kezelést és szemüveget írtak fel, akinek szükséges volt. ,,Hiába küldték el a szemüvegeket Németországból, nem viselik. A roma közösség megveti, megbélyegzi a szemüvegeseket? - magyarázza Kari. A legnagyobb gondot viszont az jelenti, hogy a téglagyáriak még a roma közösségen belül sem lelik a helyüket. Több országos roma szervezet próbálta felvenni velük a kapcsolatot, ám egyikhez sem akarnak tartozni. ,,Rajtunk ne nyerészkedjenek az úri cigányok? - mondja az egyik szülő. ,,A romák integrációját támogató programok pedig vannak, viszont esélyük sincs ebből részesülni, éppen a zárkózottságuk miatt? - ma­gyarázza Kari, aki oktatótár­saival együtt Pro Chavorre néven egyesületet hozott létre elsősorban a gyermekek támogatására.
A roma iskola mûködésének nyolc éve alatt sikereket is könyvelhettek el, hiszen több évben is sikerült eljutni az országos roma tantárgyversenyre. Ám munkájuknak igazi eredménye akkor lesz, amikor a mai iskoláskorú gyermekek szülőkké válnak, és az ő gyerekeik ülnek majd az iskolapadokban. ,,Bízom abban, hogy az ő hozzáállásuk az oktatáshoz majd egészen más lesz, mint most teljesen analfabéta szüleiké? - össze­gez Kari Attila.
Kép és szöveg: Jánossy Aliz
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2006-04-08: Archívum 2003–2007 - :

Roma Szombat: Roma hírek