Kortárs akvarellkiállítás
az egri Dobó István Vármúzeum gyûjteményéből
Székelyföld látja vendégül az egri Dobó István Vármúzeum 170 darabos gyûjteményéből válogatott kiállítást, Sepsiszentgyörgy után Székelykeresztúr, Csíkszereda s végül Gyergyószentmiklós.
Az utóbbi évek nagy felismerése, hogy az eddigi apró technikai változások immár erős szemléletbeli változást eredményeztek a biennálékra s az onnan vásárolt gyûjteményi anyagban. A technikai biztonság, az egyértelmûség, a szabályosság igénye odaveszett. Már egyre nehezebb volt megállapítani, s vitákat is szült, hogy meddig akvarell az akvarell. Komoly kérdéssé vált, hogy meddig engedhető meg a mûvészeti technikák közötti átmenetek tolerálása, a mindent magába olvasztó, jellegtelenségbe süppedő vagy éppen érdekes felületekhez, határokhoz vezető, kevert-vegyes eljárásokkal készült mûvek sokaságának kiállításon történő bemutatása. Ezen ellentmondásokból következett, hogy már nem volt elegendő a papír, a víz és a vízben oldódó festék. Egyre inkább megváltozott a hordozó anyag: a papír mellett megjelent a textil, a fa, a kő - extrém esetben a zászlóba zárt színes víz - vagy bármely anyag, melynek a felületén a vízben oldódó festékfajták megtapadtak. Maga a festészet alaptétele, a sík felület is veszélybe kerül olykor-olykor. Mindehhez hozzátársul a méretek növekedése, a festmények keretbe foglalása - így a vízfestmények versenyre keltek a táblaképekkel, illetve egy másik irányban az installációkkal. Nagyot változott az ábrázolás módja is. Az akvarellre oly jellemző halkszavúságot, puhaságot, derûre-harmóniára vágyódást, nosztalgikus líraiságot, a meditatív szellemiséget kiegészítik az erőteljesebb, expresszívebb, zaklatott, kívülről ránk törő vagy belülről fakadó konfliktusok, érzelmi feszültségek, olykor torzult kort vagy lelkivilágot megjelenítő kivetítések, groteszk társadalomkritikák vagy a magánmitológiákat építgető mûvészek éppen vizes festékkel megfogalmazott típuslapjai.
Vajon mit jelent ez a technikai-esztétikai-stilisztikai-szellemi kitágulás? Ez lehet e kiállítás egyik felvethető dilemmája, s ez lehet a jövő nagy kérdése is, ami miatt 2006-ban is megrendezzük - immár huszadik alkalommal - az Országos Akvarell Biennálét. Reprezentálva e mûfaj magyarországi újjáéledését.
H. Szilasi Ágota mûvészettörténész
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.