- A temesvári Csiky Gergely Színház vendégjátéka Cordelia hegedül. Egyetlen akkordot sír hegedûje, azt ismétli unos-untalan. A közönség érzéketlenül megy el mellette, utcai zenész talán, honnan s miért keveredett oda? Egyáltalán: kicsoda ő? Hisz nincs homlokára írva neve. Jó, fogjuk rá: hangulatot teremt.
Puritán díszlet, kétfelől tükrök, hátul hosszú asztal, ilyesmik. Goneril és Regan be. Aztán Lear. Végül Cordelia (most ismeri fel a közönség az előtérben hegedülő lányt). Apjuk iránti szeretetükről faggatja az agg király őket. Legkisebb lányát, az őszintét kitagadja, a másik kettő között megosztja királyságát. Bele a dolgok közepébe, lecsupaszítva a vezérfonalról az oly mesterien felépített mellékcselekményt, mellőzve minden más szereplőt, csupán négyen maradnak: Lear és lányai. A plakáton, mûsorfüzeten ott áll eligazítóként: L = C + R + G. És valóban, az előadást a király és lányai viszonya határozza meg, a rendező csak erre a kvartettre összpontosít, mondanivalóját csupán ennyire korlátozza. Shakespeare óta, legalábbis az emberi viszonyulásokat illetően, nem sok változott. A történet tovább untig ismert, hadd ne idézzük fel. Annyit csak: nem ment az előadás rovására a kivonatolás, egyetlen ember tragédiájává zsugorítani ezt a királydrámát éppen örökérvényûségét emeli ki.
A díszlet ismét. Nincs színátrendezés, néhány létra csupán a kellék. Gyönyörû és szuggesztív megoldás Goneril és Regan ,,trónra ültetése?, az égből leereszkedő s a hosszú létrákat is földig betakaró ruhákkal. Miként szép jelkép az is, hogy Cordelia apja eldobott kabátját ölti magára - kifordítva. S aztán még egy sereg létra és őrületbe kergető zene (rég nem az árva hegedûszó!), és vadul cikázó fények. Mikor kell. Jól összerakott kis előadás, kétségtelen. Itt-ott groteszk elemekkel is fûszerezve, melyek ,,jól állnak? az előadásnak - ellentétben a közönséggel való szorosabb kapcsolattartást célzó ,,kiszólásokkal?, melyek viszont közhelyessé vagy éppenséggel közönségessé is, a húsvét után egy héttel a feltámadásra utaló megjegyzés meg egyenesen lapossá teszi. S bár e kiszólások java része Cordelia szájából hangzik el, mégis ő az, aki vállán viszi az előadást: Tokai Andrea hiteles játéka feledteti Goneril (Borbély B. Melinda) időnkénti modorosságát vagy Regan (Magyari Etelka) szerepének helyenkénti kidolgozatlanságát, de rásegít Lear (Dukász Péter) személyes tragédiájának megjelenítésére is. Az előadás főszereplőjévé válik, nem csak erős egója, fizikai kvalitásaival ellentétes kisugárzása révén, de legfőképpen a színpadot (olykor meg az egész termet) teljességgel uraló jelenlétével. Lear tragédiája a színen átalakul Cordelia tragédiájává (nemhiába Patkó Éva rendezte az előadást), észrevétlenül szinte, de magával ragadóan. És kell-e ennél több egy mindössze hatvan percbe sûrített előadástól?
Váry O. Péter
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.