Nagy tettre szántam el magam. Nem áprilisi tréfa. Igenis, nagyon hosszas gondolkodás után megfontoltan, tudatosan és nagyon felkészülten ország-világ előtt kikiáltom az első szabad, egyszemélyes, székely, autonóm, de magyar Székely Köztársaságot!
Lépésről lépésre, már nagyon régóta készülök erre az eget-földet megrázó pillanatra, csak vártam a megfelelő alkalmat, az égi jelt, a csodát.
Tulajdonképpen mi kell ahhoz, hogy álmaimat valóra is váltsam?
Először is saját magam függetlenítése. És ez nekem sikerült. Mert nem lehet független az, akinek az asszonya dirigál, a gyermekei sírnak-rínak, és a szomszédai dörömbölnek.
A blokkot elvitte a bank - nem a nemzetközi, csak a mezőgazdasági, mert egy cégért kezeskedtem és fizettem. Az asszony elment epret szedni, és miután megkóstolta a banánt is, már nem bolond, hogy éhbérért itthon robotoljon. A gyerekek, ha mindjárt egyetemet is végeztek, igazi hazaszeretetben nevelkedtek, még az anyaországi csábításnak sem voltak hajlandók engedelmeskedni, eggyel tovább léptek, azaz dehogy léptek: utaztak, repültek, hajóztak - az egyik talján földre vagy Katalóniába (az már autonóm), vagy Amerikába...
A személyi függetlenség megteremtése után következett a gazdasági, ez is nagyon fontos. Nagy fába vágtam a fejszémet, de inkább a druzsbámat (amit az Új Kézfogás Közalapítványtól kaptam): sikerült is olyan pusztítást végeznem, hogy nem csak Noé apánk, de még Attila is megirigyelhetné. A negyvennapos özönvíz ehhez az orosz szerszámhoz képest kismiska: gyökerestől, tövestől vágtam ki erdőmet, fáimat, multisok által előállított és forgalmazott állattal, növénnyel és ezernyi méreggel fertőztem meg földemet, legelőmet, hogy végre a talajt is előkészítsem az általam (de nem csak általam, lásd udvarhelyi nagygyûlés) úgy óhajtott autonómiát. Mert ugyebár a méregdrága külhoni termékeket (néhanapján szemetet) kemény valutával és függetlenségem feladásával tudtam csak beszerezni. Így elhatároztam, hogy ,,biós? leszek. Ezzel megoldódott az energetikai függetlenség is. Mûtrágyázás és vegyszerezés helyett földemet, legelőmet, erdőmet csak a madarak trágyázták, hála az Istennek, mert az árát úgysem tudtam volna megfizetni terményeim árával és az állam bácsi által kiutalt támogatásból. A Sapardból igen, csak itt is baj van! Ezek a szemtelen nagyok kergemarhakórt, disznópestist és manapság madárinfluenzát küldenek reánk, pedig egy cseppet sem hiányzik, elég nagy marha vagyok enélkül is.
Az orosz gázra sincs szükségem már. Kocsi helyett biciklit használok, igaz, Ukrajna márkájút, de az már holmi jó bivalyfuszulyka-gőzzel is mûködik, s bár büdös, nem környezetszennyező, és egyben bio is.
Lemondtam a géphasználatról is, mert úgysem tudnám megvenni. A buta fej és a két dolgos kéz megvan, hajrá, székely! Vedd elő a kapát, kaszát, cséphadarót, s ha ló nincs, jó a szamár is - aki én vagyok.
És most jön a ,,székely kenyér?! Ezt is megoldottam. Nem kell nekem egy morzsányi sem! Azért, hogy megkérdezzék, hogy milyen földön milyen kenyeret fogyasztok? Egyszerûen nem fogyasztok, mert úgysem üti a kassza. Mikor minimálbérből kifizetem a villanyt, gázt, telefont, kábeltévét és az adókat, örvendek, hogy valamicske marad: egy kicsit turkálni, egy kicsit füstölni - de nem zabálni és néhanapján a konty alá nézni! S ha már kezdünk elrománosodni, oltyán barátaim se sértődjenek meg, hogy mi sem köhögünk (jobban), ha póréhagymával jó málét fogyasztunk.
Utolsó sorba hagytam a politikai függetlenséget. Higgyenek nekem: ez a legfontosabb. Hála a pipéknek, ezt is megvalósítottam: se a megye, se az ország, de a Communitas, Szülőföldalap, hazai, de anyaországi szövetség, szervezet vagy társaság, bár kértem, pályáztam, nem adott, dobott nekem egy fillért, de banit sem. Így maradtam autonómnak.
Nemzetközi elismerésem - hála jártasságomnak, kapcsolataimnak - megvan. Tehát tiszta szívre tett kézzel kijelentem, sőt kikiáltom az ,,első egyszemélyes, bio, de Székely Köztársaságot!?
Bíró Zoltán árkosi biogazdász
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.