Nyílt tér: Géza bácsi, a kórházalapító

2006. április 28., péntek, Archívum 2003–2007

Nehéz elfogultság nélkül szavakat találni egy olyan pillanatban, amikor valaki sok évtizedes közös munkálkodás után mond búcsút egy közösségnek, amelynek elválaszthatatlan része, meghatározó egyénisége volt. Az elválást mégis könnyíti az a tény, hogy a kötés, amely őt és a kórházat egybefûzi, ezer láthatat­lan szálból áll, s annak csak egyik (igaz, nagyon lénye­ges) összetevője szakadt meg hivatalosan is. Mint egykori alkalmazottja és pár éven keresztül munkatársa, elmondhatom, hogy személyisége éppúgy beleépült ennek az kórháznak a láthatatlan köveibe, mint az előző orvosnemzedékek nagyjaié. Beosztottként rettegve hallottuk a pontosságáról, szigorúságáról szóló történeteket. Emlékszem ugyanakkor a régi kórház igazgatóságán rendszeresen tartott reggeli gyûlésekre is. Munkatársként két dolog ragadott meg személyiségében: mindennél fontosabbnak tartotta a kórház (tágabb értelemben az új kórház) lelkiségének, szellemiségének kialakítását, erősítését. Nem volt erőszakos hittérítő, de lényeges volt a számára az is, hogy Isten Igéje ne csak a családja számára jelentsen lelki táplálékot, eligazítást, vezetést, hanem ebből a tágabb közösség is minél többet megérezzen, megtapasztaljon. ,,Nem szégyellte a Krisztus evangéliumát? egy olyan korszakban, amikor még egyházi körökben is az elhallgatás, a visszahúzódás volt gyakran a jellemző. Állandóan munkában, feladatok végzése közben találtuk, láttuk. Soha nem unatkozott, nem voltak ,,csak úgy? eltöltött órái, percei. Legyünk őszinték, ez nem használt mindig népszerûségének. A környezetet könnyen irritálhatják azok az emberek, akiknek mindig van ,,ügyük?, akik tudatosan olyan terheket vesznek a vállukra, amelyekre semmi nem kényszeríti őket. A kórházvezetéssel, egy új, modern kórház felépítésével, berendezésével foglalkozott napi feladatai mellett. Életének ezt a jellegzetességét is egy jézusi mondással jellemez­ném: ,,Boldog az a szolga, akit az ? ura munkában talál.? A mai alkalomra életpályája legfontosabb részét szeretném hangsúlyozni: az új kórház létrehozását. Úgy gondolom, nem fog megharagudni, ha időm és figyelmem véges volta miatt nem térek ki minden részletre, ezért itt most csak egy leszûkített változat olvasható.
Dr. Bíró Géza életútja és szakmai munkásságának főbb állomásai
1938. január 20-án született Csíkszentmártonban, a helybeli általános iskolában tanult. Csíkszeredában érettségizett, a marosvásárhelyi orvosi egyetemen diplomázott 1960-ban. 1978 novemberében szerzett radiológus főorvosi diplomát. 46 évi orvosi pályája során 29 évig igazgatói megbízást kapott, ebből 12 évet a kézdivásárhelyi kórházban. Az új kórház megtervezését és megalapítását 1995-ben kezdte. 2006 februárjában ment nyugdíjba. Szigorú, önmagával és másokkal szemben is igényes és következetes szakorvosként ismerték meg beosztottjai és kollégái. Évtizedeken át vállalta a kórházi tevékenységet, mert itt érezte biztosítva lelkiismereti szabadságát. Ugyanakkor minden alkalmat kihasznált arra, hogy szakmai téren fejlődjön, alkosson. Szakorvosi munkássága és az egészségügyi életben kifejtett tevékenysége soha sem volt öncélú, hanem az oktatáshoz szervesen kapcsolódott. Munkásságába kollé­gáit is aktívan bevonta. Ennek köszönhető, hogy igen sokan értek el közülük jó helyezéseket. Nem csak Bíró Géza kötődik a kórházhoz, hanem egész családja is. Felesége szintén a kórház munkatársa volt évtizedeken át. Két gyermekük (Attila és Zsolt) közül Attila is egészségügyi munkakörben dolgozik. Ezek voltak a rövid, száraz tények.
Természetesen, az együtt töltött évek ennél sokszorosan több, szavakban, mondatokban meg sem fogalmazható közös élményt tartalmaznak. Kezdő jogászként mély benyomást tettek rám a reggeli gyûlései, munkastílusa, hozzáállása. Felvillannak emlékképek. Előjönnek a nehéz döntések, súlyos elhatározások előtti beszélgetéseink, amikor úgy éreztük, hogy az egyedül viselt terheket meg kell osztani egymással, hogy hordozhatók legyenek...
Töredékes és igen hiányos méltatásom befejező sorai legyenek a köszönetéi: köszönöm, Géza bácsi, hogy együtt dolgozhattunk, köszönöm megfontolt, az ige mérlegére tett tanácsait, útmutatását, s hadd számítsak erre a jövőben is. Hadd fejezzem ki köszönetemet mindazért, amit Felső-Háromszék polgáraiért tett, életéért, melyet odaajándékozott ennek a kórháznak. Családunk köszönetét is hozom, akik biztosak voltak abban, hogy mint orvosra, osztályvezetőre, kórházigazgatóra nyugodtan bízhatják féltett hozzátartozójukat, gyermeküket, itt jó kezekben lesznek. Géza bácsi embersége, segítőkészsége, mosolya mindnyájunknak hiányozni fog a hétköznapokban.
Kívánom, kívánjuk, hogy hosszú, boldog nyugdíjas­évei legyenek.
A 90. zsoltár 16. és 17. versével kívánok áldást az Ön életére:
,,Láttassék meg a Te mûved a Te szolgáidon és a Te dicsőséged azoknak fiain. És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jókedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!?
Kiss István ügyvéd
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép